Januárban a pillangó csoportban a céljaik elérése volt szem előtt! A gyerekek meghallgatták a csodás boldog vár meséjét, ami nagyon tanulságos volt és Boldog Dóra nagyon szívesen mesélte. Boldog Dórával sokat beszélgettünk és sokat mesélt a csoportnak arról, hogy a céljaik elérése érdekében csak a szívükre hallgassanak, soha ne adják fel a céljaikat, hiszen ha elérik amire vágynak akkor lehetnek csak igazán boldogok. A pillangó csoportosok szívesen számoltak be a szívük vágyairól, volt köztük olyan is, ami azt tárja a hallgató elé, hogy ebből a kis pillangóból tudós válik! Minden elképzelést bátorított Boldog Dóra és a csoport felnőttjei. Ebben a hónapban is rengeteget hallgattuk Bagdi Bella dalait. Már kérték a gyerekek a dalokat, hogy kapcsolják be nekik. Nagyon boldogan hallgattuk és mulatoztunk, táncoltunk a dalok hallatán.

A hét folyamán a a célok kitűzését és elérését dolgoztuk fel. Sokat beszélgettünk arról, hogy mit is nevezünk céloknak, hogyan mondhatnánk ezt másképp és mi szükséges ahhoz, hogy mindezeket elérjük. Mindenki elmondta, hogy milyen céljai vannak és ezt egy célbadobós játék során hangosan kimondva tudatosítottam, megerősítettem bennük. Igyekeztem meglévő ismereteiket felidézni és arra támaszkodva adni át a számukra új ismeretanyagot. Mesélésnél arra helyeztem a hangsúlyt, hogy megértsék, bármit el tudnak érni, csak nem szabad feladni céljaikat és ki kell mellette tartani mindvégig. Vizuális tevékenység alkalmával közös munkát tervezve/Boldogvár színezése/, a közösségi érzést és az egymáshoz való pozitív viszonyt, kézügyességüket kívántam erősíteni, fejleszteni. Mindemellett a z alkalmazkodási és együttműködési képességeiket is pozitívan befolyásolta. A téma elmélyítését és ahhoz való személyes kötődést a célok kitűzése jelének kiszínezésével igyekeztem biztosítani. Célul tűztük ki a tevékenység elején, hogy megtanulunk bukfencezni/gurulóátfordulás előre/, mely a tevékenység főgyakorlatát képezte. Volt aki több, volt aki kevés, de olyan is, aki egyáltalán nem igényelt segítséget. Mindenkinek sikerült megcsinálni, mely hatalmas boldogsággal és büszkeséggel töltötte el őket. Az egész hetünket a játékosság és a felhőtlen szórakozás, boldogság érzése hatotta át, mely jól visszatükröződött a gyermekek arcán!

A tulipán csoportos gyermekekkel elrepültünk Boldogság országába, ahol megismerték a mesebeli János hősies tettét. A történet után elmesélték a gyermekek, hogy történt-e velük olyan eset amikor elszerettek volna érni valamit, de sajnos nem sikerült. Az egyik gyermek, azt szerette volna, hogy az apukája ne menjen dolgozni, hanem maradjon vele. Egy másik gyerek egyedül akart megépíteni egy kamiont, de nem sikerült neki. Több olyan válasz is érkezett, ahol a gyermekek egymaguk nem tudták elérni a céljukat. Arra a következtetésre jutottunk közösen, hogy amikor segítséget kértek egy másik embertől (barát, szülő, testvér) akkor együttes erővel sikeresebben elérték céljaikat. Ezután a csoporttal becsukott szemmel elképzeltük, hogy a kívánság erdőben vagyunk, ahol ha hópihe száll az orrunk hegyére, akkor mi magunk is kívánhatunk valamit. A képzeletbeli erdő után elmondhatták a gyermekek a csoportnak, hogy mit kívántak: játszóház, lány barátnők elhívása születésnapra, sok testvér, kiskutya a másik meglévő kutya mellé, csapat vezetése, gyémánt, autó, kamion építése baráttal és még megannyi kívánság. Ezeket, hogy valóra váljanak el is fújtuk üzenetként a kívánság tündéreknek. Az egyik lány pár nappal később örömmel mesélte, hogy teljesült a kívánsága mert szüleivel elment a játszóházba.
Ezek után találtunk még egy levelet is, amibe a mesebeli Jánosnak volt egy kívánsága, az hogy : megmenthessen egy másik hercegnőt is, de ehhez a tulipán csoport segítségét kérte. A várhoz vezető térkép darabkái az óvoda különböző pontjaira estek és ezek titkosítva voltak. Ezeken csak akkor jelent meg a következő térképrész helye ha véghez vitték az adott küldetést.
A gyermekekkel együtt örömmel vágtunk bele a kalandba.

