A decemberi boldogságóra keretén belül a gyerekek meghallgatták a mellékletben csatolt Karácsonyi csillagről és az öreg fenyőről szóló mesét. A mesét az árnyszínház módszer segítségével valósítottam meg, mutattam be a gyerekeknek. A meséhez kellő, megfelelő légkört teremtettünk, azáltal, hogy megépítettük szivacsokból a meseszőnyeget, amelyre a gyerekek rátelepedtek. A mesét követően a gyerekek különböző technikákkal készíthették el a mesében szereplő csillagot. Az egyik asztalnál só-liszt gyurmából szaggathatták ki, a másiknál pedig kivághatták és karácsonyfadiszt készíthettek belőle.

A csoport életét átszőtte ebben a hónapban az ünnepre történő ráhangolódás, a szeretetteljes várakozás izgalma, az adventi hangulat. A hit, a remény, az öröm és a szeretet, melyet az adventi koszorú négy gyertyája szimbolizál minden ember számára nagyon fontos, és ezekkel a fogalmakkal és érzésekkel ismerkedhettek meg a gyerekek.
A szeretet, az egymásra történő odafigyelés, az önzetlen segítségnyújtás, apró figyelmességek készítése minden nap jelen voltak. Ildikó óvónéni készített a csoport számára egy olyan csodákkal teli adventi naptárt, melynek kis zsebei egy-egy apró figyelmességet, „élményt” megfogalmazó kártyát rejtettek, mely minden gyermeknek mosolyt csalt az arcára, örömet szerzet nekik. (Ilyenek, mint például: „Forró csokizás egy általad kiválasztott felnőttel!” vagy „Ebéd utáni pihenés a varázskuckóban!”) Minden nap izgatottan várták, ki húzhat a naptár következő zsebéből, kinek a napi jó cselekedete érdemel jutalmat. – Mindenki sorra került, hiszen a Gomba csoportba csak jó gyerekek járnak, és igyekeztek arra törekedni, hogy ezt viselkedésük is tükrözze.
Beszélgetőkörünk – Gombakör – változatlanul megjelent a tevékenységek során. Sokat beszélgettünk a legszebb ajándékról, mi adható, a szeretetről – mely pénzbe nem kerül-, és annak a legapróbb kifejezéséről (puszi, ölelés), az ajándék készítés és a megajándékozás pozitív érzéseiről, a figyelmesség fontosságáról. „Jó kapni, de még jobb adni!”
Karácsony közeledtével minden gyermek készített egy képeslapot szülei számára, melyet mi óvónénik kiegészítettünk egy „dobozkába” rejtett fényképpel saját gyermekükről, kik pajkosan mosolyognak a mikulássapkában. Meghitt pillanatot volt, mikor átadták kis munkájukat, s jó volt látni a szülők meghatottságát is.
Játék során „megépítettük” a szeretet folyosót, amit mindenki kipróbált, bizalommal ment végig rajta. A gyerekek nagyon ügyesen és sokszínűen fogalmaztak meg jó tulajdonságokat, pozitív gondolatokat társaikról.
A csoport kohéziója sokat erősödött ebben a hónapban, egyre mélyebb barátságok, állandósult társas kapcsolatok alakulnak ki, „szerelmek” szövődnek, és senki nincs kirekesztve, perem helyzeten, elfogadták egymást, figyelnek egymásra, együtt éreznek társaikkal.

„A karácsony azt üzeni: szeretni és szeretve lenni a legcsodálatosabb és legvarázslatosabb dolog a világon.”

Az adventi időszak, mondhatni melegágya a jócselekedetek gyakorlásának, mely nemcsak a családban, de intézményes keretek között is hihetetlen sokrétűen és változatosan megvalósítható. A társas kapcsolatok ápolása egy nagyon jó alapot adott nekünk, hiszen észrevehető volt a változás, mely a jó szándékú közeledéssel, toleranciával és a segítségnyújtás gyakoriságával volt mérhető.
– Időseknek karácsonyi műsorral készültünk.
– Mézeskalácsot sütöttünk ajándékba.
– Gyertyát készítettünk a szülőknek.
Közben pedig arról beszélgettünk, hogyan lehetne boldoggá tenni a szeretteinket. Öröm volt hallgatni, hogy a segítőkészség, figyelmesség, gondoskodás és szeretet aprócska csírája kivehető volt mondataikból. Megfogalmazásuk, szóbeli kifejezőkészségük és szókincsük az elmúlt hónapok során jelentős pozitív változáson ment keresztül. Végezetül pedig meghallgattuk „Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok” dalát.