A megbocsátás volt a témánk. A célom az volt, hogy elsősorban tapasztalatokat szerezzünk a megbocsátási folyamatról, és arról is, hogy a megbocsátás mindkét félnek fontos. Az órán használtuk a kavics-módszert, az érzéskártyáinkat. Nyitókörrel kezdtünk és a zárókörhöz a munkafüzetben talált mesét használtuk fel a három kiscsibéről.
Hosszú és tanulságos időt töltöttünk együtt, bővülő önismerettel, és egymás megismerésével. A gyerekek maguktól ismerték fel a gyakorlatokon keresztül, és a beszélgetés alatt a tanulságokat, pl. a teljesség igénye nélkül: a harag és a düh kifejezése fontos, kell, hogy a másik tudja, hogy haragszom. Nem mindig lehet rögtön megbocsátani. Néha várni kell, amíg a düh csillapodik, és utána érdemes megbeszélni. A konfliktusban mindenkinek nehéz érzései vannak. Könnyebb megbocsátani a másiknak, ha elismeri a tettét, és megbánja. Ha sokszor bántanak meg ugyanazzal, akkor nehezebb elhinni a bocsánatkérést. A megbocsátás azt jelenti, hogy újra bízol a másikban. A haraggal gyakran büntetjük a másikat. Gyakran felcserélődnek a szerepek, és ez nagyobb és hosszabb ideig tartó haragot jelent. Ha megbosszulják, az nem hoz megkönnyebbülést, csak további rossz érzéseket. „Pedig úgy tűnik, hogy jólesik.” Valahogy mégis maradnak a negatív érzések. Mindenki másképp bocsát meg, van, akinek hosszabb idő kell hozzá, nehezebben békül ki a másikkal. Van, aki ovis korától tartja a haragot az akkori társával, vannak akkori sérelmei, amire még mindig emlékszik, pedig már negyedikesek.
A kavics tenyérben tartása nagyon jól érthető tapasztalat volt számukra a haragtartásra és annak elengedésére. Kiváló párhuzam volt, és fel is ismerték a hasonlóságot. Rájöttek, hogy nem tudják a másikat levegőnek nézni, vagy nem foglalkozni vele, mert akkor azzal foglalkoznak, hogy ne foglalkozzanak vele, és ez bennük egy folyamatosan jelenlévő feszültséget, negatív érzéseket okoz. Akadályozza őket a boldogságban. A követ eldobtuk az udvaron, aminek a többség nagyon örült, de volt, aki nem szerette volna eldobni, mert „megszerette”.
A zárókörben megkérdeztem:
– Ti beengednétek-e a csibetestvéreiteket a házba a róka elől?
Erről rövid vita alakult ki. Volt, aki szerint megérdemlik sorsukat a csibék, de a többség beengedné. Egy kisfiú azt mondta:
– Beengedném, és ha a róka elment, kirúgnám őket.
Viszont ez a kisfiú az óra után megbocsátott annak az osztálytársának, akire már hetek óta haragudott. Ezzel óriási boldogságot okozott az osztálytársának, aki mindenkinek elújságolta, hogy mi történt.

Áprilisi témánk a megbocsátás, illetve a megbocsátás gyakorlása volt. A bevezető beszélgetés során megpróbáltuk meghatározni, hogy mit is jelent a megbocsátás, miért nehéz olykor bocsánatot kérni és megbocsátani a velünk történt sérelmeket. A téma sok sebet feltépett a gyerekeknél, amit a beszélgetés során megbeszéltünk, megvitattunk és megpróbáltunk helyre tenni. Volt, olyan tanuló, akinek nem esett nehezére bocsánatot kérni, de volt olyan tanuló is, akinek elsőre nem is ment. Végig vettük, ki hogyan kezd a bocsánatkéréshez, milyen lépéseket tesz a másik felé. Gyűjtöttünk a bocsánatkérést segítő, kifejező szavakat, kifejezéseket. Készítettünk „Bocsánatkérő kártyákat „is, melyeket át is adtak egymásnak a gyerekek. Beszélgettünk arról is, hogy mit okoz a testünkben-lelkünkben az, ha hosszú ideig hordozzuk magunkban a sérelmeket. Próbáltam rávezetni őket, hogy a megbocsátás jobb testi-lelki egészséget eredményez, a megbocsátás csökkenti a negatív érzelmeket, olyan pozitív érzelmeket hív elő, mint az elfogadás, a szeretet, megbékélés és megkönnyebbülés. A program által ajánlott jeles napok közül „A Föld napját” dolgoztuk fel.

Az áprilisi boldogságóra témája a megbocsátás volt. A megbocsátás fontosságát és nehézségét egyaránt megtapasztaltuk már. A motiváló idézetek jó példákat elevenítettek fel a gyerekekben. A három kiscsibéről szóló mese is rávilágított, hogy sérelmeinket nem szabad hordozni, mert beleroppanunk. Bocsássunk meg minél hamarabb, hogy mi magunk ne sérüljünk, ne alakulhasson ki a harag, ami még több problémához vezet és romboló hatással van ránk.
Mozgásos játékkal zártuk az órát, ahol egymás segítése biztatása, bátorítása volt előtérben. Megbocsátottunk, ha valaki rontott és örültünk, amikor sikerült javítania.

Áprilisunk a bolondok napjával kezdődött. Mi ilyenkor pizsama napot tartunk. Majd következett a tavaszi szünet.
A tavaszi szünet emlékeit az én húsvétom csoportmunkával kezdtük. A visszaérkezés után a japán kintsugi tojás elkészítésével folytattuk boldogságóráinkat. Az újratalálkozás örömére a Mi a közös bennünk? játékkal indítottunk. Majd megfogalmaztuk osztályunk szabályát.. Ezeket a képrészleteket a digitális technika segítségével szerkesztettük össze.
Rímfaragással és nyelvtani feladatlappal ünnepeltük a költészet napját.
Második foglalkozásunkon a megbocsátásé volt a főszerep. Szívből szívbe játékkal a bennünk rejlő sérelmek kerültek a felszínre. Alkalmaztuk az elhajított kő technikát, haragunk eleresztésére. Megtanultuk az őszinteség mondókáját, a szót különféle mozgásfejlesztő eszközökkel raktuk ki. Majd bocsánatkérő cetliket készítettünk.
A hónapot teljes egészében átfonta a fenntarthatósági témahét, melynek központi eleme a Föld napja volt. Az egy hetes intenzív csoportmunkában zajló foglalkozásokok szóba került a globális felmelegedés, a szárazság, az erdőtüzek, a vízszennyezés, gleccserek olvadása, a levegő szennyezés, a kihalás szélén álló madárfajok, az átgondolt élelmiszer vásárlás, a túlnépesedés, a vízhiány, az energiapazarlás, az állatfajok pusztulása. Igazi ökohősökké váltunk.
A hónap során új mesehallgatás és olvasást vezettünk be. A terembe kényelmesen elhelyezkedve adtuk át magunkat az olvasás igazi élményének. Így került a hétfejű sárkány mese kapcsán a Szent György nap megismerése is a boldogságóra részévé. A hónap utolsó napján a méhek tánca kapcsán a méhekről beszélgettünk. Az általuk készített mézből kókuszgolyókat késztettünk. Így édesítve meg a hónap utolsó napját.