Ezen a héten minden nap a dinókkal foglalkoztunk. Összehasonlítottuk őket mindenféle szempontok szerint (mit esznek, hol élnek, milyen nagyok stb.). Feltekerhető, hosszú színezőt színeztünk, LEGO terepasztalt építettünk, kitörő vulkánt készítettünk, akadálypályát építettünk, könyveket nézegettünk. Jó nagyokat lépve összehasonlítottuk, hogy a 3-4 vagy a 8 méter hosszú dinó lehet-e a nagyobb. A világ legnagyobb dinója a Patagotitan hosszát (37m) csak az óvoda épületéhez tudtuk hasonlítani.
Dinó családjátékot is játszottunk, ahol az volt a célom, hogy a gyerekek lehetőleg több szerepben is játszanak: legyenek dinómamák vagy apukák, legyenek kicsi dinógyerekek, és próbálják ki a frissen kikelt dinóbaba szerepét is. A hét elején megbeszéltük, hogy most csak barátságos dinók jönnek az oviba, akik azt is meg tudják beszélni, ha valami nem tetszik nekik, és bizony, a ragadozók is tudnak kedvesek lenni. Ennek a feltételnek az volt a célja, hogy a kialakult helyzetekben gyakorolják a konfliktusok megoldását, képesek legyenek kompromisszumokat kötni, indulatkezelésük fejlődjön. Több kevesebb sikerrel működött is a dolog, egy-egy alkalommal volt csak szükség beavatkozásra.
A hét utolsó napján olyan vezetett meditációt tartottunk, melyben „Az öröm árnyalatai” (havi segédanyagban) szereplő kifejezéseket használtam (öröm; izgatott várakozás; elégedettség; derű; vidámság; büszkeség; erő; szeretettség; ámulat; jóllakottság; nyugalom; kicsattanó energia). Voltak kifejezések, melyeket előzetesen meg kellett vizsgálnunk, meg kellett tölteni tartalommal. Mire ehhez a játékhoz (meditációhoz) értünk, már értette mindenki, mit értünk pl. ámulat vagy elégedettség alatt.
A meditáció után remek spontán rajzok születtek. Megjelent a képeken az öröm, az izgatott várakozás, a tojásból éppen kikelő kis dinoszaurusz is.
A hét záróbeszélgetésén kíváncsi voltam, arra, hogy a gyerekeknek mi tetszett a legjobban a heti tevékenységek közül. Sokan említették a dinós családjátékot, az akadálypályát de a legjobban a kék lávával kitörő vulkán tetszett a gyerekeknek.

Boldogságóra a napocska csoportban.
Márciusi téma: Apró örömök élvezete.

A gyerekeket Boldog Dóra baba fogadta, de a nevével ellentétben egyáltalán nem tűnt boldognak.
Sőt inkább szomorú volt! Rosszat álmodott az éjszaka, alig várta, hogy megérkezzenek a gyerekek és felvidítsák. „Mit tegyünk gyerekek, hogy Dóra baba újra boldog legyen?”
Szerezzünk neki örömet! Hogyan tudunk neki örömet szerezni? Ha rossz kedvetek van nektek, hogyan szokott anya kedveskedni?
Beszélgetés után készítettek Dórának egy színes zászlót és már mosolygott is.
A délutáni pihenés előtt meséltek, énekeltek neki, meg ölelgették, megsimogatták és visszakaptuk Boldog Dórát, aki felhőtlenül mosolygott ránk.
Minden apró eseménynek tudunk örülni ami megmosolyogtat bennünket.

Boldogságóra a napocska csoportban.
Márciusi téma: Apró örömök élvezete.

A gyerekeket Boldog Dóra baba fogadta, de a nevével ellentétben egyáltalán nem tűnt boldognak.
Sőt inkább szomorú volt! Rosszat álmodott az éjszaka, alig várta, hogy megérkezzenek a gyerekek és felvidítsák. „Mit tegyünk gyerekek, hogy Dóra baba újra boldog legyen?”
Szerezzünk neki örömet! Hogyan tudunk neki örömet szerezni? Ha rossz kedvetek van nektek, hogyan szokott anya kedveskedni?
Beszélgetés után készítettek Dórának egy színes zászlót és már mosolygott is.
A délutáni pihenés előtt meséltek, énekeltek neki, meg ölelgették, megsimogatták és visszakaptuk Boldog Dórát, aki felhőtlenül mosolygott ránk.
Minden apró eseménynek tudunk örülni ami megmosolyogtat bennünket.

Az apró örömök témakört relaxációval indítottuk „Égig érő fa vagyok megnövök, mint a nagyok” eljátszottuk a gyerekekkel a növekedés folyamatát, mivel a héten ültettünk növények magjait és virághagymákat. Hajtottunk ágakat, ezért ebben a tevékenységben is próbáljuk felfedezni a növekedés apró örömeit. A gyerekek napról napra boldogan követték a növekedés folyamatát. Örömet okozott nekik, hogy életet adtak a növényeknek és a gondoskodás során fejlődésüket megfigyelhetik. Bagdi Bella: Imádok élni című dalára mozgásokat végeztünk. A refrént már boldogan énekelték. Igyekeztünk felidézni boldog pillanatokat, ami örömet jelent nekünk. Nemzeti ünnepünkre való készülődés közben és felidéztük ezeket az apró örömöket, és felírtuk az általunk készített nemzeti színű szívecskére, hogy mi okoz nekünk boldogságot. Igyekeztem séta során is rávilágítani arra, ami szép, hogy a gyerekek is átélhessék az élet apró gyönyörű pillanatait. Az évek alatt elkészült fényképeket nézegettük a gyerekekkel, megfigyelhették, hogy már mini csoport óta mennyi apró örömben volt részük itt az óvodában. A mese nagyon tanulságos volt számukra Góliát és Pirinkó története rávilágított, arra, hogy a külső nem minden, sokszor az, hogy kisebbek vagyunk még járhat előnyökkel, és az, hogy valaki óriás még lehet melegszívű és barátságos. A két igazi jó barát története beszélgetést indított a csoportban. A mese szereplőit a feladatlapon lévő színezővel alkották újra a gyerekek. A mi van a kendő alatt című játékot gyakran játsszuk a gyerekekkel. A taktilis észleléseket így folyamatosan fejlesszük. Igyekeztem olyan közösségi játékot játszani, amely elmélyíti az egymás iránti érzelmeket. Felidéztük azokat a cselekedeteket, amelyek jól esnek nekünk. Pozitív gondolatokat fogalmaztunk meg egymásnak. Kacagó játékot játszottunk, csikizést, ölelkező játékot és eszkimó puszit is adtak egymásnak a gyerekek. Igyekeztem tudatosítani azt, hogy az apró gesztusok, mosoly, kedvesség, örömöt tud okozni a másiknak. A feladatlap 54. oldalán lévő mókusos labirintust oldották meg a gyerekek. Majd az apró örömök szimbólumát ki színezték és amelyik legjobban tetszett ki vághatták és felfedezel helyeztük a lépcsőfok 7 szintjére.