A hónap dalának meghallgatását követően megoldották a gyerekek azt a keresztrejtvényt, amelynek a megfejtése a szeretet szó volt. Karácsonyhoz közeledve a szeretettel kapcsolatos gondolataikat megosztották egymással, majd beszélgettünk arról, hogy a hozzánk közel álló emberek miért fontosak számunkra. A fagyott babzsák játék után meghallgatták Fésűs Éva: Pöttömke piros vitorlása című történetet. Jól megfogalmazták a történettel kapcsolatos véleményüket, gondolataikat. Barátság papírhajókat hajtogattak, ráírták üzeneteiket, végül körbeülve eljuttatták egymáshoz a hajóra írt kedves szavaikat.
Boldogságóra Alapprogram
Az októberi foglalkozásunkat egy villámrelaxációval kezdtük, majd megkértem a gyerekeket, hogy igyekezzenek megfogalmazni, hogyan érzik jelenleg magukat, majd megpróbáltuk kibontani, hogy kinél mi idézte elő az adott lelkiállapotot. A szomorkodóknak, kevésbé jókedvű vagy nyugtalanabb gyerekeknek megígértük, hogy őket is mosolyra fakasztjuk, és ez valóra is vált amint előkerült a túlméretezett optimista szemüveg. Már a látvány is mosolygásra késztette a gyerekeket, de az „optimista tanácsadás” tovább fokozta az oldott hangulatot. A mese (Az aranyszőrű bárány) meghallgatása után arról beszélgettünk, hogy miért jó nevetni, milyen hatással van ránk, ha másokat nevetni látunk vagy mi magunk nevetünk valamin. Hamar összekapcsolták, hogy a nevetés, enyhíti a szomorúságunkat, jobban érezzük tőle magunkat, s így el is jutottunk oda, hogy megfogalmazzuk: nehézségeink esetén is fontos, hogy megőrizzük a hitet abban, hogy sikerül majd valóra váltanunk, amit elterveztünk, és hogy a dolgok előbb-utóbb jobbra fordulnak. Ezt követően megkértem a gyerekeket, hogy rajzolják le a varázsgömbbe felnőttkoruknak azt a legjobb eseményét, amit kívánnak maguknak, és amit úgy gondolják, mindenképp el fognak érni. A foglalkozást a rajzok bemutatásával, és beszélgetőkörrel zártuk.
A tanévkezdés izgalmai után a hónap végéhez közeledve került sor a foglalkozásra, melyet korábbi beszélgetések készítettek elő. A foglalkozást relaxációval kezdtük, majd meghallgattuk a hónap dalát, és ezt követően arról beszélgettünk, hogy mi az, aminek a meglétét természetesnek vesszük, pedig nem mindenkinek van része benne (meleg étel, otthon, megfelelő ruházat, család stb.). A foglalkozás következő részében felolvastam a gyerekeknek Mihail Pljackovskij A sün, akit meg lehetett simogatni című meséjét, hogy a mosoly, a törődés, a jó szó értékére is felhívjam a figyelmet. Végül a meséhez kapcsolódóan, egyfajta illusztrációként is, elkészítettük a kis sünt „védő” hálaleveleket.
A társas kapcsolatok hónapjában a Mesemúzeumban jártunk. Megtapasztalhatták a gyerekek a mesén keresztül is, hogy milyen jó amikor van az embernek társa, segítője, támasza, barátja….és hogy egyedül nem is olyan könnyű legyőzni a 7 fejű sárkányt vagy éppen a boszorkányt:) Úgy gondolom ez a kirándulás még jobban összekovácsolta az osztályt. Új barátságok is születtek:)
Ebben a tanévben először csatlakoztunk, de szerintem nem utoljára a „Szeretetcsoki” gyűjtési akcióhoz! Ezt a Mátrix Közhasznú Alapítvány hirdette meg. Csokikat, plüss játékokat, könyveket, rajz és író eszközöket gyűjtöttünk! Mindenkit megindított az, hogy beteg gyerekeknek fogják eljuttatni Szegedre! Hálás vagyok mindenkinek, aki ebben részt vett!
