A boldogságórán felajánlott játékok kedvesek voltak a gyerekek számára. Az Élő Hála – híd megépítésével lehetőség volt elképzelni és megbeszélni mi az a híd, mire is jók ezek? Honnan hova lehet átmenni ezeken a hidakon? Öröm volt újra hallani a vízzel kapcsolatos ismereteket is. A mindennapi tevékenység során természetesnek vesszük nem is gondolva arra, milyen fontos és jó is lehet az Egy pár mély levegő játék, azért is, mert megfigyeljük egymás lélegzetvételét! Egyszerre, majd felváltva kellett levegőt venniük. Az öröm nemcsak az embereknek, az állatoknak is jó mindenki szeret örülni. A Römök játék során megbeszéltük, hogy az állatoknak is sokféleképpen hogy lehet nekik örömöt, megelégedettséget, felszabadultságot okozni. pl: pihen, játszik, lakmároz, összebújik, szaladgál, vagy éppen emberi simogatást élvez. Toronyépítés játék nemcsak örömforrás, hanem alkalmas lehet arra, hogy megértsék, gyakran az erőfeszítéshez, kitartáshoz, hibák kezeléséhez kötődik a siker. Amikor a gyerekek építenek, erőfeszítéseket kell tenniük, kitartónak kell lenniük, javítani kell a hibákat, annak érdekében, hogy minél magasabbra emelkedjen torony. Kitartó mozdulat játék is élmény volt. A gyerekeknek különféle pózt mutattunk és nekik egy olyan testtartást, mozdulatot kellett adott jelre megcsinálniuk. Hangulatos, vidám, örömteli volt a boldogságóránk.

Erre az alkalomra meghívtam az általam ismert Boldogságórát tartó óvodapedagógusokat Debrecen városából.
Tervezésem során olyan relaxációs gyakorlatra esett a választásom – „Villámlazítás” címmel -, amelyben a gyermekek és én is kifújhatom a feszültséget, hiszen a csoportom tagjai még sohasem vettek részt olyan bemutatón, ahol Boldogságórát tartó óvodapedagógusok vannak jelen. Aztán egy ismert játékot preferáltam: Ki van a takaró alatt? Az előkészületek folyamán Szutyejev: Az alma meséjét választottam, amit egész héten meséltem, hozzá kapcsolva az apró örömök élvezete témát.
A tevékenység kezdetén kértem a gyerekeket, hogy forduljanak a vendégek felé és köszönjenek nekik. Ezt követően elkezdődött a foglalkozás a relaxációs gyakorlattal. Mi is az az apró örömök élvezete? Mivel ez esetben 3 – 4 éves korosztályról beszélünk, ezért a saját példámon keresztül mutattam be nekik, hogy számomra mit jelent az apró örömök élvezete. Úgy fogalmaztam, hogy „Én örülök annak, ha megdicsérnek, ha megölelnek vagy ha kapok valamilyen ajándékot.” A gyermekek ilyen válaszokat adtak: Star Wars kártyának örülnék, szeretnék megtanulni úszni, orrot fújni, színezni, kártyázni, állatkertbe menni, almát szedni létráról, felhőbe felszállni.
Aztán megkérdeztem tőlük, hogy a gyerekeknek mi jelenti a legnagyobb örömet? Hát, a játék. Játsszunk egyet: „Ki van a takaró alatt?”, ami most a legkedveltebb játékotok.
A 3 éveseket pedig pléddel takartam le. Ha nem sikerült hang alapján kitalálni, hogy ki az, akkor kinyújtotta a kezét, majd a lábát segítségül a felismeréshez. Ez a játék mérhetetlen örömöt és felszabadultságot hozott ki a gyermekekből.
Ezt követte a mese, amelyet a mese képeivel szemléltettem. A gyermekek csendben és átszellemülten hallgatták a mesét, közben megelevenedett a belső világukban a történet.
Néhány kérdést tettem fel a mese végén az apró örömökre vonatkozóan, amelyre a gyermekek egyből tudták a választ. A mese végeztével, aztán elküldtem őket az asztalokhoz, az apró örömök élvezete jelének, a napocskának a kiszínezésére. Színezés után pedig táncolhattak egyet.

