A decemberi Boldogságóra kicsit más volt, mint a többi, mert meghívtuk a szülőket, hogy töltsék velünk a délutánt. Nagy örömünkre 17 szülő eljött és egy kistesó.
Az óra elején beszélgettünk arról, hogy kit mire neveltek régen a szüleik, most mit szeretnének átadni a gyerekeiknek? Milyen érzés az, ha valaki boldog, miket vált ki belőle?
Majd relaxációval folytattuk: „Hervad a virágom, éled a virágom…”
A hónap is dalát meghallgattuk közösen: Jó emberré csak a szívemmel válhatok…
Majd Mese a karácsonyi csillagokról és az öreg fenyőről c. mesét felolvastam nekik és beszélgettünk róla.
A záró részben csoportokban dolgoztak a gyerekek a szülőkkel. Mindenki a saját elképzelése, ötlete alapján elkészítette a csoport karácsonyfáját. Kérésem volt feléjük, hogy írjanak a díszekre jó cselekedeteket és tegyék a fára. Egyéni ötletekkel is megleptek a csoportok.
A kész munkákat egymásnak bemutatták a csoportok. Mindenki mosolyogva, boldogan ment haza.
Boldogságóra Alapprogram
A téma feldolgozása során arra törekedtem, hogy a gyermekek érzelmi kompetenciája megfelelően fejlődjön, képesek legyenek egymásra, az adott társas helyzetre figyelni, valamint próbálják meg értelmezni a körülöttük levő személyek viselkedését. Olyan játékokat alkalmaztunk a téma feldolgozásához, melyek által jobban megismerhették, megérthették egymást. Ezekkel a játékokkal erősíthettük az egymásra való odafigyelést, a kötődést, az összetartozás érzését, az egymás iránti bizalom alakulását.
A foglalkozást az „Almát szedj, ügyesedj!” „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom”, „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga” relaxációs gyakorlattal indítottuk. A Bagdi Bella: „Ha boldog vagy…” dalával pozitív energiákat szabadítottunk fel, a gyermekek lelkesen, önfeledten táncoltak, mozogtak a zenére, majd a „Kis barátom, hogy vagy?” játékkal folytattuk a foglalkozást. Ezután készítettünk barátság karkötőt, amit az érzelmileg, hozzájuk legközelebb álló gyermeknek ajándékozhattak. A mezítlábas ösvényen egymást kellett vezetni, így lehetőség nyílt a baráti kapcsolatok, a bizalom alakítására, erősítésére. A foglalkozások alkalmával játszottunk „Szomorú Szilárd, és Boldog Blanka” szituációs játékot is, amit a gyermekek nagyon élveztek. Készítettünk „Bartság-ujjlenyomatok” táblát is, amelyre a gyermekek egymás ujjlenyomataiból különböző ábrákat készítettek. A bizalom nagyon fontos a társas kapcsolatokat illetően, de fontos a gyógylovaglás keretén belül is. A terápiás foglalkozás alkalmával, átélhették gyermekink a lóval való bizalmi kapcsolat pozitív hatását. Nagyon kedvelték az említett tevékenységeket. A csoportunk összetételét illetően, a gyermekek sajátos nevelési igényű, tanulásban akadályozott gyermekek, ezért a feladatok elvégzésében, az érzelmek kifejezésében, megfogalmazásában sok segítséget igényeltek, igényelnek.
Alsózsolcai Herman Ottó Ált.Iskola és AMI.
” ADNI ANNYI, MINT A LEGMAGASABB SZINTEN ÉLNI…”
A 2. számú mellékletben szereplő pörgettyűt használtuk a mindennapok során. A gyerekek számára újdonság volt ez az eszköz, de nagyon kíváncsian fogadták. Minden napra pörgettünk. Ezen kívül jó cselekedet csillagokat gyűjtöttek a karácsonyfára. 13-án búzát vetettünk, népszokásokat elevenítettünk fel a középső csoportosokkal együtt. Közösen elkészítettük ragasztásos technikával a csoport Luca angyalát is.
E havi mottónk: „A jó cselekedetek apró magok, amelyek idővel hatalmas fák lesznek. Mindig tegyél jót, függetlenül attól, hogy látod-e az eredményét.” (Mahatma Gandhi)
Mottónk jegyében, osztályunkban a december fantasztikus, érzelmekben gazdag hangulatban telt. A gyerekek örömmel gyakorolták a jó cselekedeteket. Pl. Ha valaki tüsszentett, zsebkendőt vittek neki. Ha valaki otthon felejtette a ceruzáját vagy a radírját, szívesen adtak neki a sajátjukból. Volt, aki a kabátot segített feladni vagy épp a cipőfűzőjét kötötte be osztálytársának. A boldog várakozás, az egymásra figyelés és a jó tettek öröme jellemezte mindennapjainkat.
Elsőként egy védőpajzsot készítettünk termünk ajtajára, ami azt jelképezi, hogy kizárunk minden rossz és negatív dolgot. Nálunk csak a pozitív gondolatok és cselekedetek érvényesülhetnek.
Ebben a hónapban ajándékot készítettünk és verset tanultunk iskolánk egy másik osztálya részére, nagy örömet okozva ezzel az ott tanuló diákoknak.
Az órán felolvastam egy mesét, melynek címe: Egérke új háza. Megbeszéltük, hogy ez a mese hogyan kapcsolódik a jó cselekedetekhez.
Átbeszéltük, hogy mi milyen jó cselekedeteket vittünk véghez ebben a hónapban.
Egy sapkából neveket húztunk és apró ajándékokat készítettünk egymásnak karácsonyra.
Majd kiszíneztük a karácsonyi angyalkáinkat és elhelyeztük a Boldogság-Várunk következő lépcsőfokára.
„Mi lehet fontosabb annál, mint hogy szeressünk és szeretetet kapjunk?”- teszi fel a kérdést Gary Chapman. Az adventi időszakban ez a dobókocka segítette az óvodásaink figyelmét a szeretet nyelvein tartani a játék öröme által. A reggeli beszélgetőkörök alkalmával minden gyerek lehetőséget kapott, hogy dobjon a kockával és a jótetteit örömmel meg is oszthatta csoporttársaival. A gyerekek megtapasztalhatták, hogy apró jó cselekedeteikkel, mennyi örömöt és mosolyt csalhatnak szüleik arcára. A szülők részéről is sok pozitív visszajelzés érkezett, a gyerek otthoni viselkedéséről: kedves szavak, segítőkézség, apró meglepetések, mások megvigasztalása. Bízok benne, hogy ezek az apró jócselekedetek, valójában apró magok, amelyekből idővel hatalmas fák lesznek.
1-ES SZÁMÚ NAPKÖZIOTTHON, NAGYKÁROLY
A jócselekedetek az óvodáskorú gyermekek szintjén olyan cselekedeteket jelentenek, amelyek a mások iránti kedvességet, segítőkészséget és pozitív viselkedést fejezik ki. Az óvodai nevelés során a jócselekedetek fogalmának megismertetése és gyakoroltatása fontos része az érzelmi és társas készségek fejlesztésének.
A karácsonyi időszak kiváló lehetőséget nyújt az óvodás gyermekek számára, hogy a jócselekedetek gyakorlásával erősítsék empátiájukat és közösségi érzésüket. Az alábbi tevékenységek segítettek csoportunknak ebben:
1. Mézeskalács sütés és díszítés:
A közös sütés során a gyermekek megtapasztalhatták az együttműködés örömét, és a süteményekkel megajándékozták családtagjaikat, valamint az óvodai alkalmazottakat.
A tevékenység végén beszélgethettünk a gyermekekkel arról, hogyan érezték magukat a sütés és ajándékozás során, mit tanultak a jócselekedetekről, és hogyan szeretnék ezeket a mindennapokban is gyakorolni.
2. Közös éneklés és versmondás:
Karácsonyi dalok és versek tanulása, amelyek a szeretet és az összetartozás üzenetét közvetítették, erősítve a közösségi élményt.
Ezek a tevékenységek nemcsak a karácsonyi hangulatot hozták közelebb a gyermekekhez, hanem hozzájárultak ahhoz is, hogy megtapasztalják a jócselekedetek örömét és fontosságát a mindennapi életben.
A gyermekek a lecsendesítést követően, megkérdezte mindenki a tőle jobbra ülőtől, hogy „kis barátom, hogy vagy?” Erre választ is kapott, majd így folytatódott a kör… Ezután egy karikát kaptak, amin úgy kellett átbújnia mindenkinek, hogy kézzel nem nyúlhattak hozzá, mert egymás kezét kellett fogniuk, a kör nem szakadhatott meg. Ügyesen, találékony oldották meg ezt a feladatot. Készítettünk egy barátsághálót, bárki bárkinek adhatott a fonal gombolyagból, akár többször is kaphatott valaki, vagy visszaadhatta annak akitől kapta… Addig játszottuk, míg mindenki kapott a hálából egy darabot. Elkészült mindenkinek a barátságfája is, a kezük volt a fa, az ujjai a fa ágai, és 5 barátot (vagy olyan gyereket, kellet megnevezni akivel szívesen jatszik), majd őszi préselt leveleket ragasztottak rá, díszítésnek. Ezt a képet haza is vihették, hogy otthon is elmondhassák kik a barátaik…
A gyerekek a feladatok közben nagyon jól érezték magukat, örömmel végezték, kicsit jobban figyelnek egymásra.
Elérkezett az óvoda életében is az egyik legszebb és legmeghittebb ünnepünk az adventi időszak és a Karácsony várás. Minden nap izgatottan érkeznek a gyerekek. Késtültünk ám egyelőadásra is, amit a közelben lévő idősek otthonában adtunk elő. Nagy szeretettel fogadták a dalokat és verseket. Öröm látni, hogy a műsorunkkal együtt egy kis boldogságot is adhattunk. Az óvodába programok sora várja a gyerekeket. Minden pénteken közösen gyújtjuk meg az adventi koszorút és a négy csoport együtt énekli az Adventi hírnök c. dalt. A csoportommal közösen feldíszítettük a karácsonyfát, ami bizony megalapozta a hangulatunkat. Sokat beszélgettünk arról,hogy hogyan cselekednének jót, mi az , amit alkalmaznak. Örömmel látom és hallom, hogy az 1 évvel ezelötti boldogóránk során kimondott jó cselekedeteiket még mindíg nap,mint nap megteszik. Ezzel segítenek szüleiknek, barátaiknak. Sokkal szorosabb baráti kapcsolatok alakultak ki. Acsoport teljes egészében képes egy csapatként működni. Óvodapedagógusként nem is kívánhatnék mást.
Az óvodánkban december elején került megrendezésre az Adventi csillagszóró ünnepünk, ahol szeretet vendégséggel vártuk a gyermekeket és családjaikat. Közösen gyújtottuk meg a következő gyertyánkat és együtt a szülőkkel énekeltük az Adventi hírnök c. dalt.
A szülők is meglepték a gyerekeket. Egy napon hatalmas doboz várt rájuk, ami tele volt mindenféle finomsággal.
A gyerekek karácsonyi lapot készítettek a szüleiknek és nagy izgalommal várták ,hogy átadhassák. Felemelő érzés, amikor megértik és valóban nem csak az ajándékok sokaságát várják, hanem az időt, amit a családjukkal tölthetnek.
December a boldogító jó cselekedetek hónapja. Ebben a hónapban a téli szünet miatt kevesebb hét így kevesebb óra állt rendelkezésünkre a téma feldolgozására, ezért a szokásostól eltérően most nem olvastunk idézeteket, nem olvastuk a témához kapcsolódó történetet, viszont az ünnepek miatt annál intenzívebben, meghittebben éltük át a ’Boldogító jó cselekedeteket’.
December elején adventi osztálydélutánt tartottunk, ahol a szülők által készített egyforma Mikulás csomagokat adták át a gyerekek egymásnak. Egy kosárból egyesével húztak, és miután kihúzták a nevet, pár kedves mondat kíséretében adták át egymásnak a csomagokat. Meglepetés volt számukra, nem tudtak róla, hogy fognak csomagot kapni (hiszen most ötödikesek, nem tudták, hogy mi lesz felsőben a szokás) és az egymásnak szóló kedves mondatok még inkább fokozták örömüket. Ez rám is igaz, a kedves szülők rám is gondoltak; én is kaptam csomagot, és a gyerekeknek egyértelmű volt, hogy nekem is megfogalmazzanak néhányan kedves mondatot. Szívet melengető érzés volt hallani gondolataikat.
Osztályfőnöki órákon leltárt készítettünk jó cselekedeteinkről. Azt tapasztalom, hogy még mindig sokkal könnyebb tanítványaim számára a fizikai tárgyak, apróbb ajándékok átadását felsorolni; nem feltétlenül jut eszükbe megfogalmazni az általuk megvalósított jó cselekedeteket. Ezért is fontosak a Boldogságórák: lássuk meg és értékeljük magunkban és egymásban is a jót, a szépet, hiszen életünket ez teszi boldoggá.
Sokat beszélgettünk a pozitív értékekről, kedvességről, segítőkészségről, becsületességről, adakozásról. Ehhez többek között segítségül hívtuk a munkafüzetben található ’Pozitív értékek’ táblázatot. Osztályomból többen is csatlakoztak a ’Cipős doboz- akcióhoz’, illetve egy-egy tábla csokival kedveskedtek az állami gondozásban élő gyermekeknek.
Készítettünk ’Jó cselekedetek virágát’ is, fókuszálva arra, hogy mivel tudnánk a legtöbbet tenni magunknak. Ez a feladat nem került teljes mértékben befejezésre, januárban ezzel fogjuk folytatni Boldogságóránkat.
December közepén hatalmas meglepetés ért minket, mivel az a megtiszteltetés ért minket, hogy novemberben ’Hónap csoportjának’ választották osztályunkat. Ez egy remek visszaigazolást nyújtott számomra, hogy jó úton járunk és ezúton is köszönjük.
Megkértem a gyerekeket, hogy akinek van kedve, írj le, hogy miért szeretik a Boldogságórákat. Többek között ilyen válaszokat kaptam:
„Én azért szeretem a boldogságórát, mert nagyon jó érzéssel tölt el, hogy mindent meg tudunk beszélni.”
„Azért szeretem a boldogságórát, mert sok pozitívumot kaptam, sok tanácsot, hogyan legyek boldog.”
„Azért szeretem a boldogságórát, mert nagyon jól érzem magam és mert itt mindent meg tudunk beszélni. És mindig várom ezeket az órákat.”
„Azért szeretem a boldogságórát, mert megtanulunk pozitívan gondolkozni és látjuk, mennyit változunk, kedvesebbek is leszünk.”
„Azért szeretem a boldogságórát, mert együtt vagyunk és nagyon jó dolgokat csinálunk.”
Az utolsó osztályfőnöki órát szintén a jó cselekedetek tükrében töltöttük el. Mindenkit megkértem, hogy az órára hozzon egy karácsonyi képeslapot, és ismét neveket húztak. Arra kértem őket, hogy a kihúzott osztálytársuknak írják meg a képeslapot, karácsonyi jókívánságaikat megfogalmazva. Azt tapasztaltam, hogy a mai virtuális világban ez nem volt könnyű számukra, és nem kifejezetten a gondolatok megfogalmazása okozta a nehézséget, hanem a képeslapírás formai követelményei. Ezt még a későbbiekben is fogjuk gyakorolni.
Jól sikerült hónapon vagyunk túl, amit az ünnep közelsége teljes mértékben átszőtt.
