Ebben a hónapban igyekeztünk odafigyelni az élet apró örömeire, minden délután kerestünk pár dolgot, aminek aznap örülhettünk. A Jelenlét közösen-légzőgyakorlat c. feladat során próbáltunk egymásra hangolódni. Van akinek ez rögtön sikerült, de voltak olyanok is, akiknek nem volt ez egyszerű feladat. Először a gyerekek sajátmaguk választhattak párt, majd igyeztem olyan párokat összeállítani, akik a hétköznapokban nem sokat beszélgettek egymással. A feladatot azzal egészítettem ki, hogy a gyerekeknek a szőnyegről maguknak kellett visszavezetni a becsukott szemű párjukat. A Boldogság Világnapján azonban a diákok kreativitása bontakozott ki. Az óraközi szünetből egy Élő Hála-híd átkelése után lehetett csak a tanterembe bemenni. Előtte viszont mondaniuk kellett egy dolgot, amiért hálásak lehetnek. Márciusban sok örömben volt részünk, amiket a lehető legjobban kiélveztünk. A pozitivitás már kezd igazán a gyermeké lenni. Remélem, hogy sokan felnőttkènt is megteremtik majd maguknak a saját boldogságukat azáltal, hogy mindenben igyekeznek a jót nézni.

Az óránk elején a hónap dalát hallgattuk meg, amely az élet szépségeiről szólt. Majd jelképesen egy ajándék tasakot bontottunk ki. A táskán egy vitorlás hajó képét láthattuk, amely a tengeren úszott ,a tenger a mi életünket, a hajó saját magunkat jelképezte. Ajándékként a táskában egy hópehely alakú gyertya volt. Meggyújtottuk a gyertyát és azokról az apró hópelyhekről beszélgettünk, amelyek a mindennapjaink apró örömei. „Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák”. Majd a Jelenlét közösen –légzőgyakorlatot végeztük el. Aztán elolvastam a „Mikor jön az aznapom” című történetet. Elhoztam magammal a történetben szereplő bőröndöt, amely a mindennapjaink ezernyi gondolatát, érzését, tettét tartalmazta. Kiválogattuk belőle a napunk apró örömeit. Íme itt vannak nézzétek csak!
Frizbizni, zenélő dobozt hallgatni, buborékot fújni, ajándékot kapni, ölelni, pattogó labdákat felszedni, szélforgót fújni, énekelni, nevetni, köszönetet mondani.
Mire jöttünk rá a végén? Megtanulhattunk tudatosan várakozni a pozitív élményekre, és már nem akarunk kihagyni egyetlen napot sem, hogy válasszunk közülük. A Boldogság napjára (március 20.) elkészítettük rajzos plakátunkat, amely hónapunk apró örömeibe enged bepillantást. Apró örömökre fel!

Az idézetek közül a gyerekeknek a következő tetszett: “Minden pillanatban milliónyi csoda történik körülöttünk – nyílnak a virágok,
csicseregnek a madarak, zümmög a méh, lehullik egy esőcsepp, hópehely libben át a
tiszta esti égen. A csoda mindenütt jelen van. Ha megtanulod megélni, az élet nem
más, mint egy mindennapi csoda.” Sadhguru
Megpróbáltuk megjeleníteni az osztálytermünk ajtaján, nem minden megfogalmazott jelenséggel. A vadvirágok kaptak a legtöbb hangsúlyt, amit egy 15 főnyi fiús osztályban különleges élmény volt megélni.
A központot betöltő virágok köré gyülekeztek a természeti jelenségek, mint az esőfelhő az esőcseppekkel, szivárvány és nekünk a Mátra az a hegy, amit mindig látunk, akárhányszor kinézünk az ablakon. A hídat mi felülről nem tudtuk lefotózni, levideózni. Másképpen valósítattuk meg: a folyosóra kihajtott ajtót a tavaszi faliújságunkkal összekötöttük a gyerekekkel, ez lett a mi Élő-Hídunk.

A hónap témája az Apró örömök volt. Ebben hónapban apró örömöket kerestünk és szereztünk a gyerekekkel. A hónap második részében a Víz világnapi és Húsvéti készülődés során sok-sok ajándékot készítettek a családnak, a nyuszinak. Ezzel is megerősítve bennük az Adni jó kifejezés jelentését.

Számunkra kedves az apró örömök megélése. Egy héten keresztül vezettük füzetünkben, hogy milyen apró öröm ért bennünket. A feladatban az volt a nehéz, hogy csak egyet kértem leírni. Ezt nem mindenki tudta betartani, de ez így van jól.