Áprilisi Boldogságóra foglalkozásunkat, amelynek témája a megbocsátás gyakorlása volt, összekapcsoltuk a Föld napi tevékenységek közben megismert ismeretek elmélyítésével. A „Napimádás” elnevezésű légzőgyakorlattal kezdtük a foglalkozást. Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’Oponopono c. dalát, a szőnyegen, hanyatt fekvésben, hogy minél több gyermek próbáljon ellazulni, a dal szövegére figyelve kihallani belőle a „varázsszavakat”. Felidéztünk a gyermekekkel olyan helyzeteket, amikor bocsánatot kellett kérniük; ezek között volt olyan, amely az óvodában történt („meglökte a másikat, elvette a játékot a másiktól”) vagy otthon („nem fogadott szót anyának, nem rakta el a játékokat a szobájában”). A Megbocsátás erősségmondóka (Ha valaki megbánt, bosszút nem forralok…) többszöri elmondásával azt próbáltam tudatosítani a gyermekekben, ha megbocsátunk másoknak, az a mi jólétünket, nyugalmunkat szolgálja. Ezután bemutattam a Mese Föld Anyácskáról és az öt Varázsgyűrűről c. mesét a gyermekeknek. Visszautalva a Föld Napi tevékenységeinkre egy-egy példát mondtak a gyermekek arra vonatkozóan, hogy miért nélkülözhetetlenek ezek a „gyűrűk” a számunkra és hogyan tudunk rájuk vigyázni. Foglalkozásunkat a Tűz! Víz! Levegő! c. játékkal zártuk (Föld-guggolás, Víz-úszás imitálása, Tűz- guggolás, melegedés mozdulatai, Szél-forgás, Szív-ölelés).
Boldogságóra Alapprogram
Felkészülés a 2 napos erdei iskolára
Erdei iskola-2 napos együttléttel.
Önismeret, társaskapcsolatok, megküzdési mehanizmusok fejlesztése
A természet adta örömök, szépségek és kihívások felfedezése
A negyedikeseim abban a korban vannak, amikor rettenetesen szeretnek beszélgetni és igénylik a rendszeres beszélgetőkört. Most is ezzel indítottunk. Elmondták, hogy mi bántja őket mostanában és ki okoz nekik gyakran szomorúságot. Néven nevezték egymást, hogy tudjon rá reagálni a másik is. Volt, hogy szavak nélkül csak átölelték egymást, és ez elég volt, de volt, hogy hosszasan beszélgetni kellett. Érveltek, kérdeztek, mire eljutottunk oda, hogy megértették a társukat és bocsánatot kértek, megbocsátottak egymásnak. Ezekben az a legjobb, hogy utána látszik rajtuk a megkönnyebbülés, elengedik a gondjaikat.
A megbocsátás a kisgyermekek számára még nehezen érthető fogalom, hiszen erősen az aktuális érzelmeik vezérlik őket, és a sérelmeket gyakran intenzíven élik meg. Számukra a „nem haragszom” kimondása sokszor még nem belső meggyőződésből fakad, hanem inkább utánzás vagy iránymutatás eredménye.
Éppen ezért fontos, hogy a megbocsátást egyszerű, konkrét helyzeteken és élményeken keresztül közelítsük meg. Ha megmutatjuk nekik, hogy a megbántás után lehet javítani, kedves gesztusokkal, odafigyeléssel újra lehet kapcsolódni a másikhoz, akkor fokozatosan megértik ennek jelentését.
A következő játékokon keresztül próbáltam megértetni óvodásaimmal a megbocsátás fogalmát:
Szívecske ragasztás
A gyerekek egy papírból készült szívet közösen apró darabokra téptek, mintha valakit megbántottak volna. Ezután a darabokat együtt összeragasztottuk, miközben arról beszélgettünk, hogyan lehet jóvátenni a hibákat, és mitől „gyógyul meg” egy kapcsolat.
A gyerekek eleinte nevetve tépték szét a szívet, majd amikor a helyreállításra került sor, többen megjegyezték, hogy „már nem lesz olyan szép”, illetve hogy „vigyázni kell egymásra”. Megjelent bennük az együttérzés és a jóvátétel gondolata.
Bocsánatkérő szerepjáték
Egyszerű, hétköznapi helyzeteket játszottunk el (például játék elvétele, lökdösődés), majd közösen gyakoroltuk, hogyan lehet bocsánatot kérni és megbocsátani.
A gyerekek szívesen bújtak szerepekbe, és egyre bátrabban mondták ki a „bocsánat” és „nem haragszom” kifejezéseket. Többen saját élményeiket is megosztották, és igyekeztek megoldást találni a helyzetekre.
Harag-lufi
A gyerekek elmondhatták, mi bántotta őket, majd egy „lufiba fújták” a haragjukat, amit végül közösen „elengedtünk”.
