Óvodánkban már hagyomány A MAGYAR KULTÚRA NAPjának a megünneplése. Ebben az évben a ,,Tündöklő napsugárkák” által nagyon kedvelt népmesékhez kötöttük ezt a napot.Miútán több napon keresztül is népmeséket hallgattunk és dramatizáltunk, január 22-én az ünnephez méltóan felöltöttük népviseleti ruhánkat s elindultunk szerencsét próbálni a nagyvilágba.Tarisznyánkba hamuba sült pogács a cél: kiszabadítani a királykisasszonyt legyőzve az utunkba került akadályokat.
Hétmérföldes csizmával lépkedtük át a hegyeket, aztán hosszú kígyót tapostunk el, magokat válogattunk ( ahogy Hamupipőke is tette), legyőztük a hétfejű sárkányt és amint kiraktuk a kastély puzzleját is kiszabadult a királykisasszony és így mi is igazi mesehősökké váltunk, királyfik és királykisasszonyok.
Természetesen népi gyerekjátékokat énekelve megtartottuk a mulatságot is, majd a nap végén Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát elénekelve zártuk le az élménnyel és jókedvel töltött napot.

A januári hónap témája a „Célok kitűzése és elérése” volt.
A boldogságóra keretén belül meghallgattuk a „Varázsecset” című mesét, melyet követően eljátszottuk az „Add körbe a Varázsecsetet!” című szórakoztató játékot. Egy gyermek volt a kereső, aki beállt a kör közepére. A többiek szorosan, egymás mellé állva kört alkottak. A körön belül kijelöltük a start és a cél mezőt. A kört alkotók hátradugták a kezüket és egy ecsetet adogattak egymásnak egyik kézről a másikra. A játék lényege, hogy anélkül érjen célba az ecset, hogy a kör közepén álló kitalálná annak pontos helyét. Ha kitalálta, akkor helyet kell cserélnie azzal a gyermekkel, akinek a kezében „ragadt” a varázsecset és a játék újra indul. A nagy sikerre való tekintettel, a játékot többször is újra kellett játszani.
A játék végén megbeszéltük, hogy milyen érzés volt közösen összefogni egy bizonyos cél elérése érdekében. A gyermekek arról számoltak be, hogy nagyon csalódottak voltak, amikor valaki kitalálta az ecset pontos helyét és folyamatosan azért szurkoltak, hogy az ecset végül tényleg célba tudjon érni, ami végülis nem sikerült.
Megbeszéltük, ha mindenkinek volna egy varázsecsete, akkor mi volna az a dolog amit szívesen lefestenének vele. Mivel a heti témánk az Univerzum volt, ezért a gyerekek azt szerették volna lefesteni. Viszont voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy nem szeretik a sötétséget, mert olyankor félnek, ezért kitaláltuk, hogy a közös cél legyen az, hogy lefestjük a sötét éjszakát és a világos nappalt, így mindenkinek teljesülhet a kívánsága. Az elkészült napszakoknak megfelelően, öntapadós dekorgumiból ragasztottunk a nappalra napocskát és felhőt, valamint az éjszakára holdat és csillagot.
Ahhoz, hogy a kisebb félős gyermekek is bátrabbak legyenek a sötétségben, a nagyobb gyermekek elhozták otthonról a saját Univerzum éjszakai lámpáikat és planetárium projektoraikat, mely színes fényekkel bevilágítottuk az egész csoportszobát.
A Boldogságóra lezárásaként meghallgattuk és táncoltunk Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalára a színes fényekkel bevilágított óvódai teremben.

Az óvodás korú gyermekek érzelmi intelligenciáját nagymértékben fejleszti a mese. A szereplőkkel való azonosulás során átélik, megtanulják, megnevezik azok érzéseit.
A hónap témájának feldolgozásához egy mesét hívtam segítségül: A kis veréb leghőbb vágya volt felrepülni a legmagasabb hegy tetejére. A többi állat le akarta beszélni, mert nem hitték el, hogy képes lesz rá. A madárka kitartott az elhatározásánál és többször nekirugaszkodott, mire sikerült felrepülnie, célját elérnie.
Elkészítettük a mese főszereplőjét.
.