Októberben közkívánatra többször is hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát, sőt már egyes részeit maguktól is énekelgetik a gyerekek. Újra átbeszéltük a fogalmakat: mit jelent, ha valaki optimista, és mit jelent az ellentéte, ha valaki pesszimista. Gyönyörű, színes optimista szemüvegeket készítettünk, amihez tanultunk egy versikét is: „Van nekem egy szemüvegem, minden rosszban segít nekem. Amikor én azt felteszem, szebbé válik a világ nekem.” Megpróbáltuk a szemüvegen keresztül észrevenni a jó dolgokat. Közben ismételgettük a Pozitív mondókát is.
A fejlődési szemléletmódról is beszélgettünk. Olyan helyzetekről meséltek a gyerekek, amikor úgy érezték, soha nem fognak tudni elsajátítani valamilyen tevékenységet, ami aztán mégis sikerült nekik. Pl. egy fiú arról mesélt, hogy nagyon szeretett volna vezetni egy fűnyíró traktort, de el sem tudta képzelni, hogy tényleg sikerülhet neki. Aztán megpróbálta, és megcsinálta. Sok ehhez hasonló történetet meghallgattunk, így aztán készítettem az osztálynak egy naplót, amibe összegyűjtjük ezeket. Az elejére beragasztottam a Pozitív mondókát is. Páran már rajzoltak, írtak is bele.
Végül az erősségek közül a remény, optimizmus erősségét jártuk körül. Kis magyarázat után eljátszottunk egy osztálytalálkozót, ahol mindenki 10 évvel idősebb. Nyilván másodikas gyerekeknek ez annyit jelentett, hogy akkor már felnőttek lesznek. Először kicsit bátortalanok voltak, de aztán az egyik gyerek komolyan vette, hogy el kell játszani az akkori énjét, és elkezdett színészkedni. Nagyon vicces volt, ahogy köszöntötte rég nem látott osztálytársait, majd elmesélte, hogy ő most egy kertészetben dolgozik, ápolgatja a növényeket és traktorral nyírja a füvet. Ezután már mindenki eleresztette a fantáziáját. Volt rendőr, tankot vezető katona, műszerész, állatorvos, helikopterpilóta, stb. Ezután próbáltak az apró bosszúságokra pozitívan reagálni az „Ez fantasztikus, mert…” kezdetű mondatokkal. Ez az óra igazán vidám hangulatban telt.
Boldogságóra Alapprogram
Mottó: ” Vedd észre mindenben a jót, hiszen minden nap vár Rád valami jó…”😊 Relaxációval kezdtük a foglalkozást:- napimádás (kitárt karokkal nyújtózkodtunk magasra, nyugodt levegővétel) Beszélgetőkörrel folytattuk: „Mi az a optimizmus? Ki az optimista gyerek? Mikor, mitől vagyunk mosolygósak, vidámak?” Kiszíneztük az optimizmus jelét😊 a Boldogság várának lépcsőfokára és a varázstükörbe. Mese következett.: ” Tódi törpe varázsszemüvegéről…”, majd kielemeztük közösen a mese mondanivalóját, tartalmát. Tevékenységünk a varázsszemüvegek elkészítése volt egyéni mintákkal díszítve, amiben majd szépnek, színesnek, vidámnak látjuk a világot.😎 „Van nekem egy szemüvegem, szebbé válik minden benne…” Tükörbenéztünk (optimista tükörkép) -mit látsz benne? Mosolyogj!😀 A foglalkozás végén meghallgattuk a ” Pozitív gyerek vagyok…” c. dalt és ettől még vidámabbak lettünk.😊😍
Október 22-én klubdélutánt szerveztem a Csipet csapattal, ahol izgalmas, vicces vetélkedőt szerveztem, tánccal, beszélgetéssel, activityvel, büfével… Mindenki felszabadultan beszélgetett, bohóckodott , azok is aktívan részt vettek, nagyon jól szórakozva , akik máskor csendben meghúzódnak, vagy nem találnak társat. Én is most is mindenben benne voltam, ami nagyon jó hatással volt a gyerekekre is, nagyon jó kis délutánunk volt, remélem tartósan marad az eredmény. Megbeszéltük, ha minden rendben lesz legalább 2 havonta ismétlünk. Így is lesz… :))
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
A relaxációs gyakorlat után megbeszéltük az „optimista” és a „pesszimista” szavak jelentését. Példákat kerestünk a pozitív szemléletmódra. Jancsi meséjének felolvasása után megbeszéltük, hogy mi volt jellemző a szereplőkre: az optimizmus, vagy az ellenkezője, és miért. Próbáltuk közösen úgy befejezni a mesét, hogy pozitív kicsengése legyen a végén. Majd énekeltük, hogy igen, igen, igen, pozitív gyerek vagyok! Közben választottak színezőket, melyeken pozitív megerősítést kaptak. 🙂
Színes és eseménydús volt az október nemcsak a csoportomnak, hanem minden napközis tanulónak. Bekapcsolódtunk a gyalogló programba. Gyönyörű környezetben a Tisza-partján teljesítettük a 4 km-es távot 140 gyermekkel, 8 pedagógussal és 12 szülővel.
