Az osztállyal együtt megbeszéltük, hogy elérhető célokat tűzünk ki.
Az első és legfontosabb célnak a tanulást, a jobban teljesítést tűztük ki.
Fontosnak tartotta még az osztály, az osztályközösség összekovácsolását, valamint a szüleiknek való segítségnyújtást.
Boldogságóra Alapprogram
Az osztállyal együtt megbeszéltük, hogy elérhető célokat tűzünk ki.
Az első és legfontosabb célnak a tanulást, a jobban teljesítést tűztük ki.
Fontosnak tartotta még az osztály, az osztályközösség összekovácsolását, valamint a szüleiknek való segítségnyújtást.
Január hónapban a gyerekekkel közösen próbáltuk megfogalmazni, hogy mik is a közeli, illetve távoli céljaink. Volt-e olyan esetleg az életükben, hogy nem sikerült elérni egy- egy céljukat. Ha volt, akkor mi az , ami akadályozta őket ebben? Többen vettek részt a ” Célregény- Képregény” pályázatban, amiért nagyon büszke voltam rájuk!
Üdvözlettel: Konczné Szabó Szilvia!
Szeghalom!
„A legtöbb, amit egy másik embernek adni tudsz, a figyelem.”
“A mi feladatunk az, hogy emlékezzünk arra, milyen sokoldalúak vagyunk, és ünnepeljük azokat a furcsa kis vonásainkat, amelyektől azok vagyunk, akik.” Viola Shipman
Amikor készültem a foglalkozásra nagyon megtetszett a Célefánt. Sajnos sok hiányzónk volt ebben a hónapban, de így is megvalósítottuk a kitűzött célunkat, megtartottuk a boldogságórát, jól éreztük magunkat.
Meghallgattuk a hónap dalát. Mondanom sem kell, hogy a gyerekeknek azonnal járt keze, lába a dal szövegére, ritmusára. Ebben a hónapban többször is meghallgattuk a dalt, táncoltunk rá. Ez jó kis felfrissülést adott a gyerekeknek a délutáni tanulás előtt. Nagyon szeretik ezeket a dalokat. Ezután felolvastam az idézeteket és közösen kiválasztottuk egyet. A gyerekek véleménye az volt, hogy jó az, ha nem hasonlítunk egymáshoz, mindenkinek megvan a maga ügyessége.
A Célefántot úgy jelenítettem meg, hogy egy színes elefánt kirakót kinyomtattam. Ezt szétvágtam és kiosztottam a darabokat a gyerekeknek. Nem mondtam meg, hogy mi lesz belőle. Ügyesen összedolgoztak és kirakták az elefántokat. ezt felragasztottuk egy papírra. Megbeszéltük, hogy mi kellett a célunk eléréséhez (tánchoz, kirakóhoz). Ezeket le is írták a lapra az elefántok köré.
Nagyon jó volt látni, ahogy a gyerekek összedolgoztak, nevették ha rosszul rakták a kirakó darabjait és örültek amikor sikerült összeilleszteniük.
Solymári Óvoda-Bölcsőde, Napsugár Óvoda
Az elmúlt hetekben nehéz érzésekről beszélgettünk a gyerekekkel. Olyan emlékeket osztottunk meg egymással, amikor valamiért nem éreztük jól magunkat. Gyakoroltuk, hogy hogyan lehet ezeket a rossz érzéseket legyőzni és hogy ez miért is fontos.
Felelevenítettünk több témát is az elmúlt alkalmakból amik nélkülözhetetlenek a megküzdéshez: a család és a barátok azok, akik leginkább támogatni tudják az embert; az elhatározás, a cél nélkül, hogy „Jól akarok lenni!”, nem tudunk túljutni a nehézségeken; a jó cselekedeteket is összekapcsoltuk ezzel a hónappal, mert a másik vigasztalása, segítése, felvidítása mind nagyon fontos részét képezik a rossz érzések legyőzésének; a pozitív gondolkodás nélkül, hogy „Képes vagyok rá!”, nincs siker.
Cápák között hajóztunk és csak egymásra számíthattunk. A gyerekek nagyon figyeltek egymásra, kihúzták társaikat a „vízből”, összekapaszkodtak, hogy a maradék hajókba mind beférjenek, és senkinek ne essen baja. Fel is adták a cápák a küzdelmet. Győztünk!
Megnéztük a Head up! animációt, nevettünk a mókás kiskecskén, beszélgettünk arról, hogy a gyerekek és a felnőttek is tanulnak egymástól és ez milyen fontos, milyen jó, hogy figyelünk és számíthatunk egymásra, ha akadályba ütközünk.
Különféle hóvirágokat alkottunk a testünkből, reményt gyűjtöttünk a virág szimbolikájából és vigaszt.
A harmadik alkalommal egy vicces arcizom lazítás után egy közös pajzsot festettünk, amely megvéd minket minden rossz érzéstől.
És persze minden alkalommal lazultunk, simogattuk nem csak magunkat, hanem egymást is, mert Ellazulni, jaj, de jó!
A Rimóci Szent István Általános Iskola 2. és 3. osztályos tanulóival ebben a hónapban olyan feladatot választottuk, amely mindennapi megszokott tevékenységieken keresztül ismert környezetben megtapasztalják, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy látássérült embernek a mindennapokban.
Bekötött szemmel különböző feladatokat kaptak a gyerekek, amivel önállóan kellett megküzdeniük.
Bízom benne, hogy az ilyen jellegű foglalkozások során a gyermekek jobban megértik önmagukat, empatikusabbá válnak és képesek lesznek önállóan is jó döntéseket hozni.
A Rimóci Szent István Általános Iskola 2. és 3. osztályos tanulóival ebben a hónapban olyan feladatot választottuk, amely mindennapi megszokott tevékenységieken keresztül ismert környezetben megtapasztalják, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy látássérült embernek a mindennapokban.
Bekötött szemmel különböző feladatokat kaptak a gyerekek, amivel önállóan kellett megküzdeniük.
Bízom benne, hogy az ilyen jellegű foglalkozások során a gyermekek jobban megértik önmagukat, empatikusabbá válnak és képesek lesznek önállóan is jó döntéseket hozni.
A gyerekek a saját hőseiket rajzolták meg, a képekből tablót készítettünk közösen.
Február hónapban a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. A farsangon az osztályok közötti versengésben gyakoroltuk is a megküzdést: beöltöztünk, műsort készítettünk, vetélkedtünk a többiekkel. Sikerült a 2. helyezést megszerezni. Nagyon boldogok voltunk.
