Rajzunk az apró örömöket ábrázolja a természetben, az iskolában, otthon. Kihelyeztük az iskkolai boldogságnapon a közös paravánunkra, mely így az egész iskola örömeit is mutatja.
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekek egyéni munkában felhőkbe rajzolták meg mi az ami őket boldoggát teszik. Előzetesen elmesélhették, miért azt a részletet választották, ami a felhőre került. Sokan a már megélt tapasztalataikra és élményeikre támaszkodtak az ábrázolás folyamatában. Ennek a plakátnak az elkészítésével a 3.b osztály is csatlakozott az iskolai programhoz, amely a Boldogság világnapja alkalmából került megrendezésre. A plakátunkkal 1.helyezést értünk el és fantasztikus öröm volt a gyerekek számára a helyi cukrászda által felajánlott torta megnyerése. A program második feladata volt, hogy „Szivárvány hidakat” készítettek a gyerekek, amelyekre rárajzolták, vagy ráírták mi teszi őket boldoggá. Ezeket a zászlókat az iskola kertjében helyeztük el.
Márciusban az apró örömök voltak terítéken. A hónapban igyekeztem figyelni arra, minél több apró örömben legyen részük a gyerekeknek, és ezeket észre is vegyék. Egyik héten illatozó jácintcsokrot vittem az osztálytermünkbe, a másik héten üdítően friss nárciszokat. A többi osztály észrevette az illatos-színpompás virágokat, kis csapatom ekkor még nem. A harmadik héten már felfigyeltek az újabb virágcsokorra! A nőnapot együtt ünnepeltük, a fiúk csokival kedveskedtek a lányoknak, és örültek a lányok örömének. A művelődési ház népművészeti kiállítását közösen tekintettük meg egy osztályfőnöki órán, együtt gyönyörködtünk a szebbnél szebb munkákban. Lelkesen mesélték, nekik melyik használati tárgy, ruhadarab tetszett a legjobban és miért.
A hónap két Boldogságóráján ismét voltak relaxációs gyakorlatok, Bagdy Emőke gyűjteményéből (Együtt az Á, Ó és Ú hangokban; Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga). Az egyik órán meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című dalát, a másik órán együtt énekeltük a Repülj velem című éneket. Közösen értelmeztük az apró örömökről szóló idézeteket, beszélgettünk az öröm fontosságáról. Próbáltam tudatosítani a gyerekekben, hogy nagyon fontos, hogy érezzék, értékeljék a jelent, nehogy a múlt árnyékai vagy a jövő reményei eltereljék figyelmüket az „itt és most”-ról. Felidézték a gyerekek, milyen kis örömökben volt aznap részük. Az első órán ez még elég nehézkesen ment, a második órán már tudatosabban elevenítették fel az őket ért örömteli eseményeket, sőt, egymást is figyelmeztették: ne felejtsd el, hogy kaptál egy ötöst ma irodalomból, vagy azt, hogy nem kaptunk leckét matematikából. Kitöltöttük a könyvünk „apró örömök felmérését” is. Voltak, akik három-négy állítást tartottak magukra igaznak, de szerencsére azok voltak többségben, akik a harminc állításból húsz körülivel is egyet tudtak érteni. Ezután elkészítettük az örömforrásunkat: színes papírcsíkokra írták fel a gyerekek, mik okoznak nekik örömet: „egy új kulacs illata”, „amikor szintet lépek egy számítógépes játékban”, „amikor az ablakpárkányomon madarak csiripelnek”, „amikor a gyümölcsfák virágai beterítik a járdát”, „amikor elolvad a fagyi a számban” stb. A színes csíkok a közös szökőkutunk vízsugarai lettek.
Levetítettem nekik Joshue Bell metróbeli koncertjének felvételét, majd megnéztük egy „hivatalos” koncertjének a részletét is. Ezután felolvastam nekik a Tudni kell megállni című történetet, majd beszélgettünk annak tanulságáról. A gyerekeket megfogta a meghökkentő elemekben bővelkedő história. Többen bevallották, hogy ők sem álltak volna meg a zeneszóra, mert nem tudták volna, hogy ez annyira értékes és különleges volt. Abban egyetértettünk, hogy sokszor nem vesszük észre a körülöttünk lévő szépségeket, a velünk történt pozitív, hétköznapi eseményeket.
A boldogság világnapja alkalmából feliratot és örömmandalákat készítettünk az osztálytermünk ajtajára. Ezen a napon kis üdvözlőkártyákat adtak át a gyerekek az őket tanító pedagógusoknak. Elmondhatjuk, hogy iskolánkban még mindig nincs benne a köztudatban ez a világnap, így kellemes meglepetésként érte az osztályban tanító pedagógusokat a gyerekek kedves gesztusa. A kis tanítványaimnak én is készítettem üdvözlőkártyákat ez alkalomból, és jóleső volt számomra látni az örömteli mosolyukat. Készítettünk mandalákat a faliújságra is, melyeket a színezés, körülvágás után kör alakban helyeztünk el azon.
