Boldogító jó cselekedetek
A szituációs játékok nagyon tetszettek a gyerekeknek.
Hangzott a kérdésem: Miben tudtatok segíteni otthon?
„Hogy nem rosszalkodtam.”
„Hogy elpakoltam a szobámban.”
„hogy segítettem anyának mosogatni.”
„Hogy magamtól megfürödtem.”
Az alvókánál jött válaszok:
„Majd óvó néni a galériáról ad egyet.”
„Kendének kettő van, megmondjuk neki, hogy egyet adjon oda.”
” Óvó néni megfogja a kezét, míg el nem alszik.”
Ha óvó néninek fáj a feje:
„Nem rosszalkodunk.”
„Csendben játszunk.”
„Főzünk neki játékból teát.”
„Lefektetjük az ágyunkra és simogatjuk.”
„Hogy menjen haza, mi majd vigyázunk magunkra.” 🙂
A foglalkozás utolsó napján, mindenki elmondhatta, ki, mi jót tett otthon:
„Jól viselkedtem.”
„Szót fogadtam.”
„Hamar elaludtam.”
„Nem verekedtem a tesómmal.”
Az adventi időszakban sok területen próbáltunk segíteni rászoruló társaikon, fiatalokon és időseken. „Adj egy szeretetcsokit” édességgyűjtő akciót szerveztünk decemberben.
Az ovisok szívesen hozták csokoládéikat, s minden délben megkínálták egymást.
A cipősdoboz akcióban is részt vettünk, a rászoruló gyermekek részére használt, de esztétikus használható játékokat gyűjtöttünk.
Nem feledkeztünk meg az idősekről sem. Kedves karácsonyi mesejelenettel tettük emlékezetessé az ünnepet. A gyermekek által készített könyvjelzőknek is örültek az otthon lakói.
Hálásak voltak a szülők is, hisz gyermekeik tudatosan segítették az ünnepi készülődét.
Reményeink szerint az adventi időszakban szívünkkel és tetteinkkel egyaránt megszépíthettük embertársaink életét.
Madár és mókus etetés.
Szívecske , a jó cselekedetek megvalósításával.
Az adventi időszak nagyon sok alkalmat kínált a jó cselekedetek gyakorlására. Az „Ajándékdoboz alapítvány” jóvoltából az óvodások csomagot kaptak a Mikulástól. Tudjuk, hogy az alapítvány rászoruló családok segítését tűzte ki célul, így mi is vittünk tartós élelmiszereket, hogy hozzá járuljunk néhány család részére egy boldogabb ünnephez. Több napon át mézeskalácsot készítettek a kis kezek, ajándékba szeretteiknek. Nagy izgalommal készültünk a Karácsonyi ünnepre, ahol a meghívott vendégeknek adták elő a Betlehemes játékot, ami nagy örömet szerzett mindenki számára. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire igyekeztek a gyermekek másoknak adni, önzetlenül. Nem vártak cserébe semmit. Megtapasztalták, hogy adni talán jobb, mint kapni.
A téma megvalósítását a dal meghallgatásával kezdtük. A gyerekek nagyon fogékonyak és már sok-sok dalt kívülről fújnak. Mesecsengőnket meghallva, meseországba utazunk és ott meghallgattuk az öreg ajtó történetét. Beszélgettünk arról, hogy mi mennyi jót tudunk adni magunknak és egymásnak. Karácsony közeledtével a mi óvodánk is csatlakozott a cipősdoboz akcióhoz, tagóvodáinkba jutattuk el ezeket a csomagokat, a szerényebb körülmények között élő gyermekehek. A gyerekekkel érzékeltettük, hogy \”adni jó\”.
December elején készítettünk egy adventi naptárt a gyerekekkel. Mindenki lerajzolta, hogy milyen jó cselekedetet tervez ebben a hónapban.
A program szellemében mi is jókat cselekedtünk. Gyakoroltuk az adakozás nemes művészetét. „Cipős doboz akcióhoz” csatlakozva csomagot állítottunk össze, amelyhez mindenkinek le kellett mondania egy-egy játékáról, egy szegényebb sorsú gyermek javára. Minden tanuló eleget tett a felkérésnek.
Megéltük azt is, hogy nemcsak a drága ajándék az ajándék, a kicsinek is ugyanúgy lehet örülni. Ezért csoportos ajándékozást vezettem be. Mindenkinek húznia kellett egy nevet az csoportban tanulók vagy tanítók közül. A kihúzottnak, egy személyre szóló ajándékot – saját készítésű kézművesség – kellett készíteni, további megkötés volt, hogy maximum 500 forint értékű édesség kerülhetett a csomagba. A legnagyobb kihívás az volt, hogy el ne árulják egymásnak, hogy ki kit húzott. A gyerekek a szüleik segítségével barkácsoltak, rajzolta. Az ajándékkészítés közben bizonyára jó szívvel gondoltak az ajándékozottra is, így egy kicsit kikerültek saját szűk kis világukból. Az ajándékozás előtti napokban tudatosítottuk az ajándékozás etikettjét is, azaz hogyan kell megköszönni, hálás szívvel fogadni csoporttársunk ajándékát. Készültek rajzok, karácsonyfák különféle technikákkal, asztaldísz élő növényből, termésangyal, horgolt állatfigura, stb.
Hagyományt szeretnék teremteni ezzel a kezdeményezéssel a csoportban
Az óra bevezetéséhez Móra Ferenc: Szánkó című olvasmányát használtuk.
Beszélgettünk arról, hogy segítettek-e már valakinek. Beszéltünk a segítségnyújtás fajtáiról, lehetőségeiről, következményeiről.
„Kezdőbetűk üzenete”
Párokban dolgozva a minta szerint kiegészítették a kezdőbetűket a jó cselekedetekkel kapcsolatos mondatokká.
„Szuperhősök jótettei”
Csoportokban dolgozva akciótervet készítettek, hogy mivel tudnák jobbá tenni a világot.
Az első osztályosok a beszélgetőkör keretében meséltek arról, hogy ők hogyan, és milyen jó cselekedetekkel szoktak gondoskodni másokról. Az osztályban ilyenkor mindenki figyelmesebb a másikkal. A karácsonyi angyalkázás náluk nem csak az apró ajándékokról, hanem a figyelmességről is szól. Ennek keretében figyelnek arra, akit kihúztak, kedvesebbek, figyelmesebbek vele. Mindezek mellett szüleiknek is igyekeznek többet segíteni, így például rendet raknak a szobájukban, segítenek a karácsonyi készülődésben. Többen arról is meséltek, hogy nem okoz nekik problémát a régi,megunt játékok, ruhák összegyűjtése, így szüleik a rászulóknak tudják adni azokat. Az egyik kisfiú lelkes állatbarát, így ő a menhelyi kutyusokra is gondol minden évben, és szívesen látogatja meg őket szüleivel.