Nagycsoportos óvodások nagyon élvezték a hónap meséjét. Többször is elbábozták. Közös beszélgetőkörök alkalmával meghallgattuk ki miért hálás az adott napon, nagyon érdekes gondolatokat osztottak meg a gyermekek. Festettek hála követ, sokat rajzoltak a hála témákról.

Nagycsoportos óvodások nagyon élvezték a hónap meséjét. Többször is elbábozták. Közös beszélgetőkörök alkalmával meghallgattuk ki miért hálás az adott napon, nagyon érdekes gondolatokat osztottak meg a gyermekek. Festettek hála követ, sokat rajzoltak a hála témákról.

A szeptemberi Boldogságóra megtartása és a reflexió bejegyzése nem történt meg szeptember utolsó napjáig. Ugyanis október 1 – i óvodaváltás után sikerült az első foglalkozást megtartani a 3 évesek körében.
A 2. napon megrajzoltam nekik a csoport Boldogságvárát és a gyerekek lelkesen színezték ki zsírkrétával. A nyitottabbak, közvetlenebbek voltak jelen, akiket nagyon érdekelt a vár elkészítése. Még alig ismerve a gyerekeket, a 3. napra megterveztem a hála témakör foglalkozását. A tervezésemben először is a gyerekeknek szerettem volna bemutatni Boldog Dórát, a mesemondó lányt, egy plüss játékfigurát. Így a bevezetésben egy ismerkedő játék alkalmazásával bátrabban mutatkoztak be Boldog Dórának, hiszen a játékfigura közelebb vitt a gyermeki lélekhez és könnyebben megnyitotta őket a megnyilatkozásra, bemutatkozásra. Közben Dóra minden kézfogás és bemutatkozás után hálálkodott és megköszönte, hogy megismerkedtek vele. Mindenki bemutatkozott, volt, aki halkan, volt, aki bátran, hangosan. Jó választásnak tűnt, hogy az ismerkedő játékot, a mesemondó kislánnyal kapcsoltam össze. Ezután Dóra elmondta a mesehívó mondókáját és azt követte „A répa” orosz népmese bemutatása. A mesét síkbábok segítségével jelenítettem meg, ami annyira felkeltette a gyerekek érdeklődését, hogy a mese közben felálltak és meg akarták fogni a szereplőket, amire a mesélés után lehetőséget is adtam. Néhány kérdés feltevése erősítette meg a gyerekekben a hála szó jelentését. „Ki volt hálás? Miért volt hálás, miért köszönte a segítséget, Nagyapó? Kiknek hálálkodott, kiknek köszönte a segítséget?” Előbb nem értették pontosan a hála szó jelentését, de a köszönet szó összekapcsolásával ez kitisztult és a válaszokban megjelent a megértés. Ezután az asztalokhoz kísértem őket. Egy ujjmondókával („Nyisd a kezed, zárd ökölbe…”) ismerkedtek meg, ami fejlesztette a figyelmüket, emlékezetüket és az ujjtorna megerősítette a kezük izmait. Kiszínezték a hála virágát és közben ráírtam a gyerekek jelét. Színezés közben felhangzott „Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem…” kezdetű dala. Színezés után kértem őket, hogy az ajtóra tegyék ki a mosolygó vagy a szomorú smiley – t, hogy hogyan érezték magukat ezen a foglalkozáson. Minden kisgyerek a mosolygós smiley-t választotta. Ezt követően a szőnyegen táncolhattak „Bagdi Bella: Boldog vagyok…” kezdetű dalára. Táncoltunk, forogtunk, vonatként körbejártunk és boldognak, vidámnak és felszabadultnak érezték magukat a gyerekek.

A méhecske csoport középsősei a Hálafa történetét, meséjét megismerve, az állatok világnapjához kapcsolódóan, dolgozták fel a hála témáját. Beszélgető kör keretében elmondhatták miért is lehetnek hálásak.
Közös hálafát festettünk, aminek a levelei a gyerekek által választott őszi falevél színeivel, tenyérnyomattal lett díszítve.

A kiscsoportos gyermekeink nem igazán tudják még azonosítani a Hála szó jelentését. Próbáltuk rávezeti őket arra, hogy ha kapnak szüleiktől valamilyen ajándékot, örömmel tölti-e el őket, vagy viszonozzák-e, meg szokták-e köszönni? Hálából öleljék vagy puszilják meg a szüleiket, viselkedjenek szeretetteljesen velük. Itt a csoportban is oda mentek egymáshoz, és megölelték barátaikat, még azokat is, akikkel nem mindig felhőtlen a viszonyuk.