A középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek „tiszta szívűsége” fokozott, hiszen az érzelmi biztonságuk folytonosságára van szükségük. Sérelem esetén gyorsan képesek a megbocsátásra, ami inkább egy érzelmi feloldódás.
A téma feldolgozását egy mese megtekintésével indítottuk: A tücsöknek a hegedűjét véletlenül eltörték a kis hangyák. Jóvá tették hibájukat, hiszen új hangszert szereztek. Bocsánatkérés kíséretében adták át a tücsöknek. Beszélgettünk arról, hogy kit ért már bántás, és hogyan békültek ki egymással. A dobogó szívükre tették a kezeiket. Megállapítottuk, hogy a megbocsátás és a szeretet ott lakik. Kifestették a szív darabjait, majd a puzzle-t összeillesztették, ráragasztották a sablonra. Ezzel szimbolizálták a megbékülést, a szeretet folytonosságát.
Boldogságóra Alapprogram
Erről a témáról szinte nap, mint nap beszélgetünk a másodikosaimmal. Nemcsak beszélgetünk róla, de gyakoroljuk is a megbocsátást. Érzik ők is, hogy milyen fontos ez. Örömmel mesélték el szóban és rajzban is, hogyan sikerült nekik megbocsájtani vagy bocsánatot kérni. Az elkészült „összetört” szívek egyik oldalába a sérelmek kerültek, a másikba pedig a konfliktus megoldása, vagyis a megbocsátás. Az egyik kislány pedig úgy gondolta, hogy legyen a mai közös plakátunk címe: ” A megbocsátás ideje”.
Áprilisban a megbocsátás témájával foglalkoztunk.
A megbocsátás segít abban, hogy könnyebb legyen a szívünk, és jobban érezzük magunkat a mindennapokban.
Fontos megérteni, hogy megbocsátani nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, ami történt, vagy hogy minden rendben volt. Inkább azt jelenti, hogy elengedjük a haragot, és esélyt adunk magunknak a megnyugvásra.
A gyerekek számára a megbocsátás egy tanulható készség. Mindannyian követünk el hibákat, és mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, amikor megbántunk másokat vagy minket bántanak meg.
Ezek természetes részei az életnek.
A foglalkozás célja:
Megérteni, mi a megbocsátás jelentése
Felismerni saját érzéseinket (harag, szomorúság, csalódottság)
Megtanulni, hogyan tudjuk ezeket az érzéseket kezelni
Fejleszteni az empátiát és az elfogadást
Beszélgetésindító kérdések:
Volt már olyan, hogy valaki megbántott? Mit éreztél?
Te bántottál már meg valakit? Mit tettél utána?
Szerinted miért nehéz megbocsátani?
Játékos gyakorlatok:
„Kő a zsebben”: a gyerekek elképzelik, hogy minden harag egy nehéz kő. Amikor megbocsátanak, leteszik a követ.
Szerepjáték: hétköznapi konfliktusok eljátszása és megoldása
„Bocsánatkérő kör”: egyszerű mondatok gyakorlása („Sajnálom”, „Meg tudsz bocsátani?”)
Üzenet a gyerekeknek: A megbocsátás bátorság. Amikor megbocsátunk, nem a másiknak teszünk szívességet, hanem magunknak segítünk, hogy újra vidámabbak és nyugodtabbak lehessünk.
A témát közös énekléssel és vidám óvodai képek nézegetésével vezettem be.
Az Újra együtt című mesét követően kiszíneztük a mese illusztrációját is.
Az érzékszervekhez kapcsolódó kellemes érzések, érzetek, ízek mélyítése szóban és gyakorlatban is megtörtént. A gyerekek nagyon élvezték a zöldségek és gyümölcsök csukott szemmel történő kóstolását.
A foglalkozás kezdő relaxáció után elolvastam a gyerekeknek az Aranykulcs című mesét, majd a mesével kapcsolatos színezőket kaptak.
Ezen a héten Mackós témahetünk is volt, ezért ötvöztem a két témát a hét utolsó napján.
A hét folyamán mindenki behozhatott egy medvés plüsst, amik az egyik polcon pihentek időnként. Péntek reggelre eltűntek a plüssök, csak egy üzenet volt a helyükön: Nemsokára megtudjátok, hogy hova lettek… és egy medvetalpnyom volt az üzenet mellett. Később levelet hozott a postás, amiben Mackó manó leírja, hogy ő vitte el a plüssöket, mert nagyon hangosan játszottak előző nap (ami valóban igaz). Mackó manó több feladatot rejtett el a gyermekeknek az ebédlőben, térképet is küldött, hogy hova rejtette el a borítékokat, amik különböző medvékkel kapcsolatos kérdéseket, feladványokat, mozgásos, matematikai vagy énekes feladatokat rejtett. Ezeket megoldva jutottak el a gyermekek a megoldáshoz, hogy hova rejtette Mackó manó a plüssöket.
A téma bevezetéseként elolvastam a gyermekeknek a Boldogvár meséjét, ezt követően kérdésekkel dolgoztuk fel a mesét. A munkafüzet feladtlapjait is felhasználtam, a gyermekek rajzoltak, színeztek benne.
Mivel leesett az idei első hó, a hóemberépítés is szóba került, mint elérendő cél, ezért közösen összefogtunk és hóembereket építettünk az udvaron.
Összegyűjtöttük az egyes évszakokhoz kapcsolódó örömforrásokat. Látom, hallom című gyakorlat során páros mnkában leírtunk pár példát. Örömleltárt készítettünk a gyerekek ötleteiből.
A megküzdési stratégiák témakörben a nehéz helyzetekben vigaszt nyújtó mondatokat gyűjtöttünk, megtanultuk átkeretezni a számunkra nehéz helyzeteket. A ” Stop bántalmazás” kártyacsomag segítségével megküzdési stratégiákat tanultunk az iskolai bántalmazás leküzdése érdekében.
Az öröm az örömforrás a gyermeki lélek mozgató ereje. Óvodánk legfőbb célja és törekvése a boldogság, gyermekeink egészséges testi, lelki fejlődése. Igyekszünk élménygazdag, derűs napokkal megajándékozni gyermekeink boldog felnőttéválását. Boldog gyermeki arcot látni minden pedagógus számára fontos cél. Nagy kihívás ez számunkra is, hiszen átgondolt, tervezett munka áll a mindennapi oktató nevelöi tevékenységek között. Igyekszünk a gyermeki elmét, érdeklődést, koncentrációt szociális érzékenységet javítani.
Nagy szerepe van mindennapjainkban a zenének, alkotótevékenységnek, közös játéknak a sok- sok mozgásnak a természetben vagy a teremben egyaránt, hiszen a mozgás a játék a gyermek legfontosabb örömforrása.
A foglalkozást egy rövid relaxációval kezdtük: „Repül a madár, szárnyalás száll, mert szabad madár.” Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát. Felolvastam Bezzeg Andrea Tündéri bocsánat című meséjét, majd közösen beszélgettünk arról, ki mit tenne, ha lenne varázspálcája, illetve arról is, hogyan viselkedjünk, ha megbántunk valakit, és mit mondjunk ilyenkor.
Játszottunk a „Jön a Zombi!” játékkal, amely minden gyermek számára nagyon élvezetes volt. Ezt követően bábozással adtam elő Ferenczei Éva meséjét, majd megbeszéltük a süni viselkedését.
A „Boldogságvár” nyolcadik lépcsőfokára felrajzoltuk a megbocsátás jelét. A foglalkozást zárókörrel fejeztük be, ahol mindenki elmondta, miért tartja fontosnak a megbocsátást.