November hónapban a barátságról a társas kapcsolatok ápolásáról beszélgettünk. A hónap dalát Ha boldog vagy mutasd meg… énekeltük, barátságláncot ragasztottunk. Szituációs játékot játszottunk bábokkal, együtt építettünk, amiben közösen gyönyörködtünk. A zárókörben pókhálót készítettünk fonalból, ami az összetartozást fejezte ki.
Boldogságóra Alapprogram
November hónapban a társas kapcsolatok ápolásáról szólt. Sokat beszélgettünk ezzel kapcsolatban, mivel az ember társas lény, megfelelő fejlődése érdekében szüksége van a közösségre, szociális kapcsolatokra, egymás tiszteletére. Ezt próbáltam tudatosítani a gyermekekben. Nap , mint nap szívesen énekelték Ha boldog vagy című dalt. Témával kapcsloatos játéktevékenységeket játszottunk Kis barátom hogy vagy?. Megismerték a Tavaszi ébresztő című mesét, ami nagyon tetszett nekik. Közösen színeztünk, szituációs játékokat játszottunk. Barátságkarkötőt készítettünk, amit oda adhattak egymásnak. Nagy jó hangulatban teltek el ezek a foglalkozások.
A témát két órában dolgoztuk fel. Az első tevékenység elején zenével hangolódtunk a témára. Aztán elolvastuk a “Megbocsátás” című olvasmányt. Értelmeztük a szöveget, megbeszéltük a történet részleteit, levontuk a tanulságot. Az olvasmány tanulsága a megbocsátás, az elengedés fontossága volt. Sokkal jobb megbocsátani egymásnak, mint a harag szította feszültséggel bírkózni hosszú időn keresztül. Békejobbot nyújtani a társunknak jó érzés, akár mi hibáztunk, akár a társunk.
A tanulók olyan eseményeket elevenítettek fel, amelyekben ők is kibékültek barátaikkal vagy testvérükkel. Elmondták, mit éreztek megbocsátás előtt és megbocsátás után. Megbeszéltük azt is, hogy sok esetben ugyanazt a helyzetet nem mindkét fél látja egyformán. Sokszor hajlamosabbak vagyunk meglátni a társunk hibáját, mint a magunkét.
Szituációs játék következett. Csoportokat alkottunk, és eljátszották az olvasott történetet. Különös figyelmet fordítottak a kibékülés pillanatának megjelenítésére.
A második órán lerajzoltak egy megtörtént esetet, amelyben megbocsátottak valakinek, elengedték a pillanatnyilag érzett haragot és újrakezdték boldogan, mintha mi sem történt volna. Az óra második felében elmesélték a lerajzolt esetet. Az óra végén zenét hallgattunk a barátságról.
A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt. Sokat beszélgettünk a barátságról, boldogságról, szeretetről. Elmeséltem nekik a Süni irigy lesz című történetet. Beszélgettünk a szereplőkről, azok viselkedéséről. Később az önként vállalkozó gyerekek segítségével el is báboztuk. Ezt követően eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy”? játékot, amit kiscsoportban sokat játszottunk, és nagyon szerették. A barátságlánc elkészítéséhez 10 cm-rs papír emberfigurákat vágtunk ki, amit a gyerekek kiszíneztek, majd felragasztottuk egy kartonra. Ismét elővettük Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát. Beszélgettünk, majd különböző szituációs feladatokat oldottunk meg a témához kapcsolódóan. Végül a szőnyegen közösen építettünk fakockából. Ebbe a tevékenységbe minden gyermek bekapcsolódott.
A HÁLA
A boldogságóránk témája a hála volt. Mivel ezen a héten volt Márton napja, a hála témakörét Szent Márton történetén keresztül dolgoztuk fel.
A gyerekek körben ültek, s óra elején megkérdeztem tőlük: Mi a hála? Csak néhány gyerek válaszolt a kérdésre.
Ezután elmeséltem nekik Szent Márton történetét. Megkértem őket, hogy a már ismert történetet más szempontból hallgassák meg: Vajon ebben az esetben ki és miért lehet hálás, ha meg lehet határozni, azt is mondják el, kinek hálás az adott szereplő. A gyerekek nagyon lelkesen válaszoltak a kérdésre, sok jó megoldás született.
Ezután megkértem őket, hogy gondolkozzanak el, ők miért lehetnek hálásak. Ahhoz, hogy elindítsam a beszélgetést, és közelebb kerüljünk egymáshoz, elmondtam nekik én miért vagyok hálás: „Hálás vagyok a családomért, azért, mert van hol laknom, van mit ennem, olyan munkám van, amit szeretek, mert egészséges vagyok, és hálás vagyok azért, mert eljöttetek és együtt lehetünk.”
