December mindig egy különleges hónap a gyerekek számára. Intézményünket átjárja a” karácsony szelleme” Ez az az időszak, amit szinte egész évben várnak a tanulóink és ilyenkor olyan élményekkel gazdagodunk, ami mindenkit feltölt boldogsággal, szeretettel, örömmel. Az osztályon belül is az ünnepvárás, az egymásra figyelés, a másokért tenni akarás, az örömszerzés, ami a mindennapjainkat motiválja. A gyerekek megtanulták, hogy adni és segíteni másokon legalább olyan boldoggá tudja tenni őket, mint ajándékot kapni. Amikor az első saját készítésű ajándékukat átadták, az osztályba látogató vendégeknek, akiknek látták az arcán a meglepődést , az örömöt, ez olyan lelkesedéssel töltötte el őket, hogy mindannyian önkéntes ajándék és képeslap készítésbe kezdtek, hogy minél több vendéget tegyenek boldoggá. Természetesen a hónap témájának feldolgozása sem maradt el, egy kis ünnepi hangulattal fűszerezve. Elkészítettük a jó cselekedet adventi naptárunkat. Így minden napra jutott egy olyan tevékenység, amivel segítettek másoknak. Felsorolni is sok lenne, mi mindent csináltak a gyerekek. Segítettek a karácsonyi sült alma készítésben, adományokat válogattak, hogy szétoszthassák a többi gyereknek, voltak az óvodában segíteni öltöztetni a kicsiket, takarítottak, ajándékokat készítettek stb. Ilyen inspiráló, és boldog hónapokat kívánok mindannyiunknak a következő évre is!
Boldogságóra Alapprogram
Boldogságóra vázlat
A foglalkozás helye: Csillagfürt EGYMI, Zümi csoport
Ideje: 2024.12.17.
A foglalkozást vezeti: Borsodi Ádámné
Foglalkozás témája: Boldogító jó cselekedetek
A foglalkozás célja: Társas kapcsolatok erősítése.
A foglalkozás feladatai: Ajándékot nem csak kapni, de adni is jó.
Az ajándékozás örömének megismertetése a gyerekekkel.
1. Motiváció: Közös Karácsonyfa állítás a csoportban zenére.
Zene:Nini mesék: Adventi dal: Karácsony itt lesz már nemsokára
2. Téma feldolgozása: A kisegér mézeskalácsa című mese megtekintése.
3. Beszélgetés irányított kérdések és képek segítségével a meséről.
Kik voltak a mese szereplői? Mit talált a kisegér? Melyik állat kinek adta a mézeskalácsot? Miért volt boldog a kisegér, mikor visszakerült hozzá a mézeskalács?
Segítség képen képeket mutattam a gyerekeknek a meséből, ami segítette a mese feldolgozását, a kérdések megválaszolását. A képeket a gyerekek sorba tették a mese cselekménye alapján. A beszélő gyerekek szóban is elmondták a mese történéseit, míg a nembeszélő gyerekek a képeket megmutatva válaszoltak a hozzájuk feltett kérdésekre.
4. Zenére egymás megajándékozása egy öleléssel, puszival, simítással.
Boldogságóra erősségdalok: Szeretet
5. Karácsonyi manók készítése wcpapír gurigából ragasztással.
6. Lezárás: Ajándékozás
A gyerekek az intézmény csoportajándékozásánál kihúzott Értak 5-6 osztályát ajándékozzák meg karácsonyi manókkal.
Boldogságóra reflexió: Boldogító jó cselekedetek
A motivációnak választott dal, valamint a közös karácsonyfa állítás meghitt, családias légkört alakított ki a csoportban. A gyerekek közösen tervezték meg a fa feldíszétésének menetét, buzgón adták egymásnak a feltenni szánt díszeket. A téma feldolgozását elősegítő mese jól rávezette a gyerekeket az ajándék adás örömének a lényegére, valamint a szeretet és barátság kimutatásának a fontosságára. A mese képei nagy segítséget jelentettek a nem beszélő gyerekek számára a mese feldolgozásában. A feltett kérdések során rávezettem a gyerekeket arra is, hogy az ajándékokon kívül mivel tudjuk még meglepni és mivel tudunk kedveskedni azoknak, akiket szeretünk. A zenére egymás megajándékozása egy öleléssel, simítással, puszival segítette a már kialakult kapcsolatok elmélyítését, újak kialakítását.
