Ebben a nevelési évben két csoport összevonásával jött létre az iskolába készülő katica csoportunk.
Szeptember hónapunk az ismerkedés, összecsiszolódás jegyében telt. Szertettük volna a pozitív kapcsolatokat megalapozni. A boldogságóra játékait éppen ezeket segítették elő. Vidám reggeli köszönéseket találtunk ki, mindenki saját maga választhatta meg, hogy pacsizni akar vagy egy szeretet öleléssel szeretne köszönni.
A gyerekek össze-vissza járkáltak a csoportba, odamentek valakihez, kezet fogtak, bemutatkoztak nevükkel majd a jelükkel, elmondhatták mivel szeretnek játszani, hogyan érzik magukat a csoportba. Biztattam őket, hogy találjanak ki közös játékot, amiben mindenki jó érzi magát.
Hálakavicsot festettünk. A kavicsokat mindenki az élősarokba helyezte el ahonnan bármikor elveheti, hogy elsuttogja aznap miért hálás.
A gyerekek megfogalmazták, hogy örülnek, és jól érzik magukat az új csoportba, mert itt nagyon jó játszópajtásokra leltek. Amikor kértem őket, hogy sorolják fel, hogy miért hálásak sokan ezt is elmondták.
Boldogságóra Alapprogram
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
A boldogságóra könyvből meséltem el a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét.
A gyerekeknek nagyon tetszett, újra és újra kérték, hogy mondjam el a mondókát addig, amíg meg nem tanulták és együtt nem mondogattuk. A gyerekek a kezükből formázták meg a szemüveget és úgy néztek szét a csoportba, majd kint az udvaron. Rácsodálkoztak a csoport díszeinek egy-egy részletére az udvaron pedig a természet és a színes levelek rejtették őket rabul. Gyönyörködtek mindenben.
Kitaláltunk közösen egy vidám köszönést, amin mindenki nevetett, ez tapsból, forgásból és egy pacsiból áll
Mindenki mondott valami jót és kedveset a társairól. Ezeken a szemüvegeken keresztül mi mindent pozitívan láttunk.
Nehéz elsajátítani, hogy mindenben a jót fedezzük fel, a nehézségekre pedig próbáljunk megoldást találni. De nem torpanunk meg egy-egy kihívás előtt, hiszen „pozitív gyerekek vagyunk”.
A havi boldogság foglalkozásunkat állatutánzó jógával kezdtük. Felolvastam a mesét az aranyszőrű bárányról, majd irányított beszélgetés során megbeszéltük ki szeret vidám lenni, ha bánatosak, ki hogyan szeret felvidulni. Mindenki elmesélte neki mi a vicces, mitől szokott kacagni.
Ezután párszor eljátszottunk az egyik népi játékunkat a “megy a Bogár, viszi farát” nevű játékot. Ez annyira tetszett mindenkinek hogy egymás után 3 kört is végig játszottunk. A kacagás és a vidámság garantált volt ennél a játéknál. Az foglalkozás végén elkészítette mindenki az új optimista szemüveget (mostmár semmilyen instrukciót és segítséget nem adtam) közben meghallgattuk Bagdi Bellától néhány dalt, majd feltettük az optimizmus jelét a várunkra.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Az optimista gondolkodásmód segíthet a gyerekeknek abban, hogy a nehézségekkel szembesülve is kitartsanak, és megtanulják, hogyan találjanak megoldásokat a problémákra, illetve hogyan vegyék észre a pozitívumokat bizonyos helyzetekben.
A témát az állatok világnapjához kapcsolódóan dolgoztuk fel. Óvodánk erre a napra nagyszabású rendezvénnyel készült, melynek része volt a rajzkiállítás, és az állatmenhely terepasztalok elkészítése.
Állatvédő óvodaként az állatmenhely fogalmával már több gyermek tisztában volt, de az új óvodások most ismerkedtek vele. A terepasztalt több napon keresztül készítették, óvó nénik, dajka néni segítségével. Minden gyermek buzgón munkálkodott, rajzolt, festett vagy épp ragasztott, elkészített egy-egy részletet, hogy a végén összeálljon egy remekmű.
Lelkesek voltak, mert úgy gondolták, hogy munkájukkal felhívják a felnőttek figyelmét és segítenek a kis állatoknak örökbefogadókat keresni. Az optimizmus pillanatnyilag nem azt jelentette, hogy mindenben a jót lássuk, hanem arról szólt, hogy utat találjunk jelen esetben a menhelyen lévő állatok jobb életéhez. A kooperatív tevékenység közbeni beszélgetések, Bagdí Bella: Pozitív mondóka dalának meghallgatása, a felnőttek példamutatása tette még kitartóbbá a gyerekeket. A kiállítás utáni szerepjáték a terepasztalon (hogyan kerülnek az otthonokba az állatok) segítette őket egy optimista hozzáállás elsajátításában.
