Novemberi boldogságóránkat relaxációval indítottuk. Ez követően meghallgattuk Mohamed Fatima barátságról szóló dalát, melynek címe Ott leszek…Nagyon nagy sikert aratott a gyerekek körében ez a ritmusos dal. Megbeszéltük, hogy miről szól és a dal értelmezésének segítségével jutottunk el ehavi témánkhoz a Társas kapcsolatok gyakorlásához. Megbeszéltük miért van szükség a társas kapcsolatainkra, kik a legfontosabbak számunkra és miért. Hogy milyen is a jó barát? Összegyűjtöttük ún. „Barátságleltár” keretén belül. Érdekes, hogy 2.osztályos gyerekekről lévén szó, mégis egyértelműen kifejezték, hogy a legfontosabb alappillére a barátságnak és a társas kapcsolatainknak a SZERETET. Ezt követte a „szeretetzuhany” feladatunk, ahol mindenki hátára írólapot tűztünk csipesszel, majd rá kellett írni, az adott illető egy jó tulajdonságát. Amikor elolvasták a róluk írt pozitív tulajdonságokat-elmondásuk alapján- meglepődtek, örömmel töltötte el őket. Az órát a „Micsoda alakok” rajzos feladattal zártuk. Itt csoportokban dolgoztak, instrukciók alapján, mindig tovább kellett adni a lapot és annak megfelelően kikellett egészíteni a rajzot. A csoportok tagjai jól együtt tudtak dolgozni, ám az elején kissé nehezen értették meg a feladatot. Jó hangulatú óra volt.
Boldogságóra Alapprogram
Társas kapcsolatokról szóló hetünket a reggeli körben együtt légzéssel kezdtük. Megfogtuk egymás kezét, majd egy lépést hátra lépve beszívtuk a levegőt, karunkat magas tartásba emelve, majd egy lépést előre lépve lehajoltunk és kifújtuk a levegőt. Pár légzés után már egészen összehangolódtunk. Miután leültünk, körbeküldtünk egy simogatást. Arról kezdtünk beszélgetni, miért jó, ha van barátunk? fölsorolták, hogy lehet vele játszani, néha ajándékot ad, segít,ha valami baj van, megvigasztal ha szomorúak vagyunk. Gyorsan el is kezdtünk olyan mondatokat gyűjteni, amit mondhatunk a barátunknak ilyenkor. Megtanultunk egy békülő mondókát is, arra az esetre, ha véletlenül valamin mégis összevesznének (Béke béke barátság…) A délelőtt folyamán készítettünk együtt egy libát különféle magokból (kukorica, napraforgó, tökmag) mert Márton nap alkalmából liba szépségversenyt rendeztek az óvodában. Akkor még nem tudtuk, hogy a versenyt meg is nyertük ezzel az alkotással és egy nagyon szép mécsest kaptunk érte jutalmul! Ennek örömére, hoztam kekszet is, de sajnos, nem jutott mindenkinek, mert kevés volt. A gyerekekre bíztam a megoldást. Hamar ki is találták, hogy el kell törni, akkor több lesz és így jut mindenkinek!
Következő nap, testnevelés foglalkozáson, páros gyakorlatokat végeztünk. Aztán azt játszottuk, hogy egy sorba álltunk a terem egyik oldalán és annak kellett átfutnia a szemközti oldalra, aki: szeret nevetni, aztán, aki félt már, aki szeret tortát enni, szeret kidobózni…. aki Maci csoportos. Végül ölelős fogót játszottunk.
Ábrázolás foglalkozáson a nagyobbak lerajzolták magukat a barátjukkal együtt, a kisebbek tenyérnyomattal mutatták meg, ki is a barátjuk. Másnap egy nagy őszi képet színeztek együtt. elbeszélgettünk a beszélgető körben arról, hogy hányféle módon tudjuk egymásnak kimutatni a szeretetünket: együtt játszunk vele, dicsérjük, megsimogatjuk, átöleljük, ajándékot adunk neki és segíthetünk neki öltözni, vagy töltünk neki innivalót. Észre vettem, hogy a nap folyamán többen is apró ajándékokat készítettek egymásnak: rajzoltak, képeket vágtak ki és átadták a pajtásuknak.
A Dadus nénit is meglepték a gyerekek, segítettek neki a leveleket összegereblyézni az udvaron. Volt nagy öröm, hogy együtt mennyi munkát sikerült elvégezni!
A szülőket megkértük, hogy meséljenek a gyerekeknek a saját gyerekkorukról, barátaikról és arról, milyen játékaik voltak akkor!