Ezt követően papírgurigából karácsonyi manókat készítettünk a gyerekekkel vágás, ragasztással.
A tevékenység zárásaként az elkészült manókkal megajándékoztuk az intézményi ajándékozási húzásnál kihúzott Értak 5-6 osztályt. Az ajándékozás során a gyerekek nagyon izgatottak voltak, örömmel nyújtották át az elkészült manókat. A félénk, visszahúzódó gyermekek is új kapcsolatokat és barátságokat alakítottak ki. Az ajándékozás alkalmával a gyerekeken jól látható volt, hogy örülnek annak, hogy örömet szereztek másoknak.
December hónapban a Boldogságórákon a boldogító jó cselekedetek témáját dolgoztuk fel. Az ünnepi időszak különösen alkalmas arra, hogy a gyerekekkel közösen elmélyüljünk a másoknak való segítségnyújtás és az önzetlen cselekedetek örömében.
Az órát egy beszélgetéssel kezdtük, amelyben arról beszéltünk, hogy mik a jó cselekedetek, és miért érezzük magunkat boldognak, amikor segítünk másokon. A gyerekek örömmel osztották meg saját élményeiket, legyen szó arról, hogy segítettek a szüleiknek, vagy kedvesek voltak egy társukkal.
Ezután egy történetet olvastam fel, amely egy kisgyermek önzetlen tetteiről szólt. A mese kapcsán megbeszéltük, hogyan hatottak a jó cselekedetek a szereplőkre, és milyen érzéseket váltottak ki belőlük. A gyerekek remekül értették, hogy a kedvesség és a segítségnyújtás nemcsak a másik embernek, hanem nekünk magunknak is örömet okoz.
Az óra végén egy kreatív feladatot kaptak a gyerekek: rajzolják le, hogy kinek hálásak és miért. Csodálatos és szívhez szóló alkotások születtek – a rajzokon megjelentek családtagok, barátok, tanárok, és még háziállatok is. A gyerekek örömmel mutatták meg egymásnak a műveiket, és elmondták, miért választották az adott személyt.
Az óra során a gyerekek nemcsak a jó cselekedetek örömét élték át, hanem a hála fontosságát is. Úgy érzem, ez a téma különösen fontos volt ebben az időszakban, és bízom benne, hogy a gyerekek a mindennapjaikban is továbbviszik a tanultakat.
December hónapban járunk. A boldogságórák negyedik hónapjának a témája a Boldogító jócselekedetek. Ez a hónap az ünnepi előkészületekről szólt. Az adventi gyertyagyújtásról, a Mikulásvárásról, a család fontosságáról, a szeretetről, a jó cselekedetekről, a karácsony előtti előkészületekről.
A gyerekekkel megbeszéltük az advent jelképeit, a négy gyertya fontosságát (hit, remény, szeretet, békesség). Karácsonyhoz közeledve minden héten meggyújtottunk az adventi koszorún egy újabb gyertyát. Az első héten már nagyon vártuk a Mikulást. Elkészítettük a levelet a Mikulás számára, amelybe a gyerekek belerajzolták mit szeretnének ajándékba a nagy szakállútól. A szülők feladata volt, hogy feladják a levelet a postán, (jelképesen). Természetesen a gyerekeknek jól kellett viselkedniük, és otthon és az óvodában is. A Mikulás csak azoknak a gyerekeknek hoz ajándékot, akik jó cselekedeteket hajtanak végre. Minden jó cselekedetért, szívecskét kaptak jutalomként. Készítettünk mikuláscsizmát, sablon forma kivágásával, majd feldíszitették. Mikulást is készítettünk, vágással, összeillesztéssel ragasztással, rajzolással. A várva várt Mikulás megérkezett. A gyerekek örömmel fogadták a megérdemelt jutalmat, (a mikuláscsomagot) a jó cselekedetekért cserébe. Egész hónapban a család fontosságáról, a szeretetről, az ajándékozásról, a megbocsájtásról, a jutalomról beszélgettünk.Családrajzot készítettünk. Felidéztük az eddig tanultakat Jézus születéséről, születési körülményeiről, szüleiről, látogatóiról, a hírnőkről a helyszínről. A gyerekekkel megnéztük a betlehemi játékot, amelyet a másik csoport adott elő. Karácsony előtt készítettünk karácsonyfát. Fenyőforma sablon kivágásával, festéssel, díszítéssel. Üdvözlőkártyát is készítettünk, jó kívánságokkal tele az ünnepekre. Az angyalka a jóságot jelképezte, mi is legyünk olyan jók, mint az angyalok. A csoportszobánkban karácsonyfát is öltöztettünk, amely alá meglepetésként a „Jézuska” hozta az ajándékot. Kandalót készítettünk, és színes karácsonyi fényekkel, hangulatosabbá tettük az ünnep várást.
