Adni és kapni jó

Amióta csatlakozott óvodánk a Boldogságóra programhoz, azóta Jolika óvó nénivel együtt próbáljuk a boldogságot terjeszteni időről időre gyermekek és felnőttek között is egyaránt.
Nem volt ez másképp ebben a hónapban sem, amikor is, a boldogító jócselekedet témakört dolgoztuk fel.
Általában két csoportban van aktívan jelen a boldogságóra, ezúttal viszont óvodánk mind a négy csoportjából jelen voltak gyermekek, amikor a feltöltendő feladatok közül, a beszámolóval foglalkoztunk.
A megszokott kis Boldogságóra vagy, ahogy a gyerekek hívják Boldogóra résztvevői mellett, most decemberben új tagokkal bővült a csapat. De milyen jó volt!
Családias légkörben beszélgettünk egymásról, a társakról, a felnőttekről, az egymáshoz intézett cselekedetekről, miközben sokszor csak ámulva hallgattuk őket, hogy már mennyi mindent tudnak a szeretetről.
A történetünk (Máté és a mi szeretetünk) kikerekítésekor bár egy jócselekedetről kellett, hogy szóljon a beszámoló, rájöttünk, hogy lehetetlen csupán egy jót kiemelni azok közül, amelyek a mindennapjainkat szövik át.
A gyermeki szív nem tud egyre koncentrálni sem cselekedetben, sem témakörben, hiszen ha elolvassuk a történetet ott a hála, a boldogság, a társas kapcsolatok, az optimizmus és még sorolhatnám.
A megélt, a felidézett és megfogalmazott történet után, kolléganőmmel ugyanarra gondoltunk: egészítsük ki ezt a fantasztikus délelőttöt azzal, hogy a Boldogságórába drámajátékot csempészünk. Ennek során a gyerekek örömmel választottak maguknak színes lufikat, szívesen fújták fel és boldogan irányították fújással azokat a levegőben. Később, a „mintha” világában, ők maguk váltak léggömbökké, mosollyal szálltak az égen és végül jókedvűen pukkantak ki, ahogy ezt a képek is mutatják.

Tartalmas és egy igazán felszabadult Boldogságórán vehettünk mindannyian részt, majd mindenki visszament a csoportjába és a napirend szerint történtek a további események.
Utolsó nap révén néhányan hazamentek, a gyerekek és szüleik boldog karácsonyt, és kellemes ünnepeket kívántak.
Az egyik kisfiú is így köszönt el tőlünk, mire azt választoltam neki, hogy: „Remélem, a Jézuska egy szép ajándékot visz neked!”. Erre ő azt válaszolta, hogy: „Te már megajándékoztál engem!” Kíváncsian kérdeztem tőle, hogy ezt hogy érti, majd ezt a választ kaptam.: „Amikor együtt voltunk délelőtt a Boldogóra foglalkozáson! Nagyon jó volt!”

Kolléganőmmel egymásra néztünk, mosolyogtunk és néhány biztató mondatot még mondtunk Zsombinak, majd ők elindultak haza.

Számomra különleges volt ez a nap, éppen ezért gondoltam, hogy most megfogalmazom a velünk történteket.
Még sohasem volt ilyen Boldogságórában részünk, így ennek köszönhetően fogalmazódott meg bennem a kérdés:

Van-e attól szebb, ha valakinek egy jó élményt ajándékozunk?

A kérdés gondolatbeli megválaszolása után a Lengyel Laura Óvoda Nevelői Közössége, valamint kicsinyeink nevében Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok a Boldogságóra minden dolgozójának és résztvevőjének!

Szeretettel: Vakler Ildikó
🙂