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
Kis elsőseimmel egy jó kis beszélgetés keretében megpróbáltunk jelentést adni az optimizmus szónak. Ezt úgy vezettem be, hogy arra kértem a gyerekeket, törekedjünk ebben a hónapban tudatosan arra, hogy mindenben meglássuk a jót! Ne panaszkodjunk, ne aggódjunk feleslegesen előre, higgyünk benne, hogy minden a lehető legjobban fog alakulni! Ezt a hozzáállást hívják úgy idegen szóval, hogy optimizmus. Megbeszéltük, hogy ha erre törekszünk, akkor biztosan jobb lesz a hangulatunk is. Október 10-én, a „Lelki egészség világnapján” olyan feladatot kaptak a gyerekek, hogy hozzák ki a lehető legjobbat az általam vázolt nehéz helyzetekből. A mondataimat úgy kellett befejezni: „Nem baj, mert…” Nagyon élvezték a feladatot, remélem a valóságos helyzeteknél is fel tudjuk majd idézni, hogy így is lehet gondolkodni. Ezután megrendeztük az „avar találkozót” a szőnyegen. Mindenki kis sünivé változott, izegtek-mozogtak, szimatoltak. Felelevenítettük ismereteiket a sünikről. Ezután pedig elkészítettük a papírsüniket, amiket mindenki hazavihetett. Később volt nevetőverseny, grimaszolás, majd elolvastuk A szomorú királykisasszony c. mesét és arról is sokat beszélgettünk, hogy hogyan vígasztalhatjuk meg egymást egy-egy nehéz helyzetben. A „meleg zuhanyt” is kipróbáltuk, ez azóta is kedvenc. Ha valaki úgy érzi, szüksége van egy kis szeretetre, kéri a meleg zuhanyt.
Iskolánkban hagyomány a sport- és egészségnap, ami nálunk október 25-én került megrendezésre az Európai és magyar diáksport napja alkalmából. Ezen a rendezvényen is vidám hangulat, sok mozgás, nevetés volt jellemző.
A szünet előtt még egy fergeteges halloweeni játékdélutánt is rendeztünk iskolánk alsó tagozatán, így mindenki jó kedvvel indult a szünetre.
Ebben a hónapban a társas kapcsolatokkal foglalkoztunk. Mivel az időjárás még mindig nekünk kedvezett, ezért kis csapatunk lelkesen indult neki egy lélekemelő sétának.
Beszélgettünk arról, milyen társas kapcsolatokat ismerünk. Ennek során eljutottunk az osztályközösség fogalmához. Felsoroltuk a jó osztályközösség jellemzőit és megállapítottuk, hogy egy igazán összetartó, segítőkész osztály tagjai vagyunk.
Testnevelés órán páros gyakorlatokat és játékokat végeztünk, amely által gyakorolhattuk a kölcsönös együttműködést egymással.
Meghallgattunk barátságról szóló dalokat és verseket, ennek hatására megbeszéltük, milyen egy igaz barát. Az osztályban több barátság is született az elmúlt időszakban, ezek ápolása folyamatos feladataink közé tartozik. Játékos keretek között mindenki megkereste a saját „Szívpárját” és elmondta, miért szereti. Ezután következett a barátság karkötő készítése, amit a „Szívpárok” egymásnak készítettek.
Közösen készítettünk egy „Osztályszívet” is, amely jelképezi az osztály tagjainak szeretetteljes összetartozását.
