Miért tegyünk jót?
Jócselekedet-listát írtunk: 10 olyan dolgot gyűjtöttünk össze, ami nem kerül pénzbe.
Segítek a szüleimnek.
Megtanulom időre a feladott verset.
Beszélgetek a szomszéd idős nénivel.
Játszom a testvéremmel.
Elkészítem a tízórait a családomnak.
Kölcsönadom a kedvenc könyvemet a padtársamnak.
Sütit viszek a suliba.
Meglocsolom a virágokat.
Kiviszem a szemetet.
Elmegyek a templomba.
„Adni annyi, mint a legmagasabb szinten élni.”
Boldogító jó cselekedetek
Imaórán és reggeli beszélgetések alkalmával a következő gondolatok lettek kiemelve:
,,Aki szívből, szeretettel segít, az mindig elnyeri méltó jutalmát”
,,A jóság, a segítségnyújtás erősebbé, boldogabbá tesz”
Kedvesség, nagylelkűség, segítőkészség szavak kerültek fel kiemelve a táblára.
Elmondhatták rájuk milyen hatással van, ha segítenek valakinek, ők mikor, hogyan tettek jót valakivel.
Egyéni elhatározások után szituációs játékok következtek.
Adventi gondolatokkal és általuk megfogalmazott gondolatokkal telt meg a hirdetőtábla:
Jobb adni, mint kapni. Ott tegyünk jót, ahol éppen vagyunk.
Gyógyító szívecskék készültek, mézeskalács sült az osztályokban és illata megtöltötte az iskolát.
Jótékonysági akciók indultak el: ajándékdobozok készültek rászorulóknak, saját készítésű tárgyak az adventi vására melynek bevétele szintén jó célt szolgált.
Kell-e hozzá varázslat, vagy képesek vagyunk jót tenni magunk is
A gyerekek előzetes feladatként kapják, hogy figyeljenek meg a környezetükben magányos embereket. Az órán nekik írnak egy levelet és készítenek saját kezűleg egy kis ajándékot.
Sajnos a feltöltés kicsit megkésett, de a munkával már az ünnepek előtt készen voltunk… Jó volt együtt gondolkodni, alkotni, örülni.
Elektronikus óravázlat elérhető az alábbi linken:
Boldogító jó cselekedetek
Számomra a Szívem kertje mese didaktikus. Helyette a Grimm: Suszter manói mesét meséltem a jó cselekedetekről. A jövőben a témához inkább népmesét vagy egyszerűbb cselekményű mesét mesélek, amit jobban megért az óvodás gyermek.
A zokni párosítós játék nagyon tetszett nekik. Fejlődött általa a színfelismerésük, a gondolkodásuk. A szőnyegen össze-vissza elhelyezett tarka, csíkos, egyszínű zoknikat kellett párosítani.
Másnap megismételtük, annyira szerettek párosítani, még a kisebbek is kitartóan keresték a párokat. Megígérték, hogy ezentúl otthon is sokat fognak segíteni anyukájuknak a zoknipárosításban. 🙂