Románia,15-ös Normál Programú Óvoda,Szatmárnémeti
A reggeli beszélgetés során a gyerekek elmesélték, hogy ma ki milyen arccal érkezett az óvodába, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát.
Ezt követően Tódi törpe érkezett a csoportszobába, aki elmesélte barátja Sün Artúr történetét.
A gyerekek elkészítetták saját Varázsszemüvegüket (amit a nap végén magukkal is vittek), s feltéve mosolygós arccal sorolták fel apró dolgaikat aminek örülnek a körülöttük lévő világban.
A nap végén néhány gyerek boldogan rajzolta le mosolygós önmagát is.
Természetesen nem múlhat el egy olyan nap se, hogy ne csendüljön fel (ahogy az ovisok mondják) A BOLDOG DAL -vagyis Bagdi Bella: Boldog vagyok című dala.
Optimista szemüveget készítettek a gyerekek, melynek készítése előtt, a megelőző beszélgetésben tisztázódott számukra az „optimista” szó fogalma, elmesélték, hogy ők mikor tudnak optimisták lenni, ismernek-e optimista személyeket, és hogy bizonyos nehéz helyzetekben hogyan lehet optimistának maradni.
A szemüveg elkészítése után az volt a feladatuk, hogy másnap reggel amint kinyitják a szemüket az ágyukban, tegyék fel az optimista szemüvegüket és azon keresztül nézzék a világot, így indítsák a napot. Sok érdekes beszámolót hallottam másnap reggel az iskolában.
Megbeszéltük, hogy nem kell feltétlenül nálunk legyen a szemüveg, képzeletben is bármikor fel lehet tenni a szemünkre, s mostantól próbáljuk meg minél többet „viselni”.
A negyedikes gyerekek nagy érdeklődéssel vettek részt a foglalkozáson. A tanulók többsége magát az optimizmus, az optimista kifejezéseket nem ismerte. A beszélgetőkör, az optimista szemüveg elkészítése, a zenehallgatás és videó megtekintése illetve az optimista esernyős rajz csoportmunkában való elkészítése után már mindenki megértette a kifejezések és az októberi téma lényegét. Vidám, optimista köszönéseket találtak ki a csoportok, amellyel reggelenként köszönteni fogják egymást.
Ebben a hónapban az optimizmus témájával foglalkoztunk. Célunk volt, hogy mindig pozitívan gondolkodók legyünk. Tisztáztuk a pesszimizmus és az optimizmus fogalmát. Többször beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb a pozitív hozzáállás az életben, mint a pesszimista látásmód. Tudatosítottuk, hogy próbáljuk meg mindenben a jót, a pozitívumot keresni. Minden kisgyerek elkészítette a saját „varázsszemüvegét”, amit ha felteszünk, meglátjuk a jót a rossz dolgokban is. Október a „Világgyaloglás” hónapja is, így hosszú sétát tettünk az iskolánk környékén. Az ölelés világnapja alkalmából pedig alaposan megölelgettük egymást. Vidáman és önfeledten táncoltunk, ugráltunk a hónap dalára. Páros munkában különböző élethelyzeteket néztek meg a gyerekek. Megpróbálták elképzelni, hogyan viselkedne az adott helyzetben egy pesszimista, és hogyan egy optimista szemléletű ember. A hónap során végzett feladatok, az elkészített alkotások a gyerekek optimista énét erősítették.
Az aktuális segédanyok közül a kitartás témát választottam a gyerekeknek. Előzetes feladatként csapatokat kellett, hogy alakítsanak. Elmondtam, hogy mi lesz a feladat, s biztattam őket, hogy a játékidő alatt gondolkozzanak el a megoldáson.
Amikor megkapták a lapokat, csak reménytelenül nézték, hogy ebből bizony nem lehet. De nem adták fel. A legtovább megoldhatatlan feladatnak gondoló csoportnak sikerült a legmagasabb tornyot felépíteni. 🙂
Nagyon tetszett a gyerekeknek a feladat. A kezdeti „feladom, lehetetlen, nem tudom megcsinálni…” óriási örömmé, sikerélménnyé változott.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlására a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal hangolódtunk rá, majd meghallgattuk a Világomban minden rendben van című dalt. A téma bevezetéseként Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot játszottunk, ahol mindenkit sikerült megnevettetni. Megkerestük az Értelmező kéziszótárban az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát.
A téma feldolgozását a munkafüzetben található kép elemzésével kezdtük, majd kódok segítségével megfejtettük a svéd bölcsességet. Megismerkedtünk A lakatlan sziget történetével és beszélgettünk a történet tanulságáról. Készítettünk optimista és pesszimista szemüvegeket, majd lerajzolta mindenki az optimista tükörképét. Megoldottunk néhány feladatot a munkafüzetből és beszélgettünk „A jövő vonaláról”, ahol mindenki elmondhatta a terveit.
Plakátot készítettünk az óra összefoglalására, végül zárásként közösen énekeltük a Világomban minden rendben van című dalt.