A gyerekek elképzelték az életüket 10 év múlva, ezeket az célokat rajzolták le boldogságórán.
Boldogságóra Alapprogram
Az ötödik osztály tanulói elkészítették a fordított bakancslistájukat, közben pedig arról beszélgettünk, hogy ki milyen célokat tűzött ki magának a 2025-ös évre, és mit tehetünk ezek megvalósításáért.
Az ötödik osztály a Hófödte hegy című mesét olvasta el és ehhez kapcsolódóan beszélgettünk a mesében is megjelenő jó cselekedetekről és ezek fontosságáról. A gyerekek a meséről és a szereplőkről színes rajzot készítettek.
Mint azt tapasztaltam, a mai gyermekek problémamegoldó képessége sajnos elég gyenge. Ha egy-egy feladat nem sikerül elsőre, akkor bizony nagyon neki tudnak keseredni, nem próbálkoznak újra…
Mivel nagyon szeretnek mozogni és nagy is a mozgásigényük, ezért legfőképp olyan játékos, egyre nehezedő sorversenyt csináltunk, ahol bizony jócskán állítottam eléjük kihívást!
Az elején négy felnőtt is kevés volt, hogy megértsék a feladatokat, de aztán szépen sorban a legtöbben ráéreztek. Javítottunk, újrakezdtünk számtalanszor, és egyre több gyermeknek volt sikerélménye. Sőt, még a végén meg is jegyezték, hogy jót játszottunk, jól elfáradtak.
Ebben a formában, a mozgás által könnyebb volt feldolgozni a témát velük, hiszen itt nem volt idejük dacosan félrevonulni, ha valami nem sikerült elsőre, addig küzdöttek, míg végül elérték a céljaikat!
A héten a „Bújj, bújj medve, gyere ki a gyepre…” nevű projektet dolgozzuk fel a gyerekekkel.
Nagyon jó hangulatú medvevadászat keretein belül megmentettük a macijainkat.
A foglalkozást kezdő relaxáció és éneklés után gyertyát gyújtottam és elmeséltem a ” Boldogvár meséje” című mesét. A gyertya mindig kellemes hangulatot varázsol a mesekörünkhöz. A mese után megbeszéltük a gyerekekkel a hallottakat és kérdeztem a gyerekeket a céljaikról. A csoportot 6 fős csapatokra osztottuk és minden csapat választott magának egy csapat nevet: kértem, hogy valamilyen állatról nevezzék el magukat.Mindegyik csapat külön-külön megépítette a maga Boldogvárát, szivacs torna elemekből. Nagyon jó volt látni, ahogy a csapatok összedolgoztak és figyeltek egymásra a közös cél érdekében.
A Varázsecset című mesét nagy örömmel fogadták a gyerekek. Nem ismerte senki, és nem is gondolták, miről szólhat, milyen lehet a főszereplő, mit tudhat ez az ecset… Volt olyan kisgyerek, akit annyira meghatott, hogy könnybe lábadt a szeme. Türelmesen, csendben hallgatták végig. Mikor a beszélgetésre került a sor, mindenki lelkesen szeretett volna hozzáfűzni valamit. Könnyen tudták jellemezni a kisfiút, a sorsát és az ecset megszerzése utáni életét. Arra a kérdésre, hogy ha neked lenne egy ilyen ecseted, miket festenél, és mennyire kürtölnéd szét a világnak, meglepő válaszokat kaptam. Volt, aki csendes kis visszahúzódón egyszerű dolgokat mondott, és titokban tartaná, de volt, aki szétkürtölné és bejárná a világot, mert pénzt és bankkártyát festene vele. Amikor elmondtam mi lesz a játék, csendben, fegyelmezetten hallgatták és várták. A varázsecset most egy ceruza volt, amit körbe állva kellett kitalálnia a középen állónak, hogy hol lehet. Megfeszült figyelemmel kísérte a középen álló gyerek szeme a társak kezét, arckifejezését, hogy ugyan sikerül-e megtalálni az ecsetet. Sok kört kellett játszani, mert mindenki szeretett volna középen lenni. Természetesen volt, aki nagyon jól figyelt, és kitalálta, de volt, aki átsiklott az apró részleteken, kezeken, és nem találta el. Összességében nagyon jól érezték magukat a gyerekek ebben a játékban.
