Katica csoport
Ebben a hónapban nagyon is aktuális témát kaptunk és dolgozhattunk fel, hiszen az Ünnepek közeledtével nagyon sok foglalkozást e témakörre építhettünk fel!
Az egész hetet az ünnepi dalok halk hallgatása ölelte át, így meghitt, nyugodt környezetben tudtak dolgozni a gyerekek, miközben arról beszélgettünk, hogy nem az a legfontosabb, hogy sok-sok ajándék legyen a karácsonyfa alatt, hanem a családi szeretet, az összetartozás és az, hogy bármi történik, mindig ott vagyunk egymásnak!
Felhívtam a figyelmet a folyamatos jó cselekedetek megtörténésére: bárhol, ahol a kisebb vagy akár a korabeli csoporttársak segítségre szorulnak, legyünk ott és segítsünk. Nem történt ez másképp a „Csoport fenyőfájának” készítésénél sem, ahol az apró díszek mintázásánál, kivágásánál, majd a fára helyezéskor a nagyobbak segíthették kisebb társaikat! Hiszen mint tudjuk: JOBB ADNI, MINT KAPNI!
Boldogító jó cselekedetek
Jócselekedeteinkkel juttunk el karácsony ünnepéhez
Decemberben sok boldogító jócselekedetekben lehetett részük a gyermekeknek. Az Angyalkás játék nagy izgalmat okozott. Minden tanuló kihúzta egy osztálytársa nevét. Akit naponként meglepett kézzel készített, apró ajándékokkal, rajzokkal, sőt néhány kedves szó is került a kicsi harangba, a fenyőfán. Az utolsó boldogságórán kiderült, hogy ki-kinek adta az ajándékokat. Nagy volt az öröm! Elkészültek a madáretetők is, a csemeték ügyes kezét dicséri.
„A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát!”
Számos bölcs és igaz gondolatot találtam a boldogító jó cselekedetek témakörrel való foglalkozás során, közülük kettő fogott meg leginkább, melyek szorosan összekapcsolódnak. Az egyik Lewis Caroll megfogalmazása, miszerint „Az élet egyik legmélyebb titka, hogy igazán csak azt érdemes megtenni, amit másokért teszünk.”, a másik pedig az ókori gