A februári hónap a megküzdési stratégiák hónapja, és ahhoz, hogy egy újabb lépcsőfokot léphessünk ,bizony teljesíteni kell néhány fontos feladatot. A Bogyó és Babóca csoport vendégségbe hívta a Masómaci csoportot, mert úgy gondoltuk, együtt erősebbek vagyunk. Hiszen segítenünk kell a kis pingvineknek, meg kell küzdenünk a rossz kedv és a jégtábák ellen és nem utolsó sorban teljesíteni kell a ritmuspad feladatát is. Miután megérkeztek a vendégeink közösen bemelegítettünk néhány járás gyakorlattal, ahol kis totyogós pingvinné majd felnőtt pingvinné váltak a gyerekek, ezt követően pedig jegesmedve szerepbe bújtak, eközben a hónap dalát hallgattuk meg és énekeltük közösen. A relaxáló bemelegítést követően a Pingvin és a fóka című mesével készültem , melyet egy Sarkvidéki makett és síkbábok segítségével meséltem el. A mese interaktív volt, a gyerekek segítettek a szereplőknek. A történet végén megbeszéltük a főhősök tulajdonságait. Beszéltünk arról,hogy melyik szereplőnek mivel kellett megküzdenie. A gyerekek is elmondhatták azt a problémát ami miatt rossz kedvük van ,amivel megkell küzdeniük. Ügyesen elmondták, hogyan lehetne jobb kedvük. Ehhez a játékhoz mosolygós és szomorú arcokat használtam fel. A jó hangulat fokozásaként megküzdöttünk a jégtáblákkal méghozzá a ragadj össze c. játékkal. A játék célja, hogy amikor megáll a zene a gyerekek párt válasszanak és mozdulatlanul álljanak egy-egy jégtáblán. Élvezettel játszották újra és újra. Majd a ritmus pad segítségével a zene lüktetését üthettük/dobolhattuk el. A nap zárásaként egy mozidélelőttöt tartottunk, ahol a Táncoló talpak c. mesét vetítettük le a gyerekeknek. A mese éppen a megküzdési stratégiák jó példája. Számomra és a gyermekek számára is tanulságos volt. Azt gondolom, hogy fontos már óvodás korban megtanulják, hogyan is küzdhetnek meg egy- egy problémával, vagy hogyan kérhetnek segítséget.
A nap fénypontjaként pattogatott kukoricát és szörpöt készített a dadus nénink a gyermekek számára. A Boldogságóra foglalkozása alatt segítsegemre volt a Masómaci csoport óvodapedagógusa, ezáltal egy csodálatos napot tudhatunk magunk mögött.

Már gyermekként is nagyon sok mindennel kell ,,megküzdeni”. Nekünk felnőtteknek ugyan nem tűnik nehéznek egy-egy dolog de a gyermekeknek az igen is nagy és nehéz. Nap mint nap nagyon sok nehézségekbe ütköznek a gyerekek. Mi itt a Tulipán csoportos óvónők próbáljuk őket önállóságra nevelni, ezáltal mindennap találkoznak egy-egy olyan helyzettel amivel meg kell küzdeni pl.: egyedül megkenni a kenyeret, egyedül önteni teát, egyedül bekötni a cipőfűzőt. A gyermekek nem ijednek meg ezektől a feladatoktól, hiszen önállóságra, kitartásra neveljük őket. Ha nem tudnak valamit mindig próbálkozni kell, ha mégsem sikerül nincsenek egyedül mernek segítséget kérni és társaik vagy mi felnőttek segítünk nekik. Nagyon szépen megtanulták már itt a gyerekek, így nagyon kevés csalódás éri őket. Megtanulták, hogy mindig igyekezniük kell megoldani a problémát és nem feladni. Biztatjuk, dicsérjük őket ami ösztönzően hat rájuk.