Hála a szívünkben van és a kezünkkel adjuk.
Boldogságóra Alapprogram
Idén a gyerekek gyűjtöttek és hoztak be az osztályba olyan köveket, amiket megfesthettek. Segítették egymást, ha valamelyikük épp nem hozott magával, adtak azok, akik hoztak és bizony többet is. Így mindannyiuknak lehetősége volt alkotni. Az elkészült munkákat beraktuk egy kiürült édességes üvegbe. Azóta a tanári asztalon van, meg lehet nézni, más osztályok tanulói is láthatják. A „csemetéim”- et is nap mint nap emlékezteti arra, hogy mindig van miért hálásnak lennünk!
Minden nap egy új lehetőség a hála gyakorlására!
A napközis gyerekekkel ebben a hónapban pontosan 192db virágocskát készítettünk el azzal a felirattal, hogy ‘Jobb veled a világ!’. Minden gyermek kapott egy virágot a nyakába, és vittek haza is a családnak. A virágokat az iskolában meglepetésként osztottuk szét az igazgatóbácsinak, tanító néniknek és bácsiknak, az iskolában dolgozóknak, valamint a diákoknak egyaránt. Akivel a nap folyamán találkoztunk, mindenkinek adtunk virágot a kezébe, hogy tudja, igenis jobb vele a világ!
Egy másik foglalkozás keretein belül mindenki elkészítette saját maga papírfiguráját, amit egy közös nagy szivecskére ragasztottunk fel, így is mutatva, hogy egy csapat vagyunk és összetartozunk. Megbeszéltük milyen fontosak vagyunk egymásnak, kire miért van szükségünk az iskolában és otthon is. Valamint azt is elmondtuk, hogy hogyan tudunk jót tenni ezeknek az embereknek, hogyan tudunk nekik segíteni. Véleményem szerint ez volt az egyik kedvenc foglalkozásuk a gyerekeknek, mert minden nap láthatják saját magukat egy csoport részeként, amiben jó lenni.
A munkafüzetekbe mindenki lerajzolhatta saját magát és a legjobb barátját, elmondták és ábrázolták azt is, mi az, ami összeköti őket, ami közös bennük, vagy amit nagyon szeretnek együtt csinálni.
A hálapillangónkat sem hagytuk ki, vele úgy játszottunk most, hogy mindenki elmondhatta, kire miért van szüksége és kinek hogyan tud segíteni, hogyan tudja a másiknak megköszönni mindazt, amit érte tesz.
A ‘Jobb veled a világ’ című dal pedig már a csoportunk ‘boldogsághimnusza’ lett.
Szegedi Vörösmarty Általános Iskola
A társas kapcsolatok ápolása. Ősz kincsei.
Az ősz talán a legszebb évszak, ezért elsétáltunk a Ligetbe, ahol megcsodáltuk a természetet, a gyönyörű őszi faleveleket. Sok csodálatos élménnyel gazdagodtunk, hisz az ősz kincseit kerestük. Ezeket az élményeket átélve minden érzékszervünkre szükségünk volt. Faleveleket gyűjtöttünk, csendben lopakodva madárhangokat hallgattunk, végig húztuk a kezünket egy fa kérgén, gyönyörködtünk az ősz színeiben, hallgattuk a talpunk alatt az avar hangját. Közben alkalmazkodtunk, segítettük egymásnak és kipróbáltuk, hogy milyen érzés átölelni egy fát. Miután elmondtam, hogy a fa energiája jótékonyan hat ránk, erővel és pozitív energiával tölt fel mindenkit, a barátok együtt is kipróbálták, hogy tényleg különleges, és megnyugtató érzés átölelni egy fát.
Visszaérve a tanterembe meghallgattuk Aranyosi Ervin: Ölelj át egy fát! című versét.
Az empátia is fontos ahhoz, hogy jól működjenek a társas kapcsolataink. Az osztályba jár egy kis „HŐS” aki a cukorbetegséget nagyon ügyesen, kitartással, felelősséggel viseli. Megkértem meséljen a többieknek mi az, amit nehezen él meg a mindennapokban. Sok mindent megtudhattak tőle az osztálytársai, így jobban átérzik egy-egy szituációban mi okoz neki nagy próbatételt. November 14-én a Diabétesz világnapján történt mindez, szerettem volna, ha a többiek megismerik a nehézségeit, ő maga pedig élvezte, hogy középpontba, fókuszba került ezen a napon.
Beszélgettünk a barátságról, hogy a barátok nem csak akkor tartanak össze, ha mindenki vidám, és minden rendben van. hanem a nehéz pillanatokban is támaszt, segítséget nyújtanak egymásnak. Szituációk megbeszélése vezette rá a gyerekeket arra, hogy a megértés együttműködés, türelem, segítőkészség és odafigyelés nélkül nem működik hosszú távon a barátság.
Ezután barátságfüzért készítettünk, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalát, amely örömteli, vidám perceket szerzett mindenki számára.
Boldogságóra keretin belül a pozitivitás témakörével foglalkoztunk bővebben. Igyekeztünk a gyermekekben felkelteni a pozitív szemléltmódot, hogy meglássák mindenben a szépet. Ebben segítségükre van a saját készítésű varázsszemüvegük ami abba segít nekik ha egy picit is szomorkodnak valami miatt, felveszik a szemüveget és egyből szebbé válik benne a világ. ugyanis minden rosszban van valami jó.