Ez a játék láthatóan felszabadította őket: többen mosolyogva, megkönnyebbülve „engedték el” a haragot, és volt, aki azt mondta, hogy „már nem is vagyok mérges”.
Bízom benne, hogy ezek a közös élmények és játékok közelebb hozták a gyerekekhez a megbocsátás jelentését, és segítették őket annak megértésében.
Mit jelent az optimizmus? Kiket nevezünk optimistáknak? Miért jó az optimizmus?
Bátrabbak, jókedvűek az optimista emberek? Hogyan növelhetjük az optimizmust az emberekben?
Mi egymás dicséretét használtuk az optimizmus növelésére, párhuzamba állítva a magabiztossággal. Aranyérmet készítettünk egymásnak, kiemelve jó tulajdonságait, tehetségét.
Arról beszélgettünk, hogy kinek hogyan kezdődött a reggel, milyen, sokszor fel sem tűnő apróságok történnek velünk a mindennapokban, amikért hálásak lehetünk, de szinte természetesnek vesszük. (reggeli ébresztő pár kedves szóval, csomagolt tízórai és finomságok, napi jókívánságok…stb.) Összegyűjtöttük, hogy kinek, minek, miért lehetünk hálásak a nap 24 órájában.
Áprilisi Boldogságóránkon a megbocsátás témájával foglalkoztunk. Relaxáció után meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono dalát, melyben olyan fontos kifejezések hangzottak el, mint a „sajnálom; kérlek bocsáss meg; szeretlek”. Ezekről hosszasan beszélgettünk, és közben megértettük, milyen nagy jelentősége van annak, ha ki tudjuk mondani ezeket a szavakat. Szituációs játékokon keresztül gyakoroltuk a bocsánatkérést és a megbocsátást. Megértették, hogy fontos felelősséget vállalni tetteikért, és ugyanilyen fontos elfogadni mások bocsánatkérését. A foglalkozás során arra is kitértünk, hogyan lehet kezelni a haragot, és milyen módszerek segíthetnek abban, hogy nyugodtabban reagáljunk egy-egy konfliktus alkalmával. A foglalkozás végére a gyerekek jobban megértették, hogy a megbocsátás nem csak másoknak esik jól, hanem magunknak is örömet szerzünk vele. Kiszínezték a megbocsátás ajándékát, hogy átadhassák szeretteiknek.
Boldogságóra – 2026 április – A bocsánat varázsereje / Tündéri út a kibéküléshez
A Boldogságóra központi témája a megbántás, a bocsánatkérés és a kibékülés volt ebben a
hónapban.
Már a hónap kezdetén kineveztünk két párnát, mely a “megbocsátást párnái” lettek.
Konfliktus esetén erre ültek a gyerekek és együtt megbeszéltük a problémát, majd
segítettünk megoldani, vagy legalább kompromisszumot kötni. A végén a kisujjak
kulcsolásával elmondták a gyerekek a kibékülő mondókát. (“Béke, béke barátság,
összeveszni szamárság. Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk.”)
Az egyik héti mese-vers tevékenysébe ágyaztam be a komlex Boldogóra foglalkozást, mely
során a gyermekekkel közösen beszélgettünk arról, mi történik, ha megbántjuk egyik
társunkat, és milyen módon lehet ezt helyrehozni.
A bevezető részben a Boldogságóra könyvben található verssel kezdtem, (“Ha valakit
megbántottál, akit nagyon szeretsz…”) amely a mesében is szerepel. A vers felolvasása
után kérdéseket tettem fel a gyermekeknek, melyek segítségével ráhangolódtunk a témára.
A gyerekek nagyon szép válaszokat adtak arra, hogy mit mondhatunk, ha megbántunk
valakit: például „bocsánat” vagy „ne haragudj”. Ezt követően arról is beszélgettünk, hogyan
lehet kibékülni, amelyre olyan válaszok születtek, mint a kézfogás vagy az ölelés.
Ezután felolvastam Bezzeg Andrea: „Tündéri bocsánat” című meséjét, amely tovább
mélyítette a téma feldolgozását. A mese után egy interaktív, énekes rész következett:
meghallgattuk Bagdi Bella „Ho’oponopono” című dalát, majd ehhez kapcsolódóan közös
tevékenységeket végeztünk.