A december, ahogy mindig, most is a szeretet, a várakozás, az ünneplés hónapja volt. Nagyon sok dolgunk volt, hiszen iskolánk Jótékonysági karácsonyi estre készült. A gyerekek rengeteget gyakoroltak, próbáltak, hogy szüleiknek, vendégeiknek kedveskedjenek egy meghatóan szép, karácsonyi műsorral. A próbák között kerítettünk időt beszélgetésre is. Arról beszélgettünk, hogyan tudunk olyat tenni, amivel másnak jót teszünk, és magunk is örömünket leljük ebben. A boldogító jó cselekedetek, amelyeket egymás irányába nyújtunk, minket is fejlesztenek, általuk jobb emberré válhatunk. Kis csapatom elkészítette a Jócselekedet-pörgettyűt, és a hónap hátralévő napjait ennek tükrében éltük.
November hónapban járunk. A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása. Több alkalommal is foglalkoztunk ezzel a témával. Egyik alkalommal készítettünk emberrajzot, a téma „kik az én legjobb barátaim”. Az elkészült rajzok elárulták, hogy ki kinek a barátja. A rajzokat csak a nagycsoportosok készítették, de választottak a kicsik közül is barátokat, őket is lerajzolták maguk mellé. Tanulságos volt, sok mindent elárult a baráti kapcsolatokról. Rajzkészségük viszont fejlesztésre szorul. Egyik alkalommal táncversenyt rendeztem a gyerekeknek, ahol a gyerekek párt választottak maguk mellé. Meglepődtem, amikor az egyik kisfiú egy olyan kislányt választott táncpartnerének, aki keveset jár oviba, de ennek ellenére nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. Egyik napon beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel a témája: kik a barátaink, mit is jelent az, hogy barát, milyen is egy igazi barát? A beszélgetés során sok minden elhangzott. A jó barátok megosztják egymással a játékaikat, nem irigyek egymásra, ha bajba kerülnek, segítik egymást. Mikor összevesznek kibékülnek és tudnak bocsánatot kérni. A beszélgetést egy bábjátékkal folytattam, melyet a boldogságóra könyvben találtam. A mese címe: Süni irigy lesz. Megbeszéltük a történetet, majd a gyerekek is eljátszották a mesét. Segítettem őket a mesemondás közben. Megbeszéltük, hogy a macinak mély hangja van, a nyuszinak pedig vékony. Ősszel nagyon sok falevél lehullott a fáról, ezért több alkalommal is összeszedtük az óvoda játszó udvaráról és komposztáló edénybe gyüjtöttük. A munkatevékenység alatt is látszott, hogy milyen jól együtt dolgoznak a barátok. November hónapban már le esett az első hó, ami remek alkalom volt arra, hogy hóembert készítsünk, ez nagyon jó csapat építő program volt.Az igaz barátok sokat játszanak együtt és jól érzik magukat egymás társaságában. Fa építőből hatalmas tornyokat is építettek több napon keresztül.
A hónapban több alkalommal is meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek a Világomban minden rendben van című cd- ről A gyerekek számára kedvelt volt a zene és a szöveg a gyerekek boldogan ugráltak, tapsoltak rá, felszabadultan énekelték, és követék a koreográfiát. A gyerekek a barátság szimbólumát kiszínezték és hazavitték.
A téma számomra nagyon tanulságos volt. Sok mindent megtudtam a baráti kapcsolatokról. Milyen együtt érzőek a gyerekek, mennyire ki tudják mutatni a szeretetüket, aggódásukat hiányzó, bajba jutott társuk iránt. A barátság az fontos dolog, a gyerekek most már érdeklődnek hiányzó társuk iránt és tudják, hogyha beteg, majd felgyógyul, és akkor majd újra játszhatnak együtt. A mese is tanulságul szolgált arra, hogy az igaz barát az nem irigy, a játékát megosztja a másikkal. A barátok üdvözlik egymást, egy kézfogás. egy ölelés, egy köszönés, egy baráti gesztus elég, hogy kimutasd érzelmeid a barátod iránt.
