„A boldogság semmi egyéb, csak jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.”
(Móricz Zsigmond)

Az utolsó boldogságórán a hónap dalát nagy szeretettel hallgatták meg a gyerekek. Többször le kellet játszani. A végére már meg is tanulták. Annyira tetszett nekik, hogy torkuk szakadtából énekelték. Bevezetésként elmondtam a mese címét, és arra kértem őket, gondolják végig, miért ez lehet a címe, mire következtethetünk, miről fog szólni. Mi történhetett a katicával, hogy a pöttyei elvesztek… Nagyon jó ötleteket mondtak. Felolvasás után megbeszéltük, kik a szereplők, miről szólt, mi történt vele. Milyen tulajdonsága volt a katicának, hogyan lehetne ezen javítani, változtatni. Aranyos dolgokat mondtak. Egyből előkérült az osztályból olyan cselekedet, ami nem ide illő, hogyan lehetne másként csinálni. Nem csak az aktuális helytelen cselekedetek kerültek elő, hanem a korábbi rosszak is, és ők mondtak rá jó példát, hogyan lehetne javítani rajta. Élvezték nagyon ezt a foglalkozást is.

„Elsősorban az a fontos, hogy a gyerekek jókedvűek, vidámak legyenek. Mit ér az élet, ha valaki belekeseredik?” (Böjte Csaba)

A június hónap a fenntartható boldogság hónapja. Fontosnak tartottam, hogy felelevenítsük a gyerekekkel a boldogságfokozó technikákat, majd elmesélhették melyiket szeretik a legjobban. Átgondolták, év elejéhez képest, ki érez magában változást.pl. meg tud bocsátani, örül az apró dolgoknak is.
Megismerkedtek a Katica elveszett pöttyei c. mesével, majd megbeszéltük a szereplők jellemvonásait. Ki milyen állat szeretne lenni, mi a véleményük Nagykatica viselkedéséről, valamint a többi szereplő tetteiről.
Elkészítették a mese illusztrációját, aszerint, kinek mi volt a kedvenc része.
A 10 hónap alatt sokféle technikával ismerkedtek meg a gyerekek, amit gyakorolni kell, hogy boldog gyermekből boldog felnőttek legyenek.
„Egy gyereknek boldog emlékekre van szüksége, hogy ellensúlyozza a felnőtté válással járó normális fájdalmakat.” (Kathy O`Beirne)