Ünnep-hirdetés: Bátorító gondolatok fája
Boldogságóra Alapprogram
A tavalyi jó gyakorlatot követve, a Boldogóvoda munkaközösség tagjaival, az idén is kiemelt figyelmet fordítottunk a társas kapcsolatok hónapjában (november) a Kedvesség világnapjának. Ez alkalommal nem a szülők kerültek a fókuszba, hanem a hétköznapokban rejlő, sokszor észrevétlen kedvesség-megnyilvánulások a gyermek-gyermek, illetve a gyermek-szülő viszonylatában. Célunk, hogy óvodásainkban elültessük azon pozitív személyiségjegyek csíráit, melyek a későbbiekben hozzájárulnak a boldogságszintjük fokozásához, a teljes szellemi és testi jólét állapotához. Bízunk abban, hogy a társaiknak adott jó szó, a segítségadás, egy bíztató mosoly egy apró meglepetés mind-mind szokássá válik.
A Kedvesség világnapja alkalmából óvodánk hat csoportjában igyekeztünk „lencsevégre kapni” egy-egy mindennapos jó tettet, egy-egy kedvesség megnyilvánulást, hiszen így az év végéhez közeledve még inkább felerősödik az érzelmi nevelés hangsúlya, a szívet melengető pillanatok, a pozitív látásmód előtérbe kerülése.
A gyerekek megismerkedtek Szent Miklós történetével, és megbeszéltük, hogy az osztályunk is szeretne titokban ajándékozni, jót cselekedni, közös élményekben részt venni. Akkor szerveztük meg a Mikulás-reggelit, ahol mindenki megosztotta a társaival az otthonról hozott falatkáit, amelyet közösen, ünnepi hangulatban fogyasztottunk el. Ezután részt vettünk az iskola udvarán megrendezett Mikulás-zumbán, ahol móka , kacagás és örömteli tánc uralkodott. A napot egy gyerekotthonban nevelkedő kisfiú ajándékának elkészítésével zártuk. Minden tanuló hozzájárult a csomag elkészítéséhez játékkal, édességgel, ruhával, tisztálkodási cikkekkel. Néhány lány az osztályból vállalta az ajándék összerakását, csomagolását. Csupa boldog gyerekarcokat láthattunk.
Együtt könnyebb
„Ha nem érzünk hálát azért, amink van, miért gondoljuk, hogy a több boldoggá tesz?”
Ez a mottó kísérte végig a decemberi hónapunkat. Igyekeztünk a gyerekekkel jókat cselekedni, mindent kihozni abból, amink van. Ez elsősorban a gyerekek ők maguk kellettek.
Elsőnek elkészítettük a saját hálamanóinkat, akik a gyerekeket képviselték, ők segítettek nekik ebben a hónapban jónak lenni, tanulni, készülődni az ünnepekre, jócselekedetekikben. A manók fejei maguk a gyerekek fotói voltak. Mindenki büszke volt a saját manójára.
Készítettünk az iskolai karácsonyfára papírcsillagokat abból, amink van. Újrahasznosítás megismertetését, gyakorlatának átadását a gyerekeknek fontosnak tartom. Hoztunk tejes, ivóleves dobozokat, amelyeknek ezüstszínű volt a belseje. Ezeket szétvágtuk, megmostuk, megszárítottuk és ezek voltak az alapok. Ezekre rajzoltuk rá a csillagformát, kivágtuk és kettesével összeragasztottuk. Mi kezdhettük meg az iskolai karácsonyfa díszítését, melynek nagyon örültek a gyerekek.
Ez a hónap nagyon rendhagyóan alakult. Remélem nem lesz gond, de most két olyan kollégám is bekerült a beszámolómba, aki már az idén gondolkozott azon, hogy elkezdi a boldogságórát. Ezzel a kis ízelítővel minden bátortalanságuk elszállt.
Az egyik kollégám annak az osztálynak az osztályfőnöke (Mónika), akiknél ebben a tanévben a boldogságórát tartom. Tartottuk a csoporttal a boldogságórát, a jövő évi jókívánságainkat szedtük sorba, amikor betoppant és gyakorlatilag észrevétlenül szerves része lett a foglalkozásnak. Elsőként közösen összeszedtük, hogy mit tudnánk a társainknak, az embereknek adni, kívánni, majd leírták a gyerekeke egy lapra, melyet kiszíneztek. A gyerekek elmondták, hogy ők ezzel fognak hálát adni, megajándékozni a családjaikat, aláteszik majd a otthon a karácsonyfának.