December érzelmekkel és jó cselekedetekkel teli hónap volt. Fontos volt számomra, hogy a gyerekeket ráhangoljam az ünnepekre. Különösen ügyeltem arra, hogy ne vesszen el ennek az időszaknak a varázsa. Megbeszéltük, hogy nem a drága ajándékok teszik szebbé a karácsonyt, hanem a szeretet, a hála, a béke és az egészség.
Megbeszéltük azt is, hogy mi énekekkel, versekkel és szorgos kezeinkkel tudunk jót cselekedni, szeretetet adni a Mikulásnak, a Jézuskának és a Családunknak. Feldíszítettük csoportszobánkat, téli tájat festettünk csoportunk ablakaira, a faliújságra is csodaszép alkotások kerültek, óvodánk udvarát is ünnepi díszbe öltöztettük. Hagyományos karácsonyi műsorral készültünk a szülőknek, nagyszülőknek, mely nagyon meghatóra sikeredett. Büszke voltam ovisaimra. Éreztem, hogy átélik az ünnep lényegét! A műsor végén minden gyermek kezében tartott egy papírból kivágott szívecskét, melyre különböző érzelmeket írtunk. Ezeket az érzéseket előtte megbeszéltük és egy zenei aláfestés kíséretében csoportunk karácsonyfájára akasztottuk. A hatás nem maradt el, szinte mindenki a szemeit törölgette a meghatottságtól. Boldog voltam, hogy megélhettem ezt a pillanatot.
Természetesen a Boldogságórára kitűzött feladatainkat is megvalósítottuk. Gyakran szóltak Bagdi Bella dalai, elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét is.
December hónap bővelkedett jó cselekedetekben, jó élményekben. Szeretnék erre néhány példát felsorolni:
- rengeteg szülői segítséget kaptunk a projektjeink megvalósulásához, melyet tiszta szívből megköszöntem a karácsonyi ünnepélyen
- egy csodás séta keretében kolléganőimmel megtekintettük a Komarnoban található fényudvart, így zártuk az évet
- óvodásaimmal képeslapokat készítettünk a magányosan élő idős embereknek
- egyik délután adventi készülődésre vártuk a családokat
– Vöröskereszt bázisóvodaként intézményünkbe vártuk a helyi Nyugdíjas Klub tagjait egy kreatív délelőttre
- részt vettünk a város által szervezett „Élő adventi naptár” elnevezésű rendezvényén, ahol az esti órákban vendégül láttuk az arra látogató ablakvadászokat
- kolléganőimmel közösen feldíszítettük csoportunk fáját és egy kis ajándék kíséretében megköszöntük egymás munkáját, odafigyelését, türelmét
- a hétköznapokon szívesen adományoztam és szívesen tettem olyan dolgokat, aminek mások örülnek (lépcsőházunk feldíszítése)
A fent leírt élmények feltöltöttek, energiát adtak, boldoggá tettek!
Köszönöm!
A Társas kapcsolatok ápolása témakörét relaxálással („Tüdőtakarítás”) és beszélgetéssel kezdtük. Elsőként én meséltem az ovisaimnak a barátságaimról. Életem különböző szakaszaiban mindig mással hozott össze a sors. Más valaki volt a barátom az óvodában, az általános iskolában, a főiskolán és az ezt követő időszakban. Néhányan rövidebb, néhányan pedig hosszabb ideig voltak részei az életemnek. Hálás vagyok azért, hogy ezek mindig oda-vissza működő kapcsolatok voltak. Büszkén meséltem a gyerekeknek egy 37 éves barátságomról, ami még a mai napig is tart. Ez egy hatalmas kincs számomra! Továbbá hálás vagyok a családomnak is, mert mindent megoszthatok velük, bennük maximálisan megbízom. Jelen pillanatban a munkahelyemen is létezik olyan ember, akire mindig számíthatok.
Ezután arra kértem a gyerekeket, fogalmazzák meg ők, mit jelent számukra a barátság, meséljenek barátjukról.
„Szeretjük egymást.”
„Sokat játszunk együtt.”
„Nekem a tesóm a barátom. Mindig segítek neki.”
„Sokszor megölelem a barátomat.”