Ezután körbe mentünk, mindenki elmondhatta, aki szerette volna, hogy miért hálás. Ekkorra már annyira lelkesek voltak a gyerekek, hogy csak két tanuló nem válaszolt a kérdésre. Nagyon sok mindent elmondtak, még a csendesebb gyerekek is válaszoltak a kérdésre.
Megbeszéltük, hogy sok dolgot természetesnek veszünk az életünkben, pedig a világon sok ember és sok gyerek van, akiknek ezek a dolgok nem adatnak meg. Bizonyára nagyon örülnek a szüleink olyankor, amikor megköszönjük nekik a gondoskodást, és ezzel fejezzük ki hálánkat.
Ezek után színes papírcetliket kaptak a gyerekek, melyre leírhatták, miért hálásak. A cetliket egy befőttesüvegbe tették, így készült el a mi hálabefőttünk. Még azok a gyerekek is írtak cetlit, akik egyébként szóban nem mondták el, miért hálásak. Voltak olyan tanulók, akik több cetlit is tettek az üvegbe.
A beszélgetés után a libához kapcsolódó mozgásos feladatok következtek: „Totyog a liba, nagy a galiba”, „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”, 100 liba egy sorba’”.
A foglalkozás végén Márton napi mécsest készítettünk, a gyerekek lelkesen színeztek, vagdostak, közben szabadon beszélgethettek. A háttérben halk zene szólt, amely még szebbé tette ezt a délutánt.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Enyhe értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Tisztaforrás csoport
A Boldogságóra Erősség Program ajánlott havi témája 2.:
Csapatmunka
A kis csoport a havi ajánlott témák közül az Erősségprogramhoz csatlakozott. Nagyon tetszett nekik az Erősségmondóka, ezt mint a csapatkiáltást úgy használták, egymás biztatására:
„Csapatom fontosabb,
Mint saját dicsőségem,
Mert a csapatmunka
az én erősségem.”
A hangos csatakiáltás mintha elnyomta volna a bizonytalanságot, kételkedést, egymáson átgázolást. A játékok is a társas kapcsolatokat, a csoportmunkát erősítették.
A széktámogató játék helyett, kitaláltuk a Bot-támaszt. Itt is csak egymásra támaszkodva, egymásra figyelve sikerülhetett a folyamatos játék. A botot elengedve, már a mellette lévő társára kellett figyelni, mikor engedi el. A folyamatos játék, a csapatmunka csak összehangoltan valósulhatott meg. https://www.youtube.com/shorts/8jwuslvhLYs
A témát agy beszélgetéssel indítottuk a barátségról és hogy nekünk ki a barátunk és miért. Hogy tudjuk kifejezni, hogy szeretjük a társunkat? Milyenek is a barátok? -Segítik egymást, nem bántják egymást stb. jöttek a válaszaik. A puha fészek relaxációban elképzeltük magunkat a védő melegben, majd a kiválasztott embersablonnal a barátság körben öleléssel kiválasztottuk a legkedvesebb barátainkat és közösen kiszíneztük magunkat, hogy elkészítsük a láncunkat. Az elkészült emberalakok, a barátok egymás mellett fűzérbe, láncba kerültek a falra. Nagyon jó délelött volt!
A novemberi játékok során a gyerekek jól érezták magukat, nagyon jó volt hogy a meg kellett nyilvánuljanak, elmondják gondolataikat, érzelmeiket ami nem is volt olyan könnyű.
A témák közül a „Hálafa” készítést választottuk. A gyerekek a relaxáció és a mese után nagy élvezettel kezdték az előre kivágott leveleket kidíszíteni miközben beszélgettünk róla miért lehetünk hálásak, mi az amit szeretnénk megköszönni, hogy van nekünk. Legtöbben a szüleiket, játékot köszönték meg, de a segítő kérdések hatására mélyebbre is mentünk, a békét, a szép dolgokat körülöttünk, a barátainkat stb. A fa leveleinél ezeket a dolgokat mondtuk, majd ragasztották fel. Az elkészült „Hálafa” a csoportszobát díszíti.
A tartalomból az optimista szemüveg elkészítését választottam ki. A mese meghallgatása után (Titoktündér) beszélgettünk arról milyen jó is lenne egy varázsszemüveg amivel jobbnak látnánk a világot és minden rosszban megtalálnánk valami jót is. Előkészítettem különböző forma szemüvegkeretet és díszítéshez különleges anyagokat, hogy tényleg varázslatos szemüvegek készülenek. A tevékenykedés közben énekeltünk, beszélgettünk, meghallgattuk a pozitív gyerek vagyok…dalt is a CD-ről. A elékészült szemüvegekben az épületben tettünk egy nagy sétát és igyekeztünk minden szépet észrevenni magunk körül amit eddig esetleg nem is vettünk észre….Rengeteg szépet és vicceset mondtak a séta közben, szinte egymással versengve. A szemüvegeket Boldog Dórának is megmutattuk. A szemüveget azóta is használjuk, ha valakinek rossz a kedve vagy szomorú.