Boldogságóra keretein belül a hála témakörével is foglalkoztunk, ahol megbeszéltük hogy mit is jelent hálásnak lenni. A heti témához kapcsolódóan említést tettünk arról hogy milyen hálásak vagyunk azért hogy egészségesek vagyunk, ezért is fontos a megfelelő és egészséges táplálkozás. A gyermekek az óvodába szerzett barátaikért is nagyon hálásak így lerajzolhatták azoknak a a jelét akik közel kerültek hozzájuk és hálásak azért hogy barátjuknak nevezhetik őket.
Reflexió az októberi Boldogságórás foglalkozásról
A foglalkozás témája : Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás vezetője: Gyenge-Kovács Judit
Ideje: 2024.10.25.
Helyszín: Városközponti Óvoda, 7624. Pécs, Budai Nagy Antal u. 5.
A csoport gyermekei nagyon nyitottak a Boldogságórás foglalkozás témái iránt. Így volt ez ma is, amikor előkészültem a mai délelőtt tevékenységeihez, már izgatottan figyeltek, hogy mi fog történni.
A csoport Katica bábjával , Boldog Dórával hívtam játékba a gyerekeket, mégpedig úgy, hogy meg kellett keresniük, egy szemmel kereső játékkal, hogy hova bújt el Boldog Dóra! Majd néhány relaxációs gyakorlattal igyekeztem a foglalkozásra hangolni a gyerekeket. Emlékeztek Boldog Dórára, így örömmel jöttek hívására, és aktívan vettek részt a bevezető játékban. Egy kellemes lágy zenére, sétáltunk, és amikor a Boldog Dóra magasba emelkedett, minden kisgyermeknek meg kellett ölelnie valakit , aki éppen szembe sétált vele az „Őszi erdőben”. A játék után elmeséltem nekik saját történetemet, hogy amikor egy bánat ért, hogy próbáltam másként gondolkodni, szemlélni a történteket, és mi segített át azon, hogy újra boldog és kiegyensúlyozott legyek. Plüss katicánkat segítségül hívva, súgós játékot játszva, beszélgetni kezdtünk, hogy ki miért, miben kérne segítséget, hogy pozitívabban lássa, ha valami rossz történt vele. Egyéni gondolatok megfogalmazása után, általam a katica báb a fülükbe súgta, hogy lássák pozitívan a történteket.
Nagyon jó kis beszélgetés kerekedet. Majd ezután elmeséltem nekik Tódi törpe varázsszemüvegének történetét, majd mi is elkészítettük a saját varázsszemüvegünket.
A szemüvegek elkészítése után, mindenki kiszínezte saját Boldogság smile-ját, és sorban felragasztottuk a Boldogság várához vezető lépcső második fokára.
Ezután egy Boldog és egy Szomorú smile segítségével, két csoportra osztva, egymással szembe állítottam a gyermekeket és mindig más-és más kisgyermek mutathatta fel utánam, a két figurát társaiknak. Akik a Boldog smilet látták, nekik meg kellett nevettetni a szemben álló szomorú társaikat, hogy mosolyt csaljanak az arcukra. Nagyon élvezték, párszor terveztem csak eljátszani, de addig kellett játszanunk, míg mindenki sorra nem került.
Levezető játékként még relaxáltunk és az őszi erdőben sétálva, táncoltunk, és öleléssel kifejezhették érzéseiket, miután mindenkit Boldoggá varázsoltunk.
A program lezárásaként megkértem őket, hogy az általam elkészített táblára tegyék fel a jelüket a tábla széléről, ahhoz az érzelmet kifejező archoz, ahogyan érezték magukat a tevékenység alatt.
Minden jel a Boldog, Mosolygós archoz került, ami újra pozitív megerősítésként szolgált, hogy ma is minden kisgyermek jól érezte magát.
Elkészítettük a barátságfűzért, amit szívesen színeztek ki a gyerekek és mindegyik egy egyéniség lett. Ők szeretetláncnak hívják. Közben megbeszéltük, hogy mi köt össze bennünket. (pl. az, hogy gyerekek vagyunk; a Tulipán csoportba járunk; szeretünk oviba járni és játszani; iskolába készülünk…)
A színezés és nyírás közben a beszélgetés témája volt, hogy honnan tudod, hogy a társad szeret téged, és hogyan tudod kifejezni mások felé a kedvességedet, szeretetedet?
– együtt játszunk
– megöleljük egymást
– rá mosolygok
– rajzolok neki
– bocsánatot kérek
– segítek a legóját újra építeni
– megpuszilom
– virágot adok neki
– megköszönöm, ha kapok valamit
Ezen a napon új kisfiú érkezett csoportunkba, egyelőre még az anyukájával. Szeretettel fogadtuk – szerencsére a csoportunk gyermekei nagyon nyitottak és barátkozó kedvűek. Bence visszahúzódó, de szereti és igényli az ölelést. Az egyik kislány pártfogásába vette őt és beszélgetni kezdtek. Az új gyermek rajzolt a csoportunknak egy képet, amit feltettünk a faliújságunkra.
A kisfiú azt mondta az anyukájának hazafelé menet, hogy: „Anya! Én szeretek ebbe az oviba járni.” Nem is kell ennél több!
Pénteken,2024.11.22-én az osztályfőnöki óra keretén belül a köszönés alapszabályairól beszéltünk az V.B osztályban.
Először megbeszéltük a köszönések illemszabályait,majd kis csoportokban olyan feladatot kaptak a gyerekek, hogy különböző üdvözlési formákat mutassanak be.
László Boglárka