Örömmel tapasztaltam, hogy mindenki megemlített valakit. Szót ejtettünk arról is, hogy a barátok néha összevesznek, ha nem értenek egyet valamiben. Előjöttek különböző érzelmek: harag, szomorúság, vitatkozás. A gyerekeknek elmondtam, hogy ezek természetes velejárói a barátságnak és a megbeszélés segít abban, hogy újra békesség legyen köztük.
A beszélgetőkörben eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot, majd egy ölelést adtunk a mellettünk ülőnek. A gyerekek barátság szívecskét rajzoltak egymás kezére. Ovisaim meghallgatták Bezzeg Andrea meséjét, Bagdi Bella dalait és megoldottuk a munkafüzet feladatait is. Kolléganőim segítségével eljátszottuk a „Süni irigy lesz” című bábjátékot.
Fő célom, hogy csoportunkban nyugodt légkört alakítsak ki. Nagyon fontos számomra, hogy ovisaim jó kapcsolatot ápoljanak egymással. Úgy gondolom, mindez sikerült. Külön köszönettel tartozom kolléganőimnek, akikkel nagyon harmonikus a kapcsolatunk és természetesen az évek óta megtartott Boldogságóráknak. Megemlítenék néhány példát, amin keresztül tapasztalható, hogy a gyerekek empatikusabbak, kedvesebbek, megértőbbek, barátságosabbak egymással:
– a testnevelés foglalkozáson a nagycsoportosok segítik a kisebbeket
– fotózás alkalmával a gyerekek külön kérik, hogy barátjukkal együtt is készüljön felvétel
– ajándékokat hoznak egymásnak: egyik alkalommal az egyik kislány a barátnőjének hozott egy diafilmet, melyet közösen megnéztünk
– megünnepeljük a születésnapokat, öröm látni, ahogy az ünnepeltet szívből megölelik csoporttársai
– egy rajzpályázaton különdíjat nyertünk, az alkotókat nagyon összekovácsolta ez az esemény
Fontos számomra, hogy a csoportba járó gyerekek szüleivel is jó kapcsolatot ápoljak, hiszen rám bízták gyermekeiket. Ennek kialakítása érdekében gyakran szervezek közös programokat a családoknak (őszi családi délután, adventi készülődés, lámpás felvonulás, tojáskereső túra). Úgy tapasztaltam, hogy a szülőknek is szükségük van ilyen jellegű programokra. Büszke vagyok arra, hogy ezek a rendezvények teltházasak. Hiszek abban, ha nyitottan fordulunk a családok felé, kialakul egy bizalmi viszony.
Összegezve: Fontos a barátság, az emberi kapcsolatok! Jóban és rosszban! Köszönöm, hogy vannak barátaim!
A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása fontos feladatunk egész évben, de most különösen nagy hangsúlyt fektettük rá. Mostanában elég sok a veszekedés, a nézetelérés a csoportban, ez részben azért lehet, mert nehezen értik meg egymás kéréseit vagy mert nincs elég türelmük. Jól jött hát a barátság szó közös elemezgetése, megbeszéltük, hogy a barátságaik alakítói és felelősei bizony ők maguk, ezért érdemes mindenkinek dolgozni azon, hogy barátságos katica csoport legyünk. Rátértünk arra is, hogy kedvességgel és közös akarattal sok konfliktus megszűnhet.
Az ajánlott játékok közül a „Barátság sál”és „Barátságfüzér” játékokat is kipróbáltuk, melyek segítettek a meglévő barátságok megerősítését, valamint új barátságok alakulását is segítette.
Az Önbizalom Program témája által ajánlott kiteljesítő erősségek feladatához is szívesen csatlakoztunk és készítettünk egy „Erősség-fát”, melyhez együtt gyűjtöttük a a gyermekek jó tulajdonságait. Az Erősség Program feladatai közül a Pacsizást és a „Közös bennünk” játékokat játszottuk el. A nagy katicás plédünket használtuk a játékhoz, ami alá kacagva szaladtak a gyerekek. A Hócsatára is sor került, aminek a végén a fehér és piros csapat kézfogással, öleléssel köszönte meg a játékot egymásnak. A heti mozgás feladatok közé is becsempésztük az összedolgozást, a csapatjátékokat és a „Kicsi Kígyó” játékot. Nagyon kedvelik az akadálypályát, de most különös érzés volt megtapasztalni, hogy amit egyedül könnyebb gyorsabb, azt együtt lassabb és nehezebb, viszont a végén az öröm is dupla öröm!