Ebben a hónapban is mind az öt csoportban megtartottuk a boldogságórákat. A téma kidolgozása minden csoportban más és más módszerrel történt meg. A pillangó csoport úgy dolgozta ki a havi témát, hogy a mese története után megbeszélték a mesét, majd játékosan mindenki elmondhatta annak a gyereknek a nevét akit barátjának tekint a csoportban. Ezután a játék után közösen elkészítették a barátságláncot, amit utána ki is helyeztek a munkafalra. A téma lezárásaként meghallgatták a hónap dalát. A katica csoportban a téma kidolgozása úgy valósult meg, hogy meghallgatták a hónap meséjét, közösen átbeszélték a hallottakat. Majd egy süni megjelent a csoportba, szegénynek ki kéne festenie a kerítését, a csoportban sok segítőre talált ezért, a gyerekek kaptak egy színezőt ahol kiszínezhették a süni kerítését, majd lerajzolhatták a süni barátait. A téma lezárása a hónap zenéjével valósult meg. A Mókus csoport gyermekei is meghallgatták a hónap meséjét, átbeszélték a történetet, megbeszélték kinek ki a barátja, majd ők is barátságláncot készítettek. A téma lezárása itt is a hónap dalával valósult meg. A maci csoportban úgy dolgozták ki a témát, hogy átbeszélték kinek mit jelent a barátság és miért fontos, hogy legyen barátunk. A mese meghallgatása után mindenki szabadon játszhatott a barátjával, közben meghallgatták „Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalát. A süni csoportban Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő mese meghallgatása után, megbeszélték a meséhez tartozó kérdéseket. Mindenki felsorolhatta a barátját, majd ezután a gyerekek elkészítették a saját barátságláncukat. A téma lezárásaként meghallgatták a hónap dalát.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Minden kisgyermek elkészítette saját magát papírból, majd körbe ültünk a szőnyegen és először, eljátszottuk a kis barátom hogy vagy? című játékot. Körbe indítottam ezt a kérdést, a gyerekek pedig a szomszédjuknak mondhatták, közben kezet fogtak, majd egy szeretetteljes érintést küldtünk körbe ugyanígy, végül mindeki elmondhatta, miért szereit a többiek a csoportban és ő maga miért szeret ehhez a csoporthoz tartozni, melyek a kedvenc élményei, majd mindenki a legjobb barátjának adhatta a papírfigurát, elmesélve, mit szeret benne a legjobban és ebből egy nagy kört alkothattak a gyermekek, amely a fotón is látható. Végül a tevékenység zárásaként párokban táncos improvizáció következett.
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Egy képzeletbeli ország zászlaját és címerét kellett megtervezni.
Egy olyan Közösségét, ahol egy-két vidám téma összeköt Lakókat, s nincs vita.
Érdekes, és érdeklődésnek megfelelő megoldások születtek, alkotás közben végig jókedv uralkodott, „torzsalkodásnak” nyoma sem volt. Öröm volt elkészíteni!
Novemberi Boldogságóránk a társas kapcsolatok ápolásáról szólt. A tanteremben körbe ültek a gyerekek. Az óra bevezető részében állításokat mondtam, amiről el kellett dönteniük, hogy melyik társukra jellemző. Izgatottan találgattak, látszott, hogy jól ismerik egymást. Ezután a mellettük ülőnek elmondták, hogy mit becsülnek benne. Nagyon szépen sikerült megtalálniuk a pozitív dolgokat egymásban. Egy görög mese felolvasásával folytattam, ami a barátságról szólt. Együtt megbeszéltük a tanulságot és ők maguk hoztak példákat a saját életükből azzal kapcsolatban, hogy a levont tanulság mennyire igaz. Utána ügyesen dramatizálták a mesét, sőt némajátékkal is előadták. Az óra középső részében egy rajzlapra lerajzolták a kezüket, az ujjakba pedig beleírták azt az öt számukra legfontosabb dolgot, ami szerintük a barátsághoz nélkülözhetetlen. Nagyon szép munkák születtek. Meg is dicsérték egymást, miután végig néztük az alkotásokat és beszélgettünk róluk. Munka közben meghallgattuk a „Jobb veled a világ” című dalt, amit másodszor már ők is dudorásztak. Az óra végén eléjük tettem egy nagy lapot és megkértem őket, hogy írjanak rá dicsérő kifejezéseket. Nagyon szépen megoldották ezt csoportmunkában, sok kifejezést tudtak gyűjteni. Figyeltek arra, hogy mindenki lehetőséget kapjon arra, hogy megcsinálja a lapon a saját elképzelését. Utána ezekkel a kifejezésekkel zártuk az órát. Szünetben mindenkinek a munkája felkerült a faliújságra.
Úgy gondolom ez a téma nagyon könnyen feldolgozható és az óvodáskorú gyerekekhez közel álló. Játékos arcizom lazítással kezdtünk, ezután minden gyermek a barátjával/barátaival táncolt Bagdi Bella: Ha boldog vagy…dalára. A közös tánc után körbeültünk a szőnyegen és a „Kis barátom hogy vagy?” játékkal vezettem be a témát. (Korábban már megkértem a gyerekeket, hogy mindenki színezze ki a saját jellel ellátott kis papír-emberkéjét és színezzenek ki közösen egy nagy papír szívet.) Kértem a gyerekeket, hogy mindenki tegye le a szőnyegre a papír emberkét úgy, hogy a barátok közel legyenek egymáshoz. Beszélgettünk arról, kik, miért lettek barátok, miért szeretik a barátjukat. Néha előfordul a csoportunkban, hogy egymásnak azt mondják a gyerekek: „akkor nem leszek a barátod”, erről is beszélgettünk (ki az aki emiatt elszomorodik, mit lehetne ehelyett mondani…stb.)
