A témát a gyerekeknek a „vak kígyó” nevű játékkal vezettük be. Majd megkérdeztük tőlük, hogyan érezték magukat a játékot követően. Ki segített nekik abban, hogy biztonságban célba érjenek? Ezt követően egy mesét hallgattak meg, itt megbeszéltünk a mese szereplőit, tartalmát majd azt, hogy milyen párhuzamot találnak a mesében és a játékban. A bizalom és a segítség kérés. Ezután kifejtettük, hogy kiktől kérhetnek segítséget ha elakadnak valamiben, otthon vagy az iskolában. Végül arról beszéltünk, hogy milyen érzelmeket ismernek legyen az pozitív vagy negatív és ezeknek az érzelmeknek a megélése milyen testi tünetekkel párosulhatnak. És ezeknek a negatív érzéseknek a tapasztalásakor forduljanak segítségért, hogy helyesen tudják kezelni.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozást az Irka-firka nevű relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk a hónaphoz tartozó dalt, Bagdi Bellától, amely az Ellazulni jaj de jó! címet viseli.
Ezt követően az Aranykulcs című mese feldolgozása következett.
A munkafüzetből, pedig a 47. oldalról színeket párosítottunk érzelmekkel.
A gyerekek többsége ugyanazon helyen színezte az emberalakot érzelmenként, ami nagyon meglepett. Kérdéseimre feltűnően érett magyarázatot adva.
A munkafüzet azon feladatát is elkészítettük, ahová a gyerekek azt rajzolták le, hogy hol érzik magukat a legnagyobb biztonságban, itt is körülbelül egyforma gondolatmenet után, egyforma rajzok születtek.
Az órát egy rövid kis kártyázással zártuk, a Szívmanó kártyajátékkal.
A foglalkozást a „Napimádás” nevű relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát.
A gyerekek a dal meghallgatása után sok érzelemről számoltak be a maguk szegényes szókincsével. Különleges, bensőséges hangulat lett úrrá a tanterembe.
Majd a mesefeldolgozás (Boldogvár meséje) folyamán lassan eljutottunk a saját célunk meghatározásáig, ami: minden gyerek tanév végére jobban tudjon olvasni.
Ehhez készítettünk mindenkinek a saját ízlésének megfelelő könyvjelzőt, amit az olvasókönyvbe tettünk.
Majd készítettünk egy színezőt amelyen egymást fogják a gyerekek a kezüket és körben állnak,ezzel is szimbolizálva a közösségünk egységét.
Óra zárásaként pedig elénekeltük a Pozitív gyerek vagyok című dalt többször is.
A gyerekek havi feladata az volt, hogy álmodják meg, milyen lenne álmaik városa 2050-ben. A városnak nevet kellett adni, le kellett írni, hogy milyen, készíteni kellett róla egy képet vagy térképet, valamint egy plakátot hozzá. Az utolsó órán mindenki bemutatta a elkészült műveket a többieknek.
Lehetett párban vagy egyedül dolgozni. A feladatra 3 tanóra volt engedélyezve, és az utolsó fél órában meghallgattuk és megtekintettük a városok bemutatóját.
Az idei hónapba a megküzdési stratégiákról beszélgettünk. Az életben nagyon sokszor jönnek problémák amiken át kell lendülni, túl kell lépni, legyen szó a magánéletről vagy az iskolai problémákról. Sorra vettünk néhány adódó dolgot hogy ezeken hogyan lehet változtatni vagy túllépni, és hogy a jövőben hogyan kezeljük ezeket.
Az idei hónapba a megküzdési stratégiákról beszélgettünk. Az életben nagyon sokszor jönnek problémák amiken át kell lendülni, túl kell lépni, legyen szó a magánéletről vagy az iskolai problémákról. Sorra vettünk néhány adódó dolgot hogy ezeken hogyan lehet változtatni vagy túllépni, és hogy a jövőben hogyan kezeljük ezeket.
November hónapban egymás megismerése volt a fő cél a Szerencsések csoportban.
Az egyik feladat során az alapérzelmekkel ismerkedtünk meg. Rendelkezésre állt hat kártya, mindegyiken egy-egy alapérzelem szerepelt. Mindenki húzott egy-egy kártyát, amin levő alapérzelmet csupán arcjátékkal úgy kellett felidézni, hogy a többiek felismerjék. A csoport többi tagjának le kellett írnia, mit lát, és összegeztük, melyik érzelem mennyire volt felismerhető. Ezek után beszélgettünk az érzelmek felismerésének fontosságáról és az empátiáról.
Egy másik feladatban a közösség erejét bemutatva a gyerekek feladata az volt, hogy a tanárt kibillentsék a helyzetéből. Először egy diák próbálkozott, majd kettő, és addig növeltük a számukat, amíg nem sikerült a tanár kibillentése. Ezzel a egyszerű és szórakoztató feladattal a közösség erejét mutattuk be.
A következő feladat során különféle pozitív belső tulajdonságokat írtunk össze, amik alapján mindenkinek mindenkiről le kellett írnia, hogy szerinte melyik tulajdonság a leginkább jellemző rá. Mindenki írt magáról is. Ezt összegeztük, így kiderült, hogy kit milyennek lát a csoport, és hogy vajon az önmagáról gondolt kép megegyezik-e a csoportban róla élő képpel. Így kaptunk egy átfogó képet a csoportról, valamint minden résztvevő arról, hogyan gondolnak rá a többiek.
A Boldogságórák során a diákok a megküzdési stratégiák fontosságáról beszélgettek, és arról, hogyan tudjuk jobban kezelni a mindennapi élet kihívásait. A megküzdési stratégiák olyan technikák és eszközök, amelyek segítenek megbirkózni a stresszel, szorongással és más negatív érzelmekkel. A beszélgetés során szó esett a pozitív gondolkodásról is, ami hozzájárul a lelki egyensúly fenntartásához. A diákok személyes tapasztalataikat osztották meg egymással, hogy hogyan sikerült a nehéz helyzetekben is megtalálniuk a belső erőforrásaikat, és hogyan alkalmazzák a különböző technikákat a mindennapi életükben. A beszélgetések célja, hogy a megküzdési stratégiák tudatos alkalmazásával mindenki képes legyen erősebbnek és boldogabbnak érezni magát a kihívásokkal teli világban. Februárban megemlékeztünk a Valentin napról, beszélgettünk a szeretetnyelvekről, kirándultunk Budapestre az Országházába, megemlékeztünk városunk szülöttjéről Jókai Mórról, aki 200 éve született. A megküzdési stratégiákat alkalmaztuk a kirándulások, események megszervezésénél.
Szent Imre Katolikus Általános Iskola Mórahalom
,,Dolgozni, csak pontosan szépen…”
Az éves mottónk, nagyon illeszkedik ennek a januári hónap feladatához.
Sokféle vágy lehet a szívünkben. A gyerekek jobbára tárgyiasították a bevezető beszélgetésben a szívükben lévő dolgokat.
A mese meghallgatása, átbeszélése után megnyílt számukra a képzeletük, hogy mi van bennük igazán. Többen családi minták alapján azonosultak, hogy mik szeretnének lenni, milyennek képzelik a felnőtt korban lévő önmagukat. Jó volt hallgatni, hallgatni, hogy milyen hátterekből fakad a jövőképük.
A célok, most még erősen át vannak itatva érzelmi kötődésekkel, ami érthető ebben a kisiskolás korban.