A foglalkozás egyik központi eleme egy dramatikus játék volt, melyben egy szivárványkendő
segítségével kialakítottuk a „boldogság szigetét”. A kiscsoportos gyermekek a szigeten élő
bennszülötteket alakították, míg a nagycsoportosok a „szomorú kerekerdőben” éltek. A
történet szerint egy király – koronával és palásttal – két lovagjával és egy tudóssal útnak
indult, hogy megtalálja a boldogságot. Amikor megérkeztek a szigetre, a bennszülöttek a
„Ho’oponopono” kifejezéssel köszöntötték őket, először egy gyermek, majd az egész
csoport. A király tudósa kiderítette a benszülöttektől, hogy a kifejezés azt jelenti “hibát
javítani”, ami hozzájárul a boldogságukhoz. Ezt a tudást király hazavitte az erdejébe, ahol
ezután boldogan élhetett az ő népe is.
Ezt követően a gyermekekkel közösen gyakoroltuk a következő kifejezéseket: „sajnálom”,
„kérlek, bocsáss meg”, „köszönöm”, „szeretlek”, valamint a „Ho’oponopono” szót. A
gyakorlást egy játékos tevékenységgel mélyítettük el: egy tündér varázspálcával járt körbe,
és akihez közeledett, annak gyorsan ki kellett mondania egy varázsszót. Aki időben
kimondta, az „megmentette magát”, aki nem, azt a tündér „kővé változtatta”. Ez a játék
segítette a szavak gyors előhívását és érzelmi átélését.
A foglalkozás levezetéseként a gyermekek egy-egy szívet rajzoltak a barátjuknak, amelyet
„barátság szíveként” ajándékoztak egymásnak. Ez a tevékenység szimbolikusan is
megerősítette a barátság és a megbocsátás fontosságát.
A foglalkozások során a gyermekek játékos, élményszerű módon tapasztalhatták meg a
bocsánatkérés és a megbocsátás jelentőségét, valamint azt, hogy a kedves szavak és
gesztusok hogyan járulnak hozzá a harmonikus közösségi kapcsolatok kialakításához.
Novemberben a társas kapcsolatok fontosságára helyeztük a hangsúlyt a gyerekekkel. A foglalkozásokat beszélgetőkörrel kezdtük, ahol közösen beszéltünk arról, hogy mit jelentenek számunkra a barátok, a család, és miért jó, ha vannak olyan emberek körülöttünk, akikre számíthatunk. A gyerekek saját élményeik elmesélésével közelebb kerültek annak megértéséhez, hogy a boldogságunk egyik legfontosabb forrása az emberi kapcsolatainkban rejlik.
A beszélgetés után következett a „Kis barátom, hogy vagy?” játék, amely segítette a gyerekeket az érzelmeik kifejezésének gyakorlásában.
Játszottunk „Közös bennünk” játékot ezzel erősítve a gyerekek közösséghez tartozás érzését. A játék során különböző állításokat mondtunk (például: „aki szeret úszni”, „akinek van kistestvére”), és azok a gyerekek, akikre ez igaz volt, a kör közepére futottak. A játék nagyon tetszett a gyerekeknek. Az utolsó körben olyan állítás hangzott el, amely mindenkire igaz volt, így minden gyermek egyszerre került középre. Ez különösen erősítette bennük az összetartozás érzését, és segítette annak felismerését, hogy bár sok mindenben különbözünk, mégis sok közös van bennünk.
Ezt követően elmeséltem a gyerekeknek Móra Ferenc: A jó orvosság című meséjét majd a témafeldolgozó kérdések alapján beszélgettünk. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese, aktívan kapcsolódtak be a beszélgetésbe. Ez után örömmel színezték ki a meséhez kapcsolódó színezőt.
A Boldogságórák bevezetését a nagycsoportosaink számára szeptemberben kezdtük. A szeptemberi témánk, „a hála gyakorlása”, melynek feldolgozását beszélgetőkörrel kezdtük. Beszélgettünk arról, hogy mi az a hála, miért lehetünk hálásak. Játszottunk Hálasziget játékot. A gyerekek képzeletben elutaztak egy lakatlan szigetre ahová magukkal vihették mindazokat a személyeket és dolgokat, akikért vagy amelyekért hálát éreznek. Minden gyerek mesélt arról, hogy kiket választanának. Sokan a családtagjaikat, barátaikat, kedvenc játékaikat vagy akár háziállataikat említették. A játék során nemcsak a hála érzését gyakorolták, hanem egymásra is figyeltek, hiszen meghallgatták társaik gondolatait, majd közösen felidézték, ki mit vinne magával a szigetre. Majd ezt követően meghallgattuk közösen A hála erősségdalát is. Szeptember 26.-át vagyis a „tiszta hegyek napját” választottuk a hónap nevezetes napjaként. Ezen a napon közösen megnéztük Bartos Erika: A megsértődött Gellért-hegy című meséjét, majd a témafeldolgozó kérdések alapján beszélgettünk a meséről. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese, aktívan kapcsolódtak be a beszélgetésbe. A beszélgetés után örömmel színezték ki a Gellért-hegy színezőt.