Ha boldog vagy…
November a társas kapcsolatok hónapja
Ebben a hónapban igyekeztem az egymásra odafigyelésre helyezni a hangsúlyt. Mint mindig a hónap dalának meghallgatásával kezdtem a felkészülést, abból kiindulva merítettem ötleteket.
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a gyermekek, de a felnőttek számára is az érzés, hogy ők fontosak valakinek, szeretve vannak, ügyesek… . Ehhez kapcsolódik a bevezető foglalkozásunk. Ráhangolódásként meghallgattuk a hónap dalát. Nem volt olyan gyerek akinek ne izgett-mozgott volna mindene, ne csinálta volna amit hallott. Letettem egy dobozt, melynek az alján egy tükör volt elhelyezve (ezt a gyerekek nem tudták). Azt mondtam a gyerekeknek, hogy a doboz alján annak van a fotója, azt fogják látni, aki a csoportunkban legjobban szerethető, magabiztos, legügyesebb, legaktívabb és értékes. Hagytam egy kis időt arra, hogy leírják annak a nevét, akire szerintük gondoltam. Ezután megkértem a gyerekeket álljanak sorba és egymás után nézzenek bele a dobozba, de nem mondhatják meg kit látnak benne. A gyerekek izgatottan várták, hogy mit fognak látni. Bevallom, hogy engem is átjárt az izgatottság, hogy hogyan fognak reagálni arra, amikor meglátják magukat a tükörben. Nagyon aranyosak voltak, amikor szembe találkoztak magukkal. Volt aki meglepődött, tapsolt, puszit küldött, ugrált, zavarában gyorsan továbbment. Beszélgettünk arról, hogy eltalálták-e, kit fognak látni. Senki nem találta el, saját magát egy gyermek sem írta fel. Ezután azt mondták, hogy még nem mindenki nézett bele a dobozba, és arra kértek, hogy én is nézzek bele. Ez igazán jó érzés volt. Megfogalmaztuk, hogy a csoportunkban mindenki fontos, ügyes, mindenki mást és mást tesz hozzá az óráinkhoz, nagyon jól tudunk együtt dolgozni és épp ettől lesz boldog az óra.
A gyermekeknek tudni kell, hogy mindegyikük értékes. Az tud egészséges társas kapcsolatot kialakítani, aki boldog és kiegyensúlyozott. Itt az iskolában folyamatosan együtt vannak, együtt vagyunk. A mindennapokban fontos a jó kapcsolat a többiekkel, hogy szeressenek iskolába járni, tanulni. Vannak szorosabb baráti kapcsolatok és lazább osztálytársi. Mindegyiknek alapja az egymás tisztelete, elfogadása, egymásra odafigyelés. Ennek meglétében sokat segíthetünk mi pedagógusok.
Következő óránkon olyan játékokat hoztam, amikor egymásra oda kellett figyelni, a társakkal együtt kellett működni.
Elsőként körbe álltak a gyerekek és három labdát kezdtek el pattogtatni. Amikor tapsoltam át kellet adni a mellettük állónak. Ennek sikere attól is függ, hogy akinek át kellett venni mennyire figyelt a másikra. Ha valakinek nem sikerült, mert elpattant a labda, akkor sem gúnyolták ki, hanem biztatták, praktikákat adtak, hogyan tudja könnyebben megoldani a feladatot. Az első néhány próbálkozás után már ügyesen koncentrált mindenki és sikerült a labdákat körbe-körbe adni.
A kooperációs ernyő nagyon jó eszköz az együttműködés fejlesztéséhez. Elsőnek egy labdát kellett az ernyőn megtartani. A gyerekek hamar rájöttek, hogy apró mozdulatokkal könnyebben tudják a labdát megtartani, hogyan tartsák az ernyőt úgy, hogy mindenkinek jó legyen, hiszen nem egyforma magasak. Végül próbálták fellebbenteni az ernyőt. Eleinte nem sikerült, félrement attól függően ki milyen lendülettel emelte, ki milyen magasra lendítette a karját. Itt is megfogalmazták minden próbálkozásnál mi letett a hiba és addig korrigálták, amíg sikerült felreppenteni.
Együtt minden korban!
Török Enikő Andrea
Mindegy milyen korban élj, ha van empátia, barátság, elfogdás, akkor megvalósulhatnak az álmok. Együtt minden sikerülhet vallja a Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata.