Ezután meghívtam a gyerekeket bábszínházunkba és kolléganőmmel eljátszottuk A két jóbarát, Röfi és Töfi történetét (Rőfi elkísérte Töfit, a barátját a boltba, mert Töfi félt, hogy találkozik a farkassal).
A bábjáték után a baráti csoportok ( 3 baráti csoport alakult) közösen megépítették fakockákból a malackák házát. A kész alkotásokról mindenki elmondhatta miért tetszik neki.
Barátságlánc készítése: a papírszívecskére ráragasztottuk az emberkéket, mindenki a barátja mellé került, a szívecskére ragasztással pedig összekapcsolódott mindenki, jelképezve a csoport összetartozását.
A foglalkozás lezárásaként képzeletben a boldogságvár harmadik lépcsőfokára léptünk, a barátság jele szimbolizálta ezt.
Ha valahol, akkor a mi osztályunkban voltak bizony beilleszkedési, magatartási gondok több gyereknél is.
A konfliktusok nem új keletűek. Egy óvodából érkező gyerekek összeszólalkozásai, valamint különböző óvodából érkező gyerekek nézeteltérései. Vélt és valós sérelmek, feszültségek. Folyamatosan dolgozunk közösen a társas kapcsolatok javításán. Hogyan? Latba vetettem az összes tapasztalatomat, a boldogságórás módszereket. Abból indulok ki, hogy nincs lehetetlen, mindenkiben érték lakozik. Hiszek a szeretet és türelem erejében.
Úgy vélem le kell kötni a gyerekek energiáit hasznosan, akkor kevésbé tesznek olyan dolgokat, melyek helytelenek, tiszteletlenek. Talán elfogadóbbá válnak társaikkal szemben, ha látják, ki, miben jó és értékes. Olvasóklubot szerveztünk iskolánkban. Egész éven át tartó program, mely még inkább elősegíti a társas kapcsolatok kialakulását, elmélyíti a már meglévő társas kapcsolatokat.
Két tanuló a szervező, alapító, én vagyok a segítő, koordináló, ötletgazda pedagógus. Meséket, történeteket olvasnak fel egymásnak a gyerekek, könyvismertetéseket, könyvajánlásokat tartanak. Ellátogatnak az idősekhez felolvasni, majd az óvodásoknak mesélni. Generációkat hozunk össze. Az idősek meghatódtak, hogy nemcsak felolvastunk nekik, hanem érdeklődtünk, beszélgettünk velük. Megvendégeltek bennünket, kifejezték örömüket. Szeretettel mentünk hozzájuk egy kis mosolyt, boldogságot csempészni egyhangú napjaikba.
Diafilmet néznek, olvasnak, könyvtárba járnak, egyszóval gazdagodnak lelkileg az olvasóklub berkein belül. Nem beszélve arról, hogy mennyi minden fejlődik a kis személyiségükben, képességeikben.
Beszélgetőkör, ölelőkör mellett, már olvasókör is létezik iskolánkban. Ebben a rohanó, mindent behálózó képi, internetvilágban olyan kevés idő jut egymásra, beszélgetésre, mesélésre. Ebből hozunk vissza az olvasással egy kis odafigyelést, egy kis képzeletet, fantáziát, szép beszédet, szövegértést, lényegkiemelést, nyugalmat és elmélyülést, több szeretetet és tiszteletet. Kevesebb indulatot, haragot, durvaságot tapasztalok, mióta útjára bocsátottuk a boldogságos olvasóklubunkat.
Mi ez, ha nem eredmény, siker a javából?
Kívánom, hogy találjon rá mindenki a saját problémáinak legjobb megoldására!
Természetesen az összes gond nem szűnik meg, nem múlik el egy szempillantás alatt, de amennyiben alakul, elmozdul pozitív irányba, akkor már optimisták lehetünk. Jó úton járunk.
Hálás vagyok, hogy mi ezen az úton elindultunk.
Aki beteg lesz az osztályunkból, annak kis rajzokkal kedveskedünk, hogy hamarabb meggyógyuljon. Sokat jelent mindenkinek, amikor ágynak dönti a betegség. Mi így is kifejezzük a szeretetünket.
Azon vagyunk kollégáimmal, hogy mindent behálózzon, átszőjön a sok boldogságos pillanat iskolánkban. Mióta BOLDOG ISKOLA lettünk, minden évben egyszer, vagy kétszer elnyertük a megtiszteltetést, hogy a hónap csoportjai lehettünk. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy elismerik a munkánkat.