Először a dicsőség falhoz kellet mennünk vezetett, viszont eltűnt az odavezető utunk. Annak érdekében, hogy a boszorkányok el ne kapjanak bennünket, csendben kellett lap felhőket lerakva eljutnunk a dicsőség falához. Az utolsó gyermek feladata volt a felhők felszedése azért, hogy nehogy utánunk jöjjön valaki. A feladat megoldásához lépés közben megszámoltunk, hogy mennyi felhő kell ahhoz, hogy a célunkhoz eljussunk. A következő úti cél a tornaterem volt. Ott különféle állatok bőrébe bújva kellett átkelni az Óperencián. Ezt a feladatot is sikeresen teljesítették a gyermekek. A harmadik térkép darab a csoportszobában volt elrejtve, de más módon tudtunk visszajutni oda. Manó léptekkel kellett elmenni a tornaterem ajtajától, egészen a csoportszoba ajtajáig, hogy meg ne lássanak minket a boszik. Itt átadtuk egymásnak az utolsó küldetésünkhöz szükséges erőt, bátorságot, örömöt, fürgeséget: öleléssel, pacsi adásával, mosollyal, simogatással, közös tánccal és verssel. Utolsó küldetésünk az öltözőben lévő sárkány elaltatása volt. Itt az volt a cél, hogy egymásután mindenki beledobja a pogácsáját (babzsákot) a sárkány szájába. Minden gyermek célba talált, így a sárkány elaludt és az utolsó térképdarab így már könnyen megszerezhető volt. Már csak egy dolgunk maradt: össze kellett illeszteni a térkép részeket, hogy János láthassa, hogy melyik várban van a királylány. Úgy ám, de a négy darab térképet összeillesztve találtunk még egy titkos térképet, ami a szív alakú doboz jutalom helyét ábrázolta. Ebben minden tulipáncsoportos hős talált egy-egy sárkány érmét, amit hazavihetett.
Következő alkalommal megbeszéltünk, hogy mit jelent számunkra az öröm. Mit érzünk akkor amikor örülünk? Közösen megbeszélve arra jutottunk, hogy az öröm olyan érzés amikor az érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, szeretnek minket, melegséget, nyugalmat érzünk vagyis jól érezzük magunkat. Örülhetünk akkor is ha látjuk, hogy valaki kedves velünk, de akár kis dolgoknak is mikor a kedvenc gyümölcsünket eszegetjük mint például a meggyet.
Fontosnak tartom, hogy az azoknál a tevékenységeknél, aminél Aladin varázsszőnyegével elrepülünk különféle országokba (mese, zene, boldogság stb.), ott a visszaúton a gyermekeket, öleléssel és kedves szóval juttassam el az óvodába. Vagy pedig a gyermekek juttatják át a társaikat egyenként és közben ők is súgnak egy jó dogot egymás fülébe arról amit szeretnek a másikban. Ez a játék segíti őket abban, hogy könnyebben kitudják fejezni a másik felé a pozitív érzésüket. Jobban odafigyelnek a társukra, továbbá a magányosabb gyermekeknek is ez egy kis bizalom mag arra nézve, hogy érezzék csoporttársaik szeretetét. Ezt a játékot a gyermekek most már minden alkalommal igénylik is. Ezzel én is szeretném jobban összekovácsolni a közösséget. Ezekkel a feladatokkal igyekeztem érzékeltetni, hogy ha valamit szeretnének elérni nem kell feladni, hanem segítséget kell kérni akár a társuktól, szüleiktől, tőlünk. Jó ha mindenkinek van álma és célja és kitart mellette. Ha szükségesnek látja akkor merjen segítséget kérni a körülötte lévő emberektől.
A megmentet királylány kívánsága hálából az volt, hogy a tulipán csoportos gyermekek elérjék a kitűzött céljaikat.

A tulipán csoportos gyermekekkel elrepültünk Boldogság országába, ahol megismerték a mesebeli János hősies tettét. A történet után elmesélték a gyermekek, hogy történt-e velük olyan eset amikor elszerettek volna érni valamit, de sajnos nem sikerült. Az egyik gyermek, azt szerette volna, hogy az apukája ne menjen dolgozni, hanem maradjon vele. Egy másik gyerek egyedül akart megépíteni egy kamiont, de nem sikerült neki. Több olyan válasz is érkezett, ahol a gyermekek egymaguk nem tudták elérni a céljukat. Arra a következtetésre jutottunk közösen, hogy amikor segítséget kértek egy másik embertől (barát, szülő, testvér) akkor együttes erővel sikeresebben elérték céljaikat. Ezután a csoporttal becsukott szemmel elképzeltük, hogy a kívánság erdőben vagyunk, ahol ha hópihe száll az orrunk hegyére, akkor mi magunk is kívánhatunk valamit. A képzeletbeli erdő után elmondhatták a gyermekek a csoportnak, hogy mit kívántak: játszóház, lány barátnők elhívása születésnapra, sok testvér, kiskutya a másik meglévő kutya mellé, csapat vezetése, gyémánt, autó, kamion építése baráttal és még megannyi kívánság. Ezeket, hogy valóra váljanak el is fújtuk üzenetként a kívánság tündéreknek. Az egyik lány pár nappal később örömmel mesélte, hogy teljesült a kívánsága mert szüleivel elment a játszóházba.
Ezek után találtunk még egy levelet is, amibe a mesebeli Jánosnak volt egy kívánsága, az hogy : megmenthessen egy másik hercegnőt is, de ehhez a tulipán csoport segítségét kérte. A várhoz vezető térkép darabkái az óvoda különböző pontjaira estek és ezek titkosítva voltak. Ezeken csak akkor jelent meg a következő térképrész helye ha véghez vitték az adott küldetést.
A gyermekekkel együtt örömmel vágtunk bele a kalandba.