Új barátunk is lett, – a társas kapcsolatok erősítése, és a nyugodtabb hangulat érdekében – Sün Balázs plüssünket minden hét végén egy kiválasztott gyermek, aki megérdemli hazaviheti. Sün Balázsnak füzete is van, amiben pozitív jellemzést ír a kiválasztottról titkosan, amit a többiek megpróbálhatnak megtippelni. Ezen kívül kéri, hogy a szülők is írjanak a füzetébe, mi mindennel telt a közös idő. Hétfőn elolvassuk és új lehetőség nyílik hazavinni. Nagyon jól motiválja a gyerekeket, igyekeznek szófogadóbbak, kedvesebbek lenni.
A hónap ajánlott zenéjével – „Ha boldog vagy!” – zártuk a boldogságóra foglalkozást és a hetet.
December hónap igazán mozgalmasan telt a Katica csoportban és az óvodánkban. Sorra érték egymást a programok az adventi időszakban, a gyerekek nagy örömére.
Hirtelen olyan gyorsan teltek a napok, hogy észre sem vettük és eljött a karácsony, vele együtt pedig egy megható esemény is: a dajka nénink, Kati néni 40 dolgos éve után nyugdíjba vonult. Éppen úgy alakult, hogy az utolsó munkanapja az óvodai fenyőünnep napjára esett. Már napokkal korábban izgatottan készültek a gyerekek, a munkatársak és a szülők, hogy szép emlékekkel, sok szeretettel búcsúzhasson kedves munkahelyétől a dadusunk. Katika az évek során nagyon megkedvelte a boldogságóra foglalkozásokat, és ezeken a napokon különösen jó kedvvel csatlakozott a kezdeményezett játékokhoz. Fájó szívvel, de boldogan ölelve engedtük útjára a hónap jelmondatával: „Jobb veled a világ!”
A hónap ajánlott meséjét részben már ismerték a gyerekek, mivel pont a ‘Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán?’ című mesével ismerkedtünk az adventi utolsó napokban. Könnyen megértették így a lényeget és a mesébe szövött játékok, válaszok is kifejezték a gyerekek együttérzését mind a kiscsillag, mind Ábel és családja felé. Megbeszéltük, hogy készíthetnénk mi is kis csillagokat, amiket elajándékozhatnánk. Nagyon tetszett az ötlet a gyerekeknek, és már siettek is az asztalokhoz, hogy minél egyedibb, kedvesebb, aranyosabb csillagok készülhessenek. Néhányan a nagycsoportosok közül, már nevet is írtak a csillagra, a legtöbben pedig mosolygó arcot varázsoltak rá. Miután elkészültek a csillagok, átlopakodtunk a szomszédos Gomba csoportba, hogy meglepetésként a gyerekek átadhassák a csillagjukat valamely kisbarátjuknak, egy öleléssel a ‘Jobb veled a világ!’ jelmondattal. Természetesen a felnőtteknek is jutott bőven ölelés, de még kiscsillag is. Mindenki vihetett haza is családtagjainak. Bella dalát- „Jó emberré csak a szívemmel válhatok’- a hónapban többször is hallgattuk, egyfajta elcsendesülésre is használtuk, mikor például az adventi gyertyákat gyújtottuk vagy a délutáni pihenőre készültünk. A gyerekek elérzékenyülve, megnyugodva hallgatták és énekelték.
Az önbizalom program témájáként a pozitív énkép került sorra, aminek kapcsán mi a „Milyen karácsonyfadísz lennél?” kezdeményezést valósítottuk meg. A barkácsos asztalnál mindenféle kimaradt anyagból, papírból, dekorgumiból, csomagolópapírból bátran alkothattak a gyerekek különböző karácsonyfa díszeket. Gabi óvó néni megmutatta hogyan kell csíkokból egymásba fűződő karikákat készíteni, ami ékesítheti a karácsonyfát. Talán nem is gondolnánk, hogy ez a mai gyerekeknek tetszene, hiszen már kevésbé divat, de nagyon jó elfoglaltságnak találták, sőt azon versengtek ki tud hosszabb láncot készíteni. Elég hosszú időre lekötötte ez a feladat a gyerekek figyelmét, amit persze a bemutatás követett. Mindenkitől megkérdeztük: -„Elégedett vagy a munkáddal?” – mosollyal és tapssal jutalmaztuk mindannyiukat.
