A hónap során elvégzett feladatok:
Április a megbocsátás gyakorlásának hónapja. Életünk során gyakran kerülünk ellentmondásos helyzetekbe, körülményekbe, amikor mi, vagy a partnerünk érzi megsértve magát. Megbeszéltük, hogy nem érdemes sokáig „nyalogatni a sebeinket”, mert mindenkinek az a legjobb megoldás, ha tisztázzuk a gondokat és kibékülünk egymással. Ennek első lépése a bocsánatkérés, ami elsősorban szavak formájában nyilvánulhat meg, de azokat tettek is követhetnek például ölelés, kézfogás vagy apró bocsánatkérő ajándékok formájában. Megtanultuk és közösen gyakoroltuk a bocsánatkérő mondókát is, ami szintén alkalmas a kibékülésre „vész” esetén: „Béke, béke, barátság, összeveszni szamárság. Többet ilyet nem teszünk, örök barátok leszünk!”
„A megbocsátás lépései” című feladat alapján előszőr a segédanyagokban lévő 8 db képről beszélgettünk, elmélkedtünk és végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a megoldás az összhangban, az egymásra való odafigyelésben rejlik. Ehhez jól kapcsolódott a „Párban rajzolás” című feladat, amit a gyerekek hatalmas önfegyelemmel, néma csendben, egymással szemben ülve végeztek el. A rajzolás során érdekes alkotások születtek. Legsikeresebb és legösszehangoltabb munkát végzett két kislány, akik egy szuper, komplett összhatású képet készítettek, amin stimmeltek az irányok, a rajz teljes harmóniát tükrözött, amiről a lányok be is számoltak a végén. Azt nyilatkozták, hogy szinte érezték egymás gondolatait, ezekhez igazították a kézmozdulataikat is. A többiek is elmélyülten dolgoztak, de az összes képnél megjelent a „tükrös”, egymással szemközti rajzolási stílus. A rajzok tehát egymással szemben, de témában teljesen összhangban alakultak a gyerekek kezei nyomán. Ezt követően bekapcsoltam Vivaldi: Tavasz I. tételét, aminek a hallgatása közben, szintén párban és némán kellett kiszínezni a közös rajzokat. A zene hatására színes, vidám, tavaszi hangulatú képek sikeredtek, és mindenki az alkotás pozitív élményéről számolt be a végén.
Sokat beszélgettünk az emberi kapcsolatok fontosságáról is, és arról hogy mi szükséges azok optimális fenntartásához. Ehhez szókártyákat készítettem (nyugalom, közösség, béke, erő, alkotás, hála, együttlét, bőség, rend, csend, egészség, jóság, játék, szeretet, barátság, hit, bizalom, hűség), amik segítségével kielemeztük jelentésüket, elmélkedtünk, hogy azok mivel járulnak hozzá a hétköznapok teljességéhez. A beszélgetés következményeként csodálatos, színes és kifejező „osztálykavicsokat” festettünk, melyek a tantermünk dekorációjának részeként emlékeztetnek minket a megfelelő társas együttlétek, baráti viszonyok kialakítására.
A „Figyeljünk!” című játék is nagy sikert aratott. A csendes, lassú ütemű séta során megpróbáltak egymásra odafigyelni, különleges érdeklődéssel szemlélték a másik külső tulajdonságait. A legtöbben arról számoltak be, hogy a hétköznapok során mennyire elmegyünk egymás mellett, nem értékeljük és nem is vesszük észre a társainkban rejtőzködő értékeket (szem, haj, ruházat, viselkedés…stb.). A tanulság az volt, hogy jobban figyeljünk egymásra!
Az „Együttműködés” című játékban vidám, önfeledt szórakozás során tapasztalhatták meg a gyerekek, hogy egymásra figyelés nélkül nem lehet közös eredményeket felmutatni, megvalósítani, hiszen szó szerint a „szőnyeg szélére kerülhetünk”, sőt le is penderedhetünk róla. A 3-4 fős csapatok hősiesen, de nagyon vidáman és összefogva küzdöttek, hogy leesés nélkül fordítsák meg a takarót.
Legérdekesebb, leglátványosabb és legfőbb, bár nem maradandó munkadarabjaink azonban az iskola udvarán a Föld Napja alkalmából készített „LANDART” típusú alkotások lettek. Amit találtunk, abból építettünk: kavicsokból, virágokból, ágakból, levelekből, fűszálakból, földből és homokból. Hegyek, völgyek, síkbeli képek, mandalák készültek teljes egyetértésben, vidáman, elmélyülten, relaxált állapotot eredményezve. Ebben a hangulatban hallgattuk meg Bagdi Bella Gyújts egy gyertyát a Földért című dalát is a tanteremben. Közös döntéssel elhatároztuk, hogy aznap este 19:00 órakor, otthon, mindannyian gyújtunk egy mécsest vagy gyertyát és a családjainkkal együtt is megünnepeljük a Föld Napját. Ez az elhatározás nagyon jól sikerült, többen is elküldték a gyertyás fotójukat számomra. Sablon alapján egy medált is készítettünk, amit fonalra kötve egész héten viseltünk a nyakunkban, hiszen Földünkre minden nap vigyáznunk kell, épsége megőrzéséért felelősséggel tartozunk!
A Költészet Napját is megünnepeltük. Ebből az alkalomból a 4. osztályos tanulók lepték meg iskolánk tanulóit egy közös alkotással, amit József Attila Altató című verse ihletett. A versszakokat egyenként nagy csomagolópapírívekre festették meg, amit április 11-én mutattak be nekünk, miközben elszavalták a költeményt. Az óriási képet a folyosó falára tettük fel dekorációként.
A Beszédhang napját is megemlítettük, ennek kapcsán a segédanyagokban található nyelvtörőket kivetítettem a táblára és közösen próbálgattuk a helyes és pontos hangoztatást. Ez a gyakorlat rengeteg nevetéssel, fergeteges hangulatban zajlott, ami mindenki lelkében vidámságot eredményezett.
A méhek napja alkalmából (április 30.) eljátszottuk „A morgós medve és a szorgos méhecske” című játékos mesét, majd a méhek fontosságáról beszélgettünk. Méhecskéket színeztünk, majd a tavalyi jelszavunkat eleveníttük fel, miszerint: „Élj úgy, mintha minden nap a Föld napja volna!”.
A felsősöknek szólt ugyan, de mi mégis meghallgattuk a segédanyagok „Szeretet meditációját”. A gyerekek többségükben ellazultak, békességről, nyugalomról, pozitív érzésekről számoltak be a végén.

A megbocsátás lépéseinek meghatározásában és megnyilvánulásaiban még nem sok tapasztalatunk van. Mindenki átérezte a megbocsátás fontosságát, de inkább a tettekben való kifejezésében ügyeskedtek, mint a szóbeli megfogalmazásban. A szerepjátékok, és a mese nagyban segítettek megfogalmazni a megbocsátás folyamatát.