Először a dicsőség falhoz kellet mennünk vezetett, viszont eltűnt az odavezető utunk. Annak érdekében, hogy a boszorkányok el ne kapjanak bennünket, csendben kellett lap felhőket lerakva eljutnunk a dicsőség falához. Az utolsó gyermek feladata volt a felhők felszedése azért, hogy nehogy utánunk jöjjön valaki. A feladat megoldásához lépés közben megszámoltunk, hogy mennyi felhő kell ahhoz, hogy a célunkhoz eljussunk. A következő úti cél a tornaterem volt. Ott különféle állatok bőrébe bújva kellett átkelni az Óperencián. Ezt a feladatot is sikeresen teljesítették a gyermekek. A harmadik térkép darab a csoportszobában volt elrejtve, de más módon tudtunk visszajutni oda. Manó léptekkel kellett elmenni a tornaterem ajtajától, egészen a csoportszoba ajtajáig, hogy meg ne lássanak minket a boszik. Itt átadtuk egymásnak az utolsó küldetésünkhöz szükséges erőt, bátorságot, örömöt, fürgeséget: öleléssel, pacsi adásával, mosollyal, simogatással, közös tánccal és verssel. Utolsó küldetésünk az öltözőben lévő sárkány elaltatása volt. Itt az volt a cél, hogy egymásután mindenki beledobja a pogácsáját (babzsákot) a sárkány szájába. Minden gyermek célba talált, így a sárkány elaludt és az utolsó térképdarab így már könnyen megszerezhető volt. Már csak egy dolgunk maradt: össze kellett illeszteni a térkép részeket, hogy János láthassa, hogy melyik várban van a királylány. Úgy ám, de a négy darab térképet összeillesztve találtunk még egy titkos térképet, ami a szív alakú doboz jutalom helyét ábrázolta. Ebben minden tulipáncsoportos hős talált egy-egy sárkány érmét, amit hazavihetett.
Következő alkalommal megbeszéltünk, hogy mit jelent számunkra az öröm. Mit érzünk akkor amikor örülünk? Közösen megbeszélve arra jutottunk, hogy az öröm olyan érzés amikor az érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, szeretnek minket, melegséget, nyugalmat érzünk vagyis jól érezzük magunkat. Örülhetünk akkor is ha látjuk, hogy valaki kedves velünk, de akár kis dolgoknak is mikor a kedvenc gyümölcsünket eszegetjük mint például a meggyet.
Fontosnak tartom, hogy az azoknál a tevékenységeknél, aminél Aladin varázsszőnyegével elrepülünk különféle országokba (mese, zene, boldogság stb.), ott a visszaúton a gyermekeket, öleléssel és kedves szóval juttassam el az óvodába. Vagy pedig a gyermekek juttatják át a társaikat egyenként és közben ők is súgnak egy jó dogot egymás fülébe arról amit szeretnek a másikban. Ez a játék segíti őket abban, hogy könnyebben kitudják fejezni a másik felé a pozitív érzésüket. Jobban odafigyelnek a társukra, továbbá a magányosabb gyermekeknek is ez egy kis bizalom mag arra nézve, hogy érezzék csoporttársaik szeretetét. Ezt a játékot a gyermekek most már minden alkalommal igénylik is. Ezzel én is szeretném jobban összekovácsolni a közösséget. Ezekkel a feladatokkal igyekeztem érzékeltetni, hogy ha valamit szeretnének elérni nem kell feladni, hanem segítséget kell kérni akár a társuktól, szüleiktől, tőlünk. Jó ha mindenkinek van álma és célja és kitart mellette. Ha szükségesnek látja akkor merjen segítséget kérni a körülötte lévő emberektől.
A megmentet királylány kívánsága hálából az volt, hogy a tulipán csoportos gyermekek elérjék a kitűzött céljaikat.