A másik kollégám (Évike) 5. évfolyamos osztályfőnök. Decemberben végig azon munkálkodott, hogy az osztálya igazi ünnepi hangulatban legyen. Minden tanítási nap volt apró meglepetés a gyerekeknek az adventi naptárban. Tartottak Mikulás klubdélutánt, ahol megajándékozták egymást (mindenki húzott előre nevet), közösen játszottak. Színeztek fenyőfát, melynek a hátoldalára ráírták a hálájukat, jókívánságaikat és ezt adták át egymásnak az utolsó tanításinapon. Az osztály minden tanulójának névre szólóan készített Évike fa alapra karácsonyi díszt. Fontosnak tartotta, hogy a gyerekek lássák, a saját magunk készített ajándék mennyi szeretetet tartalmaz, ösztönözze a gyerekeket az ajándékkészítésre. A gyerekek hálájuk kifejezésére összefogtak és ők is meglepték Évikét. Felsőbb évfolyamon, ahol már „nagyok vagyunk”, cikinek tartják gyakran az ilyen mozzanatokat. Úgy gondolom, hogy ha megtartjuk a gyerekekben a szeretet, hálát egymás felé, akkor azt vállalni fogják nagyobbként is.
Végül egy számomra nagyon fontos eseményért adhatok hálát. Bagdi Bella Nádudvaron járt, ott tartott egy fantasztikus, magával ragadó előadást, amelyre el tudtam menni. Hálásan köszönöm az ott elhangzott minden szavát, mely nemcsak boldogságságórás, de magánemberként is sokat adott. Megmutatta, hogy ha kilépünk a konfortzónánkból, akkor sok mindent elérhetünk.
Iskolánk minden évben részt vesz a vörös kereszt által szervezett gyűjtésben,ahol használt ruhát, játékok, vagy édességeket lehet hozni a gyerekotthonban élő gyerekek számára. Ebbe a gyűjtésbe kapcsolódtunk mi is be,annak ellenére, hogy szegény környezetben élő és rossz anyagi háttérrel rendelkező gyerekek járnak az osztályomba. A decemberi boldogságprogramos foglalkozáson átbeszéltük az adakozás fontosságát. És a szünet előtti utolsó tanítási napon képeslapokat gyártottunk és hordtunk szét az egész iskolán. Mindenkinek nagy örömet szerezve ezzel…
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
Decemberi témánk a boldogító jócselekedetek volt.
Boldogságfokozó technika a másokkal való törődés, az ajándékozás is. Szülőként előtérbe kerülnek gyermekeink, a velük való törődés fontossága. Az osztályunkba járó gyerekek szülei fontosnak tartották az idei tanévben is, hogy gyermekeik az iskolában is átélhessék a velük való törődést, a feléjük áradó gondoskodást és szeretet kifejezését. A téli szünet előtti utolsó tanítási napon meglepetéscsomag fogadott bennünket az osztályban, melyben olyan ajándék is volt, melyet szülői ügyes kezek készítettek, írtak névre szóló meglepetésnek, csomagoltak ízlésesen, törődéssel. Nagy örömmel, hálával bontogatták a gyerekek a kedves ajándékokat, s viszik majd tovább magukkal e kedves szokást egykori felnőtt, szülői életükbe is.
Ebben a hónapban több gyermek hozott saját készítésű mézeskalácsot, egyenként csomagolt kedves meglepetésként társaiknak, nevelőiknek. Hiszem, hogy a példamutatás nagy hatással, tanító szándékkal van a gyerekek életére, mindennapjaira. 🙂
Az órán kedves üzeneteket írhattak egymásnak, melyet iskolánk angyalkái juttattak el minden gyermekhez. Természetesen most is a hónap dalának meghallgatásával zártuk óránkat.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
November hónapban a társas kapcsolatok volt a témánk.
