Januári témánk a ,,Célok kitűzése és elérése’’ volt. Beszélgető kört alakítottunk, ahol mindnyájan elmondhatták, hogy ki mire vágyik, mit szeretne elérni, és mi a célja. A foglalkozásokat szokás szerint a Világomban minden rendben van… kezdetű Bagdi Bella dallal vezettem be. Relaxációnak firkáltunk nyitott, majd csukott szemmel, s közben mondtuk a mondókát: „Irkafirka, össze-vissza, szabad jobbra, szabad balra, szabad nekem összevissza.” Utána célba dobást rendeztünk, ahol párokat is kerestünk, és hangosan ismételtük: együtt minden sikerülhet!! Majd megbeszéltük milyen jó érzés, amikor a babzsák célba ér. Milyen más célunk lehet még, amit szeretnénk elérni? Pl. valaki szeretne megtanulni írni, olvasni, számolni, biciklizni kétkerekű biciklin, gyorsabban futni, megtanulni cipőfűzőt kötni, stb. Nem szabad feladni, ha elsőre nem sikerül a cél elérése. (pl. babzsákkal is lehet többször dobni) Azt is megbeszéltük, hogy a céljaink eléréséhez az kell, hogy tervezzünk, hogy segítsük egymást, és hogy mindig a célra összpontosítsunk. Ha elértük a célunkat boldogok leszünk, új célokat találunk, és keresünk magunknak. A tevékenységek zárásaként zenére mozogtunk, kiszíneztük a Boldogság várát, és újabb célokat tűztünk ki magunk elé.

Ismét eltelt egy év. Ilyenkor mindenki elgondolkodik céljain, mit szeretne megvalósítani az előtte álló időszakban.

Az év első Boldogságóráját beszélgetőkörrel kezdtük. Első körben átismételtük az eddig tanultakat. Beszélgettünk a szeptemberi hála befőttről, az októberi optimista szemüvegekről, a novemberi barátságokról és a decemberi jó cselekedetekről. Öröm volt számomra, hogy a gyerekek nagyon sok mindenre visszaemlékeztek.

Ezután én meséltem a gyerekeknek kitűzött céljaimról, mi az, ami fontos számomra:
• egészségem megőrzése, a sportolás, megfelelő vízfogyasztás és étkezés,
• minőségi időt töltsek a családommal, szeretteimmel, cicámmal,
• a túrázások, a kirándulások, a természet- és állatvédelem,
• és nem utolsó sorban a Boldogságórák megtartása.

Hangsúlyoztam, hogy az egyik legfontosabb életcélom a boldogság fenntartása, ami nem egyszerű feladat. Ha kitartóan követjük céljainkat, magabiztosak leszünk, nő az önbecsülésünk.

A relaxációs gyakorlat („Hintaszék”) elvégzése után Bagdi Bella: „Van nekem egy álmom” című dalát hallgattuk. Megbeszéltük, miről szól a dal, majd megkérdeztem a gyerekeket, kinek, milyen vágyai, céljai vannak. A következő válaszok születtek:

• „Jocó mindig a barátom legyen!”
• „Felnőtt legyek!”
• „Ha felnövök, legyek királynő!”
• „Apáékkal elmenjünk a Dínó Parkba.”
• „Amikor felnövök, anya mindig szeressen.”
• „Legyen egy igazi varázspálcám.”

Érzelmekről is szót ejtettünk. Ha nem sikerül a kitűzött célt teljesíteni, milyen érzeteket vált ki belőlünk:
• „Olyan volt már, hogy sírtam, ha valami nem sikerült.”
• „Ilyenkor szomorú vagyok és mérges.”

Válogattunk a munkafüzet feladatai közül is. Folyosónkat Bezzeg Andrea („Boldogvár meséje”) meséje alapján csodás alkotások díszítették. Sokat társasjátékoztunk a karácsonyra kapott játékainkkal, ezáltal a gyerekek gyakorolták a kitartást, a kudarctűrést, az együttműködést.

Elhatároztuk, hogy lesznek közös céljaink:
• türelmesebbek leszünk egymással,
• jobban odafigyelünk egymásra,
• halkabban beszélünk a csoportban,
• több segítséget nyújtunk egymásnak.

Testnevelés órán pedig egy akadálypályát állítottam össze a gyerekeknek:
• mászás bordásfalon = egy magas hegyet másztunk meg,
• kúszás pad alatt = egy szűk barlangban próbáltunk előre jutni,
• egyensúlyozás padon = egy szakadék felett próbáltunk átkelni,
• gyaloglás érzékelő korongokon = egy mocsáron próbáltunk előre haladni,
• célbadobás labdával = az út során megszerzett kristálygolyókat biztonságba helyeztük.

Az óra végén összegeztük a tanultakat és elhatároztuk, hogy mindent meg kell tennünk céljaink elérése érdekében.