A foglalkozásunk kezdete most is zenés relaxáció volt, majd napimádás és a malomkörzés következett. Együtt meghallgattunk az Imádok élni dalt. A gyerekek nagyon szeretik a dalanyagot, ezúttal is nagy tetszést aratott.
Azt a feladatot adtam a gyerekeknek, hogy próbálják meg elképzelni, melyek azok a dolgok amelyektől öröm tölti el őket vagy egyszerűen csak szebb tőle az élet. Igazán messziről indultunk. Nagyon nehéz volt elképzelni nekik, mi is az amire kíváncsi vagyok. Így tehát megpróbáltam rávezetni őket, néhány példa segítségével. Ahogy kezdtek válaszolgatni, elmondani a saját ötleteiket, sokan mondtak tárgyakat. Nagyon sokan mondtak érzéseket, mint egy vágy megnyilvánulásaként. Voltak néhányan akik azt mondták, nekik az okoz örömet ha segíthetnek másnak, barátnak és testvérek, anyukának.
Következő feladatként egy hatalmas papírra megrajzoltuk Örömkét. Nagyon nagyon tetszett nekik a feladat. Nagyon sokféle ötletet jelenítettünk meg.
Végezetül megmozgattuk magunkat a Tapogatós játékkal. A gyerekek körbeálltak választhattak egy-egy játékot, egy valaki pedig bekötött szemmel megpróbálta kitalálni, miután odasétált valakihez, hogy mit fog és ki fogja a játékot. Sok-sok kört játszottunk belőle, és később spontán is játszották a gyerekek egymás között.
Lezárásként meditációs zenére relaxáltunk.

„Az öröm ott lehet mindenben és bármiben, amit megtapasztalunk.”

Mi rejthet örömöt egy óvodás korú gyermeknek? Szinte minden, persze csak akkor, ha észreveszi. Mindennapjainkban a tapasztaláson, a lehetőségek kipróbálásán, az apró örömök megélésén van a legnagyobb hangsúly. A havi boldogságórás napok, hetek egyre jobban segítenek minket ebben. Már tudjuk, hogy melyik érzékszervünkkel milyen örömet élhetünk át. Van ezeknél a dolgoknál nagyobb boldogság,
• mint anyukánktól reggel megkapni a napi első puszinkat?
• Egy régen vágyott játékot kipróbálni?
• Megérezni a nyíló virágok illatát?
• Megsimogatni a hozzánk bújó kiscicát?
• Megenni egy kocka csokit vagy a tavasz első gombóc fagyiját?
• Megnézni a kedvenc mesénket a tévében?
• Meghallani apa hangját, amikor beköszön a csoportszoba ajtaján délután?
• Táncolni együtt a kedvenc dalunkra?

Persze a gyerekek tovább is tudták még sorolni az általuk kitalált boldogságokat, de biztos, hogy csak az okoz számunkra örömet, ha mi kapunk valamit? Ebben a hónapban megtanultuk, hogy nem csak kapni jó, de az is örömet okoz számunkra, ha mi készítünk és adunk másoknak valamit. Így készültek el a szeretet sütijeink, amiket a gyerekek együtt szaggattak ki és megosztottuk az ovi dolgozóival és a vendégségbe hozzánk érkező édesapákkal. Együtt elfogyasztani a finomságokat mégis csak jobb mint egyedül…
Ezen kívül kivágtunk rengeteg szívet és dekorációt készítettünk belőle, valamint néhányra boldogító üzeneteke írtunk és kitettünk a folyosóra, hogy akinek egy kis lélekmelengető gondolatra, mosolyt fakasztó ötletre van szüksége, egyet kihúzva máris örömet csempésszen a saját vagy egy szerette napjába.
Gyakorlatokkal tettük teljesebbé a hónapunk napjait. Kipróbáltuk miként tudunk hidakat létrehozni egyedül, valamint együtt. Együtt lélegeztünk és figyeltünk egymásra, a körülöttünk lévő hangokra, természetre, csendre.
Valamint megalkottuk Römököt, akarom mondani Römök Döncit. Ki is az a Römök Dönci? A mi mindig boldog és vidám állatkánk aki a következő dolgoktól boldog:

„Ormányommal egész nyáron,
hűvös vizet spriccelek,
Zsiráf nyakam elérheti,
a legfelső levelet.

Páva tollam söprögethet,
de elriaszt sok gaz vadat,
egyensúlyoz rózsás lábam,
bagoly szárnyam zajt nem csap.

Kézzel tudok fára mászni,
lecsüngeni ágakról,
majom mosoly nézd elterül,
huncutul az arcomon.

Csigaházam esőben véd,
ha akarok elbújok.
Csápos szemem szárazon van,
ha a vízbe lebukom.

Béka szememmel meglátom
mi folyik a víz alatt,
hűtök, fűtök, sörényemmel
hozzám bújva elalhatsz.

Sok kis gyerek rajzolt engem,
színezett és nevetett.
Elnevezett, Römök Dönci,
hívj így te is engemet.”

A hónap végén még eljártuk együtt a boldogság táncot, hiszen a tánc már hozzátartozik a meditálás mellett a boldogság óráinkhoz.

Boldogok voltunk, amikor egyik reggel a mellettünk lévő általános iskola kisdiákjai által készített Boldogságkavicsok fogadtak minket az óvodánk kerítésénél. Öröm számunkra, boldogságórás óvó néniknek tudni, hogy ezek a foglalkozások nem szakadnak meg az iskolába lépéskor, hanem folytatják a gyermekeink a megkezdett útjukat a Boldogság vára felé.