A hónap során igyekeztem tanácsokkal ellátni őket, mi mindent tehetnek annak érdekében, hogy tudatosan vegyék észre a körülöttük lévő csodákat: örömnapló vezetése (akár a család bevonásával is), örömleltár készítése, vagy akár csak a napi örömök melletti rövidke elidőzések.
A hónap végére valóságos „örömvadászokká” váltak, akik már nem veszik magától értetődőnek a körülöttük lévő jó dolgokat, a megszokott környezetüket, hanem örülni is tudnak mindazoknak az eseményeknek, amelyek megtörténnek velük, azoknak a tárgyaknak, természeti jelenségeknek és képződményeknek, amelyek körülveszik őket.
Papp Judit
a Sári Gusztáv Általános Iskola és AMI
5. b osztályának (Víg Team) osztályfőnöke
Kaba, 2024. 03. 21.
Az apró örömök a mindennapokban jelen vannak, arra törekszünk, hogy a gyerekek értékeljék ezeket! Az ünnepi pillanatok is fontosak, főleg a szülinap.
A sószobában egymást ajándékozták meg a választott dologgal (ölelés, mosoly, kedves szó).
Az óra folyamán a gyerekek kisebb nagyobb kudarcaik megoldásán, illetve a problémákban rejtőző pozitív dolgokat keresték. Mindenre találtak megoldást. Optimista tükörképet nagy élvezettel készítették el. Sok beszélgetéssel mindenben találtunk pozitív gondolatot.
A Víz világnapja alkalmából hajótöréses játékot játszottunk. A játék célja, hogy minél több kisgyermek kimeneküljön a vízből, megküzdve az elemekkel. Levezetésként a lazulós dal mozdulatainak utánzása.
A hónap során a célokról beszélgettünk. mindenki elmondta, hogy miben szeretne jobb lenni, megtanulni. Megbeszéltük, hogy ha valami nehéznek tűnik akkor is megpróbáljuk megcsinálni, ha esetleg nagyon nem sikerül segítséget kérünk.
A gyerekek meghallgatták a Boldogvár meséjét, melyet le is rajzoltak.
Az óvoda pszichológusával ismét báboztunk egy mesét az erdei ugróversenyről, melyet utána meg is beszéltünk miért is nem szabad feladni.
Novemberben már minden kisgyermek megtalálta a helyét a csoportban. Stabilizálódtak a barátságok és a szocializációs időszak be is fejeződött. Boldogan érkeznek a csoportba reggel
Ebből kifolyólag tudtunk már külső helyszíneken közös programokat szervezni színházba, játszótérre, sétáltunk a városban. Ezek a közös külső élményszerzések tovább szilárdították a baráti kapcsolatokat és erősítették a csoport kohézióját.
Elkezdőttek a délelőttök során az együtt játszás örömének megélése is.
Így ha valamelyik barátjuk megbetegedett és hiányzik azon a héten sokszor emlegetik őket és sajnálják, hogy nincsen itt köztük. Rendszeresen megbeszéljük, hogy kit miért hiányolnak. Arról is sokat beszélünk, hogy kinek miért Ő a legjobb barátja, szoktak-e vitatkozni, hogyan békülnek ki, miért lesz szomorú egy kisgyermek, ha kiközösítik.
Ezt a témát feldolgozni a Süni irigy lesz című mese segített.
A hónap során többször beszélgettünk társas kapcsolatokról, ki kinek a barátja, kivel játszik szívesen. A megrajzolt autóbuszunkban kivel osztozna.
Emellett a gyerekeknek elolvastam a Tavasz ébresztő című mesét is , melyet utána lerajzoltak.
Az óvoda pszichológusa írt egy mesét üveggolyó címmel, melyet közösen báboztunk el a gyerekek számára, utána pedig megbeszéltük, hogy miért nagyobb öröm ha mindenkit bevesznek a játékba, és szívesen játszanak együtt
Minden rosszban van valami jó, ezért fogadd el , amit kapsz. A jót és a rosszat is.
Beszélgetéseink során a gyerekek felidéztek egy-egy kellemetlen korábbi élményüket, mely szinet mindenkinél a végén jóra fordult. Aki úgy gondolta, hogy a saját története a mégis rosszul végződött, azokan a többi gyerekekkel törekedtünk pozitív oldalát, kimenetelt, megolldást adni.
Ebben sokat segített a Ferenzcei Éva bábjátéka, amit mi óvodapedagógusok adtunk elő a gyerekeknek.