Az elsős gyerekek szüleikkel együtt karácsonyi ajándékokat készítettek. Ezeket be is mutatták, majd karácsonyi énekekkel köszöntötték szeretteiket.

Osztályunk egy nagy almafán ábrázolja a végrehajtott jó cselekedeteket.

Az igazi, a legszebb. a szívünkbe vésett felejthetetlen ajándékok, melyet nem cserélnénk el semmilyen nagy babára, de óriás cukorhegyre sem: az lehet a kedvesség, a törődés, a szeretet is.
Ezzel a véleménnyel szerencsére nem vagyunk egyedül. A 3.a osztály tanulói így írtak erről:

Szabi: Én sokat gondolkodtam, de arra jutottam, hogy a családom a legnagyobb ajándék. Hogy vannak szüleim, nagyszüleim. És még vannak barátaim is. És én ezért hálás vagyok nagyon.

Andi: Soha nem kaptam akkora ajándékot, mint azt, hogy megszülettem. Az életem nem lett volna, ha nincs apa és anya. Nélkülük én sem volnék. Értük sok mindent megtennék.

Hanna: Nekem a legszebb ajándék a Föld. Nagyon vigyáznunk kell rá, mert ha nem, szét fog hullani és nagy szemétdomb lesz belőle. Vigyáznunk kell a növényekre, állatokra és persze az emberekre. Ebben segíthetünk a Földnek. Ne szemeteljünk, vigyázzunk az élőlényekre! Szeretném, ha az országok békében élhetnének.

Boti: Nekem a legszebb ajándék a szeretet. Én ettől az érzéstől nyugodt tudok lenni.

Tanulság: A leírt és kimondott gondolatok, szavak: KINCSEK ! Pénzzel nem mérhető a szó, melyet ajándékként kapunk és másoknak adunk.

Szavaid kincsek. Önzetlenül szórd, mint szikráit a csillagszóró karácsonykor!

A gyerekekkel decemberben arról beszélgettünk, hogy vajon milyen jó cselekedeteket csinálhatunk. Mik is azok a jó cselekedetek. Hogyan érezzük magunkat akkor, ha jót csináltunk, akár egy barátunkkal, vagy szüleinkkel szemben. Néhányat felsoroltunk: „elpakolom a játékaimat, szót fogadok, ügyesen viselkedek az iskolába, segítek egy osztálytársamnak”. Ezután a karácsonyi ünnephez kapcsolódóan egy díszt készítettünk, amit egy másik csoportnak adtunk ajándékba.

Még a családnak szánt ajándék készítése során is szükségünk lehet a barátaink segítő kezeire.

A gyerekekkel a fa és a gyümölcsök megrajzolása előtt arról beszélgettünk, hogy kinek mi jut eszébe a jótettekről. A gyerekek az osztályközösségben nagyon segítőszándékúak, sokat segítenek szüleiknek, nagyszüleiknek, testvéreiknek, de főként akkor, ha megkérik őket valamire, vagy ha látják, hogy hozzátartozójuk beteg, fáradt, rosszkedvű. Megkértem őket, hogy próbáljanak másoknak örömet okozni, jót cselekedni, akkor is, amikor erre senki sem kéri őket. Kissé nehézkesen indult a feladat, de megértették, hogy mit szeretnél tőlük. Nem nagy dolgokat, apróságokat, de a másik vegye észre a jó szándékú cselekedeteinket… A boltban halottam, hogy az egyik ott dolgozó anyuka mesélte, hogy a kisfia elmosogatott neki, egy másik a nagyinál felporszívózott, valaki jobban odafigyelt a kiskutyájára, vagy épp valaki szívesen elment a boltba és segített anyának a bevásárlásban. Már annak is pozitív hasznát éreztem, hogy a gyerekek gondolkodnak a témában. A „segíts” szó kezdőbetűiből csoportmunkában faraghattak különféle jó cselekedeteket a gyerekek. Megfogta őket ez a feladat, volt olyan csoport is, hogy hiányosan olvasták fel megoldásaikat… Persze nagyon érzékeny, empatikus gyerekek is voltak, akiknek tanúságos megoldásaik születtek. Mindenképpen gazdagabbak lettünk a feladatok megoldása közben… 🙂