A hála gyakorlása

Csoportunkkal ez a második év, hogy csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz. Mit jelent hálásnak lenni? Erre a kérdésre kerestük a választ az idei első Boldogságóra foglalkozáson. Felidéztük a tavalyi emlékeinket, amikor elkészítettük a „Boldogság várát”, és hozzá a tíz lépcsőfokot.
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a ráhangolódást a foglalkozásra „Égig érő fa vagyok”.
Meghallgattuk Bagdi Bella: Hálás vagyok című dalát. A gyerekek érdeklődve hallgatták, majd a dal végén mindenki megölelte azt a személyt a csoportból, akinek halás valamiért.
A téma feldolgozását Bezzeg Andrea: A Hálafa történetével valósítottuk meg. „Boldog Dóra versikéjével hívtam a gyerekeket mesét hallgatni. A hálafa története után segítő kérdésekkel beszélgetőkört kezdeményeztem. Megbeszéltük, hogy hálásnak kell lennünk minden apróságnak tűnő, de fontos dologért: hogy tudjunk beszélni, énekelni, sétálni, hogy egészségesek vagyunk stb. Körbe ülve a gyerekek megfogalmazták, hogy még mi mindenért hálásak. „Hálás vagyok a családomért, a gyönyörű őszi fákért, a barátaimért, hogy ide ebbe a csoportba járhatok stb…”
A rajzasztalnál mindenki körberajzolta a saját kezét, majd az ujjaikat különböző színűre, és közben megkértem Őket, hogy gondoljanak öt dologra, amiért hálásak. Végül az összes „falevél” felkerült a mi „Hálafánkra”.
A foglalkozás lezárásaként kiszíneztük a hála virágát, és elhelyeztük az első lépcsőfokon.

A téma feldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdy Bella Szép nap, ölelj most át engem dalát. Majd meséltünk a Hála tündérről, aki hálafalevelet küldött a gyerekeknek. Elindítottuk óvatosan a falevél adogatását, miközben nagyon vigyáztak a gyerekek a levélre. Mivel ennek a témának a feldolgozása nehéz az SNI-s óvodások számára, a témához bábjátékot hívtunk segítségül. A maci bajban van mesét játszottuk el nekik, amit nagyon élveztek. Majd elkészítettük a Hálafánkat, tenyérnyomattal díszítettük a faágakat, minden ujjunkat más szinűre festettük, miközben megneveztünk olyan személyeket, akiknek hálásak lehetünk. Pl. „Hálás vagyok anyának, mert mindig finomat főz.”
A bábjáték kellékeit a délután folyamán többször is felhasználták a gyerekek, és eljátszották a mesét. az udvaron is hála falevelet kerestek, amit hazavittek családjuknak.

Tenyérnyomatot készítettünk festéssel, vágással, melyet egy óriás „hálaszívbe” ragasztottunk. Beszélgető kör keretében mindenki elmondhatta miért hálás, hogy már óvodás lett és ilyen szép nagyra nőtt.