Közös tervet valósítottak meg azáltal, hogy ruházatukkal az ókori római kort idézték.
Szerintük mindegy milyen korban él az ember, a lényeg a barátság és az összefogás.
Október: Célok kitűzése és elérése
Az aranyszabály és a jövőnk
Ebben a hónapban két oldalról közelítettük meg a téma feldolgozását.
1.
Célul tűztük ki, hogy kerülni fogjuk a rosszat. A füzetünket tanév elején az aranyszabállyal nyitottuk meg: “Ne tedd másokkal azt, amit nem akarod, hogy veled tegyenek.” (Konfuciusz, ie. 5. sz.). Ezt eddig számos formában fogalmazták már meg. A lényege az, hogy ne tegyünk másokkal olyat, amit nem szeretnénk, ha ők tennének velünk. Beszélgettünk arról, hogy mi lehet ennek az alapja. A gyerekek ügyesen összeszedtek számos tulajdonságot, amik a cselekedeteinket befolyásolják. Ezt a táblára felírták. Színes krétával a jókat, fehérrel a rosszakat. A füzetbe is hasonlóképp, csak ott feketével írták a rosszakat. Felidéztünk olyan eseteket, amikor jót cselekedtünk. A gyerekek elmondták, ez nekik is jó érzés volt. Beszélgettünk arról is, amikor rosszat tettek velük. A gyerekek szerint nem mindig szándékos, ha valakinek ártanak. pl. ha ellökik a másikat, mert testnevelés órán játék közben összeütköznek. Az viszont fontos számukra, hogy ilyenkor egymástól bocsánatot kérjenek. Itt nagyon fontosnak tartom a felnőttek, az iskolában a pedagógusok példamutatását.
2.
Eljutottunk a jövőbe. Készítettem a gyerekeknek egy csodatávcsövet. Bevezetésként rájuk néztem és elkezdtem mondani, hogy kit milyennek látok külsőre, ha felnő. Megnéztük egymást, és láttuk kiből milyen felnőtt lesz, mit fog dolgozni, mit fog elérni. A gyerekek gyorsan kapcsoltak, számomra is meglepő módon jellemezték egymást. Ügyesen meg tudták indokolni, miért gondolták a másikról, hogy mi lesz, ha felnő. Volt köztünk: kertész, építészmérnök, műkörmös, fodrász, X-Faktor győztes, lovas versenyző, kutyakozmetikus, autóversenyző, mezőgazdász. Nagyon jó volt látni, ahogy fellelkesedtek, szépen megjelenítették rajzokban is ezeket.
A gyerekek összegyűjtötték azokat a szavakat, amelyek a társas kapcsolatokról az eszükbe jutottak. Ezek között voltak negatív és pozitív töltetű fogalmak. Megbeszéltük, hogyha azt szeretnénk, hogy a társas kapcsolataink jól működjenek, akkor semmiképpen nem szabad, hogy a negatív dolgok oda beférkőzzenek, így kiválogattuk azokat a tulajdonságokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy jól tudjon működni a társas kapcsolat, és a nehézségeken át tudjanak lendíteni. A megvalósításhoz szófelhőt választottunk, két egymás felé nyúló kézformát. Ha egy kapcsolatban megvalósul a tisztelet, önzetlenség, bizalom, és azok a tulajdonságok, amelyeket felsoroltunk munkánkban, akkor a két kéz összeér…
A gyerekek összegyűjtötték azokat a szavakat, amelyek a társas kapcsolatokról az eszükbe jutottak. Ezek között voltak negatív és pozitív töltetű fogalmak. Megbeszéltük, hogyha azt szeretnénk, hogy a társas kapcsolataink jól működjenek, akkor semmiképpen nem szabad, hogy a negatív dolgok oda beférkőzzenek, így kiválogattuk azokat a tulajdonságokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy jól tudjon működni a társas kapcsolat, és a nehézségeken át tudjanak lendíteni. A megvalósításhoz szófelhőt választottunk, két egymás felé nyúló kézformát. Ha egy kapcsolatban megvalósul a tisztelet, önzetlenség, bizalom, és azok a tulajdonságok, amelyeket felsoroltunk munkánkban, akkor a két kéz összeér…