A mai boldogságórán a gyerekekkel a barátságról beszélgettünk. Őszintén elmondták, miért fontos az emberek életében a barátság, a társas kapcsolat.
Tőlük idézek: „őszinte, nem szúr hátba, segít, a bajban, jobbító szándékkal elmondja a kritikát is, soha nem vagy egyedül, életed végéig tarthat”.
Ezután, elkészítettük a barátságfüzért és együtt is alkottunk egy élő barátság láncot.
Boldogságóra Alapprogram
Óvodai csoport
A „Késő ősz” témakört feldolgozva e hónapban folyamatosan gyűjtöttük, préseltük az őszi faleveleket. Foglalkozás előtt elkészítettem az „Ősz Manó” mintadarabot. Motivációként egy történetet meséltem arról, hogy a Manócskának nincsenek barátai. Egyedül érzi magát, ezért szomorkodik. Nagyon szeretné, ha lennének játszópajtásai. Beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb és örömtelibb, ha vannak társaink. Olyan családtagok/emberek/gyermekek, akikkel együtt jól érezzük magunkat. Elhatároztuk, hogy barátokat készítünk a Manónak.
Az optimizmus gyakorlása (október)
A téma apropójaként elemeztük az optimista, valamint a pesszimista gondolkodást.
Miért kell törekedni arra, hogy a pozitív gondolatok kerítsenek hatalmukba?
Kifejtettük, hogy az optimisták könnyebben alkalmazkodnak a változó körülményekhez és gyorsabban túlteszik magukat a nehézségeken. Jobb mentális egészség jellemzi őket. Az egészséges optimizmus a valóság felismerésével és a problémák kezelésével párosul, nem pedig azok elkerülésével. Valamint taglaltuk a pesszimizmus hátrányait is.
A témával kapcsolatban keresztrejtvényt fejtettünk és produktumot készítettünk. Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát énekeltük és táncoltunk.
Egy emlékezetes órát töltöttünk el.
Csengeriné Fekete Ibolya
Szeptember hónapban került sor „a hála gyakorlása” téma feldolgozására a Bendegúz csoportban.
A boldogságórát indító mozgásalapú relaxációs gyakorlatot követően egy tanuló felolvasta „A csodakantár” történetét. Megbeszéltük és levontuk a konzekvenciát. A gyerekek egymással megosztották, ki miért és kinek hálás. A produktum készítése közben szólt „Bagdi Bella Szép nap, ölelj most át engem” című dala. A munka füzetben két feladatot megoldottunk. Az órát befejező meditációval zártuk. Egy meghitt, jó hangulatú kellemes órát töltöttünk együtt.
Csengeriné Fekete Ibolya
Novemberben a társas kapcsolatok ápolásáról beszélgettünk.
Milyen társas kapcsolataink vannak?
Hányféle módon lehet azokat ápolni?
Miért kedveled a barátodat, milyen értékei vannak?
Sokat játszottunk, erősítve ezzel a csoportkohéziót. ( Kire gondolok? – tulajdonságok felsorolása, körjátékozás, hangszínük tudatos elváltoztatásával is felismerték egymást.)
Boldogságóra November: Társas kapcsolatok ápolása
„Nem jó az embernek egyedül lenni”
Ezzel a Bibliai igével indítottuk az órát, amely során megbeszéltük, mit is jelent ez a mondat. A gyerekek már az óra elején aktívak és beszédesek voltak. Szinte mindenki bekapcsolódott és hozzászólt a témához.
Megbeszéltük, hogy miért nem jó egyedül lenni, milyen érzést kelt bennünk, ha kirekesztenek bennünket egy közösségből, mit érezhetünk, milyen hatással van ez az életünkre.
HA ROSSZUL ÉRZEM MAGAM, NINCS AKIHEZ ODAFORDULJAK
NINCS AKIVEL MEGBESZÉLJEM A NEHEZSÉGEIMET, PROBLÉMÁIMAT
NINCS AKIVEL EGYÜTT SZOMORKODJAK, AKI OSZTOZIK FÁJDALMAMBAN
NINCS AKIVEL MEGOSSZAM AZ ÖRÖMEIMET
NINCS AKINEK ELMONDJAM A TITKAIMAT
Az óra következő szakaszában arról beszélgettünk miért jó, ha vannak barátaink?
Az interaktív táblán képek segítségével motiváltam a gyerekeket, ami arra is tökéletes eszköz volt, hogy mind jobban megnyíljanak, és megoszthatták az osztályközösséggel a pozitív és a negatív tapasztalataikat a társas kapcsolatokról.
„A MEGPRÓBÁLTATÁSOK IDEJÉN MUTATKOZIK MEG, KI TÖRŐDIK VELED IGAZÁN.”
