Boldogító jó cselekedetek
A boldogító jócselekedetek téma az adventi időszakhoz nagyon jól illeszkedett.
A kis óvodások számára a karácsony elsősorban arról szól, hogy sok-sok ajándékot fognak kapni, bár az adventi gyertyagyújtások meghitt pillanataiban a nagyobb gyerekek közül néhányan megfogalmazták, hogy a karácsonyban az a nagyon jó, hogy együtt van mindenki, és nem kell sietni sehova.
Szerettem volna, ha átérzik azt is, hogy az ajándékozáson kívül a karácsony valójában a szeretet ünnepe. A mindennapos barkácsolások közé így egy közösen festett fenyőfát is beterveztem, amit aztán olyan díszekkel díszítettünk, amire felkerültek azok a jócselekedetek, amit a gyerekek önmaguktól tettek egy másik társukért, amivel neki segítettek, örömet szereztek.
Karácsony közeledtével megszerveztük óvodánkban ebben az évben először, a másik három csoport bevonásával a „madarak karácsonyát”. A kismadarakról való gondoskodás egész évben nagy szerepet játszik óvodánk gyerekeinek életében: a közeli kiserdőben élő madarak rendszeres vendégeink, a hideg beálltával folyamatosan gondoskodunk róluk. A szülők is partnereink a madáretetésben, önzetlenül segítenek bennünket, hiszen ők is tudják, a gyerekek személyiségében beépülnek ezek az élmények.
A cinkegombócokkal, diófűzérrel feldíszített fenyőfára, etetőre hamarosan megérkeztek vendégeink: széncinkék, kékcinkék, zöldikék, tengelicek, gerlék, és a gyerekek boldogan nézték az ablakból, hogyan csipegeteik az éhes madarak a finomságokat.
Azt gondolom, megérezhették a mi kisgyerekeink ezzel az alkalommal a mondás lényegét: ” Jobb adni, mint kapni.”
A teljes adventi időszakot átszőtte a boldogító jó cselekedetek témaköre. Az ajándék könyvjelzők elkészítése, a könyvadományok útnak indítása volt a kezdő motiváció a hónapra. A mi adventi naptárunk kis zsákocskákból állt és ezekből minden nap előkerült egy-egy boldogító jó cselekedet „angyali üzenete”, amit a már olvasni tudó nagycsoportosok olvastak fel a többieknek. A karácsonyváró asztalkánkon elhelyeztünk egy szépen szóló csengettyűt, amit az szólaltathatott meg, aki aznap valami jó cselekedetet hajtott végre. Azért tartottuk fontosnak a hangjelzést, mert – elsősorban ezt hallotta a Mikulás:)- ez minden alkalommal egy pillanatra felhívta a figyelmet a jó cselekedetre anélkül, hogy kizökkentette volna a gyerekeket a játékból, mégis hangsúlyt kapott és folyamatosan motivált. Mindig jóleső érzés volt hallani, hogy már megint történt valami jó. A gyerekek nem unták meg, kitartott egész hónapban a lelkesedés. Készítettünk kandallót, hogy mindenkinek átmelegedjen a lelke, megírtuk a Mikulásnak, hogy kinek mi volt az a jó cselekedete, amiért megérdemelnénk, hogy eljöjjön hozzánk. Gyúrtunk mézeskalácsot ajándékba a családnak. Tóbiásnak, a kisteknősünknek is készültünk karácsonyi meglepetéssel. A fiúk állították fel a fenyőnket és a kislányok díszítették…a lelkes fiúkkal közösen:). S végül a hónap megkoronázásaként megörvendeztettük az egész óvodát és a szülőket egy karácsonyi meglepetésműsorral. Jó cselekedet volt a javából…csengethettünk mindannyian!
A gyerekekkel ölelő karácsonyi szeretetmanókat készítettünk, melyet hazavittek és megajándékozták szüleiket megköszönve szeretetüket.
A karácsony rendkívül jó alkalom volt arra, hogy a boldogságot okozó jó cselekedeteket gyakoroljuk. A képeken a boldogság lángját adjuk tovább.
Ünnepek alkalmából jó cselekedetekkel díszítettük karácsonyfánkat.
A szülők hozzájárulásával sikerült óvodánk legjobban rászoruló családjának szebbé varázsolni az ünnepeket. Felajánlották a karácsonyfát jó szívvel és szeretettel! Mi óvodások pedig feldíszítettük és átadtuk!