Az erősségprogram ajánlott témája a szeretet volt. Ezek közül a Fuss!Ölelj! játékot, még a mesefeldolgozás közé beiktattuk, nagyon jól sikerült. Igazi szeretet áradat keringett körülöttünk. Ugyan ezt tapasztalhattuk a „Szeretetfolyosó” játék során is, ahol olyan érett gondolatokat fogalmaztak meg egymásnak a gyerekek, amit nagyon jó volt hallani: – „Olyan jó, hogy mindig játszol velem!” -„Szeretem amikor segítesz nekem felöltözni!” – „Szeretem benned, hogy mindig mosolyogsz!” , nekem pedig azt mondta az egyik nagycsoportos kisfiú: -„Köszönöm, hogy ilyen szép és okos dolgokra tanítasz minket.” Az új dajka nénit, Aranka nénit is hívtuk, jöjjön és próbálja ki a szeretet alagutat, ami nagyon tetszett neki. A gyerekek nagy szeretettel és sok öleléssel fogadták. Utolsó játékként a „Tükör a dobozban” című játékot játszottuk el, ami számomra az egyik legklasszabb feladat volt és biztosan fogom még alkalmazni, valamint arra biztatok mindenkit, hogy próbálja ki akár otthon is a gyermekével. Egy cipősdobozba egy tükröt rejtettünk a kolleganőmmel, majd a doboz tetejét visszatettük. A körben ülő, kíváncsi gyerekeknek ezt mondtam: „Itt látható a világ legszeretetreméltóbb gyerekének a fényképe. Mindenki megnézheti.” Körbeadták a dobozt, amibe egyesével belekukucskáltak. Én mindenkinél újra elmondtam ezt a varázslatos, pozitív mondatot és megkértem őket, ha megtalálták őrizzék a titkot. Többen felismerték a helyzetet, hogy saját maguk, tehát „Én vagyok a legszeretetreméltóbb gyerek”, amit nagy mosoly követett. Voltak azonban olyan gyerkőcök is, akik a tükör mögé néztek és valóban egy fényképet kerestek. Őket egy kis iránymutatással vezettük el a megoldásig. Végül egy közös hatalmas öleléssel és csillagszórózással zártuk a boldogságóra hetet.
Az utolsó napon a ‘Hálás vagyok neked’ és a ‘Jobb veled a világ!’ képeslapokkal foglalkoztunk szabadidőben szívesen színezték, díszítették a gyerekek. Kitaláltam, hogy meglephetnénk a szomszédainkat, egy-egy ilyen levéllel hiszen év eleje óta felújítás miatt, a helyi vendégházban kaptunk helyet, s bizony előfordul, hogy nem vagyunk épp a leghalkabb szomszédok. 🙂 Az egyik szomszédunk nem volt otthon, nekik az ablakhoz rejtettük az üzenetet, a másik szomszédunk egy idősebb házaspár viszont igen. Talán hallhatta Feri bácsi az érkező gyerekeket, mert már nyitott kapu fogadott bennünket. Elmeséltük mi járatban vagyunk és átadtuk a képeslapjainkat. A hónap jelmondatát hangosan együtt mondtuk, s Feri bácsi erre könnyekig hatódott. Nagyon köszönte és elmesélte, hogy mennyire örül annak, hogy mi itt vagyunk, és hogy a kertben a gyermeki kacaj mennyire feltölti. Öt perc se telt el, az oviba visszaérve már szaladt is vissza Feri bácsi, s hálájuk jeleként frissen sült sajtos stanglit hozott nekünk, amit a felesége küldött. Szívesen beinvitáltuk, nézzen csak szét minálunk, s újra könnyek szöktek a szemébe, amíg a gyerekekben gyönyörködött. Megígérte, hogy tavasszal átfogja hozni a nyuszit, hogy megsimogathassuk. Igazi adventi csodaérzés volt ez a néhány perc. Az utcában lakik Éva, aki ismét kidíszített háza elé várt minket Mikulás alkalmából, így hozzá is eljuttattunk egy „Hálás vagyok” levelet, amit meghatódva talált meg a postaládájában, facebook posztjában utal erre. Köszönjük, hogy mosolyt varázsolsz az emberek arcára. Ezekkel az élményekkel, emlékekkel és szeretettel indult mindenki haza a tél szünetre.