A mosoly és az ölelés világnapján is bevontuk a többi napközis csoportot a játékunkba. Együtt készítettünk mosolygó arcokat, mellyel megajándékozták egymást és az iskola technikai dolgozóit is.
Megint készítettünk szemüveget és tettünk benne sétát optimista gyaloglóként a környéken.
Játszottuk a „ki bírja tovább” játékot és építettünk papírlapokból tornyot.
A felsőtagozatos óráimon szituációkat mutattak be a csoportok optimista és pesszimista szemlélettel. Jó hangulatú órák kerekedtek.
Optimista tököt készítettünk, melyre pozitív megerősítések kerültek.
Élményekben gazdag hónapot zártunk.
Osztályunk örömmel fogadta a tíz hónapos személyiségfejlesztés októberi témáját, ami az optimizmus, remény, kitartás téma köré épül.
Ráhangolódásként meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, amit minden gyermek azonnal énekelt és mozgással kísért.
Első lépésként elkészítette minden tanuló a saját optimista szemüvegét, amiben szebbnek, derűsebbnek látja / láthatja a világot. Miután a szemüveget föltettük , varázsigét kántáltunk közösen: „Van nekem egy szemüvegem, ha felveszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat.”
Mivel az ENSZ világnapja éppen október 24-e, a béke fogalma, jelentősége köré csoportosítottuk óráink további tevékenységét.
Egy hatalmas hungarocell szívre kis szívecskék készültek a gyerekek által. Nagyon beszédes alkotások születtek és óra végén mindenki elmondhatta – ha akarta – miért éppen azt rajzolta, mit jelent neki a béke.
Végül elkészítettük az osztály vándornaplóját, amiben mindenki lerajzolhatja, hogy szerinte miben fejlődött és mi volt az a nehézség, amivel sikeresen megbirkózott. Ennek mottójaként ezt az idézetet választottuk: „Ha nap nap után ügyelünk rá, hogy pozitívan fogalmazzunk és derűs, jóindulatú hangulatban legyünk, nemcsak a bensőnket alakíthatjuk át, de a körülöttünk lévők életét is.”
Köszönjük a remek ötleteket, tartalmas, kreatív óráink voltak.
Ismét várakozással telve tekintünk a novemberi téma felé!
Boldog Dórával érkeztem a nagycsoportosainkhoz. A gyerekek izgatottan köszöntötték Dórát. Nagyon megszerették a kis barátjukat. Kis bevezető beszélgetést kezdeményezett, az önbizalomról és bizalomról beszélgettünk.
Alkalmunkat ezúttal is zenés relaxációval kezdtük. Napimádással és a Napraforgó gyakorlattal kezdtük. Majd ezt követően Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékával folytattuk. A gyerekek két csoportba egymással szembe álltak és lehunyt szemmel kigondolták, mit súgjanak a kiválasztott gyerek fülébe, miért szeretik? Nagy örömöt szereztek így egymásnak a gyerekek. Felfedezték a szavak erejét.
A folytatásban elutaztunk a mi léghajónkkal Optimista földre, a gyerekek meghallgatták Tódi törpe meséjét. Elbeszélgettünk róla, ki érezte már szomorúnak magát, ki az, aki segített nekik ebben a helyzetben.
A végére hagytam a varázsdobozunkat. Már a foglalkozás elején bemutattam a még csukott dobozt, mint azt, ami a legnagyobb erőt hordozza magában. Még a mese előtt is visszatértem a doboz jelenlétére. Míg végül eljött a perc, hogy belenézhessünk. A gyerekek ezúttal székeken ültek, és egyenként nézhettek bele a varázsdobozba, hogy nehogy elsúgják egymásnak a doboz tartalmát. A gyerekek szépen be is tartották a kérésemet. A dobozban természetesen egy tükör volt. Amikor a gyerekek, mindannyian belenéztek. Beszélgettünk róla, hogy mit láttunk a dobozban. Miért is mi vagyunk a legnagyobb erő, miért fontos az önbizalom. Az alkalom végére úgy gondolom, egy kicsivel jobban megértették az önbizalom fontosságát.
Lezáró akkordként zenés relaxációt végeztünk. Majd a gyerekek kérésére, csakúgy, mint az előző alkalommal végigölelték Boldog Dórát szép türelmesen, egyenként.
Az optimizmus szó nem ismert a gyermekek körében. A Tódi törpe varázsszemüvege című mese bemutatása után vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a gyermekek egyáltalán nem ismerik. Lássuk meg a szépet,jót az életben és saját magunkban is. Körbeadtunk egy tükröt és belenézve mindenki elmondhatott magáról bármilyen jó tulajdonságot. A varázsszemüveget szívesen készítették és elmesélték, hogy kinek adják kölcsön a családjukban, hogy más is kipróbálhassa.
A hála szót meglepően sokan ismerték a csoportban valamint a jelentése sem okozott nekik problémát. Meglepően tapasztaltam, hogy még a középsős gyermekeink is mennyire érettek ezen a téren. A témához kapcsolódó gyakorlatokat szívesen fogadták és végezték, különösen a relaxációs gyakorlatot. A ” Miért vagy hálás” ? – kérdésre számomra is megható válaszok érkeztek, ezek közül a legkedvesebb :
– ” Hálás vagyok, hogy van testvérem” .