A Varázsecset című mesét nagy örömmel fogadták a gyerekek. Nem ismerte senki, és nem is gondolták, miről szólhat, milyen lehet a főszereplő, mit tudhat ez az ecset… Volt olyan kisgyerek, akit annyira meghatott, hogy könnybe lábadt a szeme. Türelmesen, csendben hallgatták végig. Mikor a beszélgetésre került a sor, mindenki lelkesen szeretett volna hozzáfűzni valamit. Könnyen tudták jellemezni a kisfiút, a sorsát és az ecset megszerzése utáni életét. Arra a kérdésre, hogy ha neked lenne egy ilyen ecseted, miket festenél, és mennyire kürtölnéd szét a világnak, meglepő válaszokat kaptam. Volt, aki csendes kis visszahúzódón egyszerű dolgokat mondott, és titokban tartaná, de volt, aki szétkürtölné és bejárná a világot, mert pénzt és bankkártyát festene vele. Amikor elmondtam mi lesz a játék, csendben, fegyelmezetten hallgatták és várták. A varázsecset most egy ceruza volt, amit körbe állva kellett kitalálnia a középen állónak, hogy hol lehet. Megfeszült figyelemmel kísérte a középen álló gyerek szeme a társak kezét, arckifejezését, hogy ugyan sikerül-e megtalálni az ecsetet. Sok kört kellett játszani, mert mindenki szeretett volna középen lenni. Természetesen volt, aki nagyon jól figyelt, és kitalálta, de volt, aki átsiklott az apró részleteken, kezeken, és nem találta el. Összességében nagyon jól érezték magukat a gyerekek ebben a játékban.
A Varázsecset című mesét nagy örömmel fogadták a gyerekek. Nem ismerte senki, és nem is gondolták, miről szólhat, milyen lehet a főszereplő, mit tudhat ez az ecset… Volt olyan kisgyerek, akit annyira meghatott, hogy könnybe lábadt a szeme. Türelmesen, csendben hallgatták végig. Mikor a beszélgetésre került a sor, mindenki lelkesen szeretett volna hozzáfűzni valamit. Könnyen tudták jellemezni a kisfiút, a sorsát és az ecset megszerzése utáni életét. Arra a kérdésre, hogy ha neked lenne egy ilyen ecseted, miket festenél, és mennyire kürtölnéd szét a világnak, meglepő válaszokat kaptam. Volt, aki csendes kis visszahúzódón egyszerű dolgokat mondott, és titokban tartaná, de volt, aki szétkürtölné és bejárná a világot, mert pénzt és bankkártyát festene vele. Amikor elmondtam mi lesz a játék, csendben, fegyelmezetten hallgatták és várták. A varázsecset most egy ceruza volt, amit körbe állva kellett kitalálnia a középen állónak, hogy hol lehet. Megfeszült figyelemmel kísérte a középen álló gyerek szeme a társak kezét, arckifejezését, hogy ugyan sikerül-e megtalálni az ecsetet. Sok kört kellett játszani, mert mindenki szeretett volna középen lenni. Természetesen volt, aki nagyon jól figyelt, és kitalálta, de volt, aki átsiklott az apró részleteken, kezeken, és nem találta el. Összességében nagyon jól érezték magukat a gyerekek ebben a játékban.
A Boldogságóra program novemberi foglalkozása a társas kapcsolatok ápolására fókuszált. A gyerekek egy vidám dallal hangolódtak rá a témára, majd egy tanulságos mese segítségével megértették, hogy a barátságokat gondozni kell, akárcsak egy virágot. Az ötletgyűjtés során közösen megfogalmazták, milyen tulajdonságok tesznek valakit jó baráttá, végül pedig egy barátság láncot készítettek, amely az összetartozást jelképezte. A foglalkozás segített a gyerekeknek felismerni, hogy a figyelmesség és törődés erősebbé teszi a kapcsolataikat, ezáltal boldogabbá is válnak.