Az első téma ebben a nevelési évben is a hála gyakorlása volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg nagycsoport lévén. Cél, feladatrendszer: A gyermekek tudják megfogalmazni, ki miért fontos, és értékes számukra! Tudjanak hálával gondolni másokra. A hálás gondolkodás alakítsa át aktuális negatív érzéseiket pozitív irányba, önbecsülésük, önértékelésük erősödjön!
Kiemelt fejlesztési terület, differenciált fejlesztést igénylők: érzelmi ráhangolódás a boldogság órákra, hála gyakorlása, közösségi érzés alakítása, pozitív énkép formálása, empátia fejlesztése, érzelmek árnyalt kifejezése, együttműködés, alkalmazkodó képesség fejlesztése.
Hétfőn kirándultunk a debreceni Nagyerdőre, ahol a csoportunknak van egy jól bejáratos „titkos útja”, aminek az útvonalát már jól ismerik a gyermekek. Ezt a szülőkkel is rendszeresen látogatják. Imádják! Rengeteg élményünk van erről, és mindig újabb dolgokat fedezünk fel! Mindig hálát adunk ezért a természetnek, minden alkalommal. A millió apró csodáért, ami megszépíti az életünket! Ezen az útvonalon ritkán találkozunk emberekkel, ezért itt relaxálni is tudtunk („fújj-fújj”). Beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel az adott témában. Játszottuk az „Add tovább a falevelet” játékot. Van egy gyönyörű borostyánnal körbefont terület. Itt mindenki kiválasztotta a saját hálafáját. A barátok, barátnők közös hálafát is választottak. Ők elmondták egymásnak, hogy ki miért hálás. Kedden a meséé és a zenéé volt a főszerep. Elmeséltük a Hálafa történetét, majd további beszélgetést kezdeményeztünk a témával kapcsolatban. Felidéztük a tegnapi napot is, melyet újra élhettek a gyermekek a közös képekkel. Ezeket a szülőknek is feltettük a közös facebook csoportba, így élményeiket a szülőknek is átadhatták. Ezekért mindig nagyon hálásak a szülők. A mese és a beszélgetés után meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj át engem című énekét, melyhez különböző mozgásformákat találhattak ki a gyermekek. Nagyon sok kreatív megoldás született. Szerdán mindenki kiszínezhette a saját hálafáját a munkafüzetben, vagy van aki azt színezte ki, hogy mi mindenért hálás. Ők választhattak. Van aki mindkettőt kiszínezte. Közben újra hallgattuk az előző napi zenénket. Csütörtökön és pénteken hála kulcstartót készített minden gyermek a szüleinek. Egyet anyának, egyet apának. A gyermekek lerajzolták magukat egy 3×6-os kis kartonra, majd lelamináltuk, hogy tartós legyen. Ezek után rátettük egy kulcskarikára. Megbeszéltük, hogy amikor átadják, fogalmazzák meg, hogy ki miért hálás a szüleinek. Hatalmas sikere volt. A szülők nagyon hálásak voltak. Néhány példa, amit a facebook csoportunkba írtak: „Igen! És imádtam, imádom! Csodálatos, ahogy beleneveltétek őket a „hála” szóba, én nap mint nap hallom Grétitől. Sőt jómagam is egyre többször használom a „hálásan köszönöm” kifejezést!” „Köszönjük. nagyon megható volt, ahogy ideadta.”
„ Köszönjük szépen, Apával fel is tettük a kulcscsomónkra.” stb. Mi így továbbítottuk a témát, és vontuk be a családokat! Ugyanakkor mi is hálásak vagyunk a DVSC Női Kézilabda csapat marketingesének, hogy felajánlottak számunkra egy szív alakú kupakgyűjtőt, amit azért kaptunk, mert megismerték az elkötelezettségünket a program, és a gyermekek boldogsága iránt. Felragasztottuk a hála jelét a Boldogságvárunk első lépcsőfokára. A hetet vidáman, önfeledten zártuk, mint minden „Boldoságóra” hét után.

Ebben a nevelési évben kezdtük el tagóvodánkban a boldogságóra programot. Az első gyakorlat alkalmával a csoportban a gyermekek a számukra kedves játékokból alkották meg a hálafát. Mielőtt felkerült a hálafára egy-egy kedvenc játék a gyermekek elmesélték, miért szeretik és miért hálásak a kedvenceiknek. A mesepárnát kézről-kézre adva mesélték el egymásnak, hogy miért hálásak a mai napért. A manó zenére felszabadultan adták át magukat a tánc örömének. A hála program lezárásaként, a manókkal a képzelet szárnyán a „varázsszőnyegen”, a tenger morajlását hallgatva, jutottunk el a Szív szigetre ahol közösen felfedezhettük annak rejtelmeit.