Ebben a hónapban a barátságról, társas kapcsolatokról, egymás elfogadásáról és azokról a tulajdonságokról beszélgettünk, amik pozitívak a másik személyben.
Ezt a témát egy meditációval kezdtük, hogy ráhangolódjunk egymásra, majd az ezt követő mesére. Ebben a hónapban a mesénk a következő volt: Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák … Ebben a történetben a kis sünt mogorvának és durvának tartották az erdei állatok, de egy kislánynak sikerült őt megsimogatnia, sőt meg is ölelnie, így a kicsi sün boldoggá és kedvessé vált és ezt mindenki észre is vette.
A gyerekekkel megbeszélgettük, hogy milyen jó és rossz tulajdonságok hangzanak el a mesében. Ezután el is játszottuk a történet azon részét, ahol a kicsi sünt megsimogatja a kislány. Először a fiúk voltak a sünik, mjad a gyerekek szerepet cseréltek. A sok simogatás után, a gyerekek meg is ölelték egymást. Ezt sokan boldogan, mosolyogva fogadták. Van néhány gyermek, aki nem szereti annyira ezt a fajta közelséget, de ők is örömmel fogadták, ha megsimogatták, megfogták társaik a kezüket.
A hét folyamán a gyerekek kiszíneztek 1-1 őket szimbolizáló figurát, majd körbeülve a szőnyegen pozitív tulajdonságokat soroltak a gyerekek egymásról. Minden gyermek arcán boldog mosoly jelent meg, amikor sorra került, alig várták, hogy mit mondanak róluk a többiek. A felsorolt tulajdonságokat ráírtuk a kiszínezett figurákra és barátságláncot készítettünk közösen belőle.
Beszélgettünk arról is, hogy miért jó, ha vannak barátaink. A gyerekek a következőket válaszolták erre a kérdésre: „Lehet vele játszani.”, „Lehet őt szeretni és puszit adni neki.” „Megosztjuk a játékunkat egymással.” ” Ha szomorúak vagyunk megölel és megvigasztal.”…
A hónap témáját Bagdi Bella dalával zártuk le (Ha boldog vagy mutasd meg…).

Közös játékkal kezdtük a boldogságóránkat. Körbe álltunk, hogy lássuk egymást, majd meghallgattuk Bagdi Bella Jól érzem magam boogie című dalát. Táncoltunk és a dal közben próbáltuk követni az elhangzott „utasításokat”. Ezt követte „Az őszi hangulat” c. feladat, ahol megtanultuk Sarkadi Sándor: Édes ősz című versét. Majd a csoportoknak különféle eszközöket, zsírkréta, színes, rajzlap, őszi termények adtunk és a gyerekek közösen készítettek olyan rajzot, alkotást, ami eszükbe jutott az őszről. Közben hallgatuk Gryllus Vilmos: Őszi falevél című dalát. Elmeséltük Bartos Erika: Bogyó és Babóca – Barátság című történetét , a végén,megkérdeztük, hogy tetszett nekik a mese. Kinyomtattuk Bogyó és Babóca képét és kitettük egyiket egyik, másikat másik oldalra és válaszok alapján egy véleményvonalat alakítottunk ki. Nagyon kedveltük a „Hogy vagy?”játékot. Zárásképpen a hónap dala szólt, a gyerekek, körbe álltak és egyenként mutogatták el,hogyan érezték magukat a Boldogságórán. Nyugodtan grimaszolhattak, ugrálhattak.

Novemberi boldogságóránk témája a társas kapcsolatok ápolása volt. A tevékenység céljának tűztem ki, az emberi kapcsolataink fontosságának megérztetését, valamint a gyermekek figyelmének ráirányítását arra, hogy ők a felelősei saját társas kapcsolataikért. A megvalósítás során feladatom volt az élményszerű tevékenységek biztosítása, mely során a család, a barátok szerepe tükröződik. Meseélmény biztosítása, amely segíti a fogalom megértését. Vizuális tevékenységek biztosítása, amely lehetőséget ad az önkifejezésre, kreativitásra, fantáziára, és egyben a tevékenység lezárására.
A foglalkozás elején Boldog Blanka hívta egy kis táncos, mozgásos játékba a gyermekeket. A hónap dalára ( Bagdi Bella: A ha boldog vagy…) igazán jó hangulat kerekedett a csoportban. Ezt követően Boldog Blanka segítségével a „Kis Barátom, hogy vagy? ” játék ,majd a „Szeretet-láng ” kapcsolatteremtó játékunk következett. A játékok során különösen érvényesült, a „figyelek rád” attitűd. A játékok után applikációs képek segítségével beszélgettünk a család és a barátok fontosságáról. Boldogságóránk zárásaként elkészítettük a barátság-láncunkat mely ismét helyet kapott a folyosónkon a Boldogság-falunkon.
Boldogságóra pedagógusként mindig nagy hangsúlyt fektetek a szülők közvetett-vagy közvetlen bevonására is. Így most is, mint mindig, az ovis csoportunk zárt facebook oldalán tájékoztatom őket a megvalósulás élményeiről.

Reggeli körben kezdtünk beszélgetni a barátokról. Kis barátom hogy vagy?… Játékkal indítottuk a témát. Megbeszéltük, hogy miért jó, ha van barátunk, és mit kell tennünk azért, hogy legyen barátunk. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy olyan képet szeretnék kitenni az öltözőbe, amit együtt készítenek el, amiben mindenkinek jut feladat. Mivel Osvát Erzsébet: Minek a medvének bunda? című versét tanultuk, a gyerekek medvés képet választottak. A nagyok kifestették a medvéket és a közös séta során együtt gyűjtött faleveleket köréjük ragasztottuk. A ragasztani mindenki tudott és el is készült a kép, mindenki nagy örömére.
Másnap eljött hozzánk Boldog Dóra és elhozta nekünk Bartos Erika: Barátság című meséjét. A mese meghallgatása után mindenki eltakarta az arcát és akinek a karját megérintettem, az elmondhatta, ki lenne ő a mesében. Volt aki Bogyó, volt aki Babóca, volt aki a kukac, sőt, volt olyan is, aki cseresznye szeretett volna lenni ( mindenki őt szerette volna). Megvitattuk, kinek volt igaza a mesében. Volt aki Bogyóra, volt, aki Babócára szavazott. Oda is álltak a képek elé és mindenki elmondhatta, miért úgy gondolja. A végén jóga gyakorlatokat végeztünk (kolléganőm gyerekjógát tanít, ő mutatta meg hogyan kell). Csináltunk Katicát, csigát, sőt még kukacot is! A gyerekek nagyon élvezik ezeket a gyakorlatokat! Később a nagyobbak lerajzolták magukat és a barátjukat, a kicsik pedig a barátjukkal páros kéznyomot készítettek. Amikor mindenki elkészült, Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie című számára táncoltunk egy nagyot!