A gyerekek természetes módon kapcsolódnak társaikhoz a kialakult kis közösségükben. Olyan hamar és látszólag könnyedén egymásra találnak iskolai szünetek után is, érzik pozitív hatását az együttes élményeknek, játékoknak, beszélgetéseknek. Persze nálunk is vannak kivételek, visszahúzódóbbak, bátortalanabbak, de ők is itt kapnak lehetőséget, itt tudnak tanulni a közösségben bátrabb társaiktól, elfogadni saját magukat, az extrovertáltabb társak pedig hívják, húzzák magukkal kicsit visszafogottabb társaikat, barátaikat is. Megtanulják, hogy mennyire színes, különös az emberek természete, világa, valamint, hogy mindenki fejlődésre, változásra képes emberke. Első játékunk a micsoda alakok volt, a játék során annyi lapra volt szükség, ahányan a csoportban voltak. Mindenkinél volt továbbá zsírkréta: piros, zöld, kék, sárga, narancs, lila, barna. Minden kör 15 mp-ig tartott. Az első körben mindenki a barna zsírkrétát használta, és egy mozdulattal egy formát rajzolt a lapra. Majd tovább adták a lapot úgy, hogy mindenki elé egy társa lapja került. A következő körben mindenki használta a narancs színű krétát, és egy fontos részlettel egészítette ki a rajzot. Majd megint tovább adták, és most kék színnel valamely szabálytalan alakzatot tettek hozzá. És így tovább, amíg minden színen végigértek. Végül mindenkihez visszakerült az eredeti lapja. Beszélgettünk az élményről: Hogy tetszik az elkészült kép? Milyen érzés volt más lapjára rajzolni? Végül próbálták egy összefüggő alakzatba rendezni a rajzokat. Lehet, hogy térkép lett, vagy valami más, használták a képzelőerejüket. A gyerekek sokat nevettek a feladat közben, rá sem ismeretek saját eredeti rajzukra.
Később a hóbortos társaság c. játékot játszottuk, amiben egy önként jelentkező ment ki a teremből, ő volt a kíváncsi vendég. A csoport egy hóbortos társaságot alakított, akiknek furcsa szokásaik vannak. A bent maradók kitaláltak három olyan szabályt, amit következetesen mindenkinek be kellett tartania, amikor a kíváncsi vendég megérkezik. Pl. amikor kérdez valamit, mindenki azt mondja: hát persze! vagy ha leül, mindenki feláll. Addig tart a játék, amíg a kíváncsi vendég felfedezi mindhárom hóbortos szokást. Majd valaki más léphet a kíváncsi vendég szerepébe, és új szabályokat alkot a társaság.
Ez a játék még inkább tetszett az osztály tagjainak, nagyon figyelmesek voltak, koncentráltak, hogy minél hamarabb kitalálják a csoport furcsa szokásait.:)
Az órát szokás szerint a hónap dalával zártuk.
Lippói Gárdonyi Géza általános Iskola
Az első boldogságórán a hála témája kapcsán sorra vették a gyerekek , hogy kinek, miért hálásak, majd három csoportot alakítottunk, ahol egy gondolattérkép segítségével papírra vetették gondolataikat. A munka közben a hónap dalát hallgattuk inspirációul.
Lippói Gárdonyi Géza általános Iskola
A boldogító jó cselekedetek témáját a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. A ráhangolódás után
beszélgettünk az angyalokról, majd mindenki készíthetett angyalt, melyet hazavihetett a szüleinek karácsonyi ajándékként.
A foglalkozást relaxációval kezdtük, két gyakorlatot választottunk az ellazuláshoz. Majd a hónap dalával folytattuk a foglalkozást, Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalt hallgattuk meg, amikor az egyik kisgyerek ahányszor csak hallotta a szív szót, az ujjaival szívet formált. Ez a dal különösen megragadta a gyerekeket, hiszen sokat beszélgettünk a karácsonyról, az ünnepi hangulat és a készülődés áthatotta a hetünket. Amikor arról kezdtünk beszélgetni, hogy ki, hogyan segít otthon, egy-két kisgyermek lelkesen kezdett beszámolni arról, hogy milyen feladatai vannak. Ehhez kapcsolódóan dramatikus játékokat játszottunk, a zokni válogatás nagy sikert aratott.
Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban mese nagyon tetszett a gyerekeknek, az egyik kisfiú elmesélte, hogy az anyukája is szokott meglepetés dobozt készíteni azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs játéka otthon.
A hétre minden kisgyermek feladata volt a jócselekedetek gyakorlása. A napi beszélgetőkörben mindig volt lehetőség arra, hogy elmeséljék, hogy milyen jó cselekedetet végeztek.