A gyerekek elmondták gondolataikat a következő idézetről. Ki az őszinte, igaz barát, és ki az aki nem. Könnyen megnyíltak egymás előtt és előttem is ezzel a kérdéssel kapcsolatban is.
Ezt követően közösen elolvastunk egy ókori mesét a barátságról. Megbeszéltük a mese tanulságát. Ötleteket gyűjtöttünk a barátság építésére.
Az óra végén „barátságfüzért” készítettünk a gyerekekkel.
BOLDOGSÁGÓRA OKTÓBER: OPTIMIZMUS HÓNAPJA
BEVEZETÉS:
„A felhők fölött mindig süt a nap! Igen tudom, néha ezt nehéz elhinni, mert már annyi felhő van az életed égboltján, hogy reményét sem látod még egy kis napsugárnak sem. Hidd el, ilyenkor Isten munkálkodik. Ő ott van a felhők fölött és hatalmas kezével pont azon van, hogy a felhők, az esőcseppek szivárvánnyá váljanak.”
A gyerekekkel megbeszéltük mit jelent a fenti idézet, milyen érzések vannak bennük, mikor egy- egy nehéz helyzettel, szituációval találják szembe magukat. Megbeszéltük, hogy mit tudunk tenni, amikor nagyon nehéz dologgal szembesülünk.
Szinonimákat kerestünk a remény szóhoz. pl.: hit , bizalom, bizakodás, jóhiszeműség….
A gyerekek nagyon kreatívak, és együtt működőek voltak.
Megbeszéltük, hogy nagyon fontos, hogy KIRE vagy mire építjük a bizalmunkat, hitünket, reménységünket.
Közösen elénekeltük a Homokra házadat ne helyezd ….. című gyerekéneket.
Idézetek a reménységről, ezeket is közösen megbeszéltük: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak az Ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.” Zsoltárok 62: 6-7.
Megbeszéltük a Noé bárkája című történetet. A legnagyobb reménytelenségben is mindig van remény. A történetben a remény szimbóluma a szivárvány, ami arra emlékeztet, hogy soha nem szabad feladni a reményt.
Feladat: fejezd be a megkezdett mondatot, hogy optimista, reménykeltő gondolataid legyenek.
Szivárvány színezése: a színekbe bele írták a gyerekek miben reménykednek, miben, Kiben bíznak.
Megbeszéltük, hogy nem elég csak reménykedni, a dolgok megvalósulásáért tenni is kell.
„A legjobbra számítok a jövőben, és mindent megteszek azért, hogy ez be is következzen.”
Közös dal: Élet van te benned, erő van te benned….
Külön-külön megkértem néhány tanulót, próbálja megoldani, hogy egy nehezen mozdítható asztal pár méterrel odébb kerüljön a teremben. Szerettem volna rávezetni őket, hogy csak mások segítségével, együttesen képesek erre. (Csak egy tanuló volt, aki eljutott eddig a felismerésig.)
Az óra következő részében két idézetet beszéltem meg velük: „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja” (John Donne)és
„Az ember társas lény, és csak más emberekkel szövetségben, kapcsolatban élhet teljes életet.” (Arisztotelész).
Ezután párban dolgoztak a gyerekek, olyan dolgokat kellett gyűjteniük időre, amit egyedül szoktak csinálni, majd olyanokat, amiket mások társaságában. Ezt átbeszéltük, kiemeltük, hogy mik azok a tevékenységek, amiket egyedül és másokkal együtt is végezhetnek.
Az óra végén előkészítettük a következő foglalkozást: „fordított ádventi naptárt” fogunk készíteni.
Beszélgettünk a kapcsolatok fajtàiról, jellemzőiről, előnyeiről. Sajàt tapasztalatokról.
Érzéseket fejeztünk ki az arcunkkal és szoborként a testükkel, pl. Meglepődés, szomorúsàg, harag, kibékülés, szeretet stb.
Leporellót készítettünk a témàhoz kapcsolódóan.
Meghallgattuk a Világomban minden rendben van című dalt, majd beszélgettünk a pesszimista és az optimista szó jelentéséről. Készítettünk egy félig teli és egy félig üres poharat. Mindenki kapott egy mondatot , a pesszimista gondolatokat a félig üres, az optimistákat a félig teli pohárba kellett a tanulóknak tenniük. Amikor valamennyi a megfelelő pohárba került, a pesszimista gondolatokat kiborítottuk, és úgy módosítottuk őket, hogy pozitív tartalmú mondatok legyenek belőlük. Ezután egy kirakó segítségével csoportokat alkottunk, kiscsoportos munka következett. A gyerekek kiegészítettek egy hiányos szöveget, a történet Opti Miskáról és Pesszi Miskáról szólt. Amikor készen voltak, bemutatták egymásnak a történetet. Ezután minden csoport kapott 5 szót, ezek segítségével kellett pozitív tartalmú rövid történetet alkotniuk. A foglalkozást meditációval zártuk.
