Boldogító jó cselekedetek
Decemberben varázslatos hónapa sok ünnep közül a télapó ünnepségünk is zárt formában valósult meg. Az intézménybe a szülők nem jöhetnek be a vírus helyzet miatt. Mi a gyerekekkel együtt kis manókká változtunk, táncoltunk és ablakon keresztül vártuk a télapót. Videóra rögzítettük a táncot és elküldtük a szülőknek, hogy távolról ugyan de részesei a mi kis ünnepünknek, látták, és tudják milyen sok kicsi jóság manó létezika mi óvodánkban.

Az adventi időszak mindig kellemes érzéseket hoz elő kicsiben, nagyban egyaránt. Az évnek ez az időszaka remek lehetőség arra, hogy az ünnepkörhöz, a hagyományokhoz kapcsolódóan beszélgessünk a jóságról, a szeretetről, az örömszerzésről. Arról, hogy kicsit önismeret felől megközelítve ( egocentrizmus) ki minek örül és azon túllépve, hogyan tud mosolyt csalni a másik arcára egy-egy apró vagy akár nagyobb jó cselekedettel. A témát a két hetembe ágyazva fokozatosan építkezve terveztem feldolgozni, elmélyíteni. Készítettem egy zöld karikákból( minden kisgyereknek volt egy karikája) álló stilizált fenyőfát. A gyerekek pajtásaiknak „ajándékozott” jó cselekedettel (díszes, fényes, jellel ellátott kör) díszíthették fel a fát karácsonyfává. Sajnos a pandémiás időszak miatt ( karanténba került a csoport) ez nem tudott kiteljesedni. A jó cselekedetek közé soroltuk az ajándék készítést, amiben rengeteg részük volt a gyerekeknek. Sokat dolgoztak a meglepetések elkészítésében. Lehetőség szerint mi felnőttek is apró ajándékkal kedveskedtünk minden nap egy-két kisgyereknek, aki valami jó cselekedetet vitt véghez. Ezt kötöttük össze a téli dekorációnkkal. A kis házak rejtették a meglepetést.

Mivel a járvány miatt a társas kapcsolatok csak online térben valósulhatnak meg, ezért az óvónénikkel együtt az egyik online tevékenység alkalmával ültettünk Luca-búzát. Ezt karácsonyig minden nap szeretettel gondoztuk, amely vagy az ünnepi asztal dísze lett vagy kedves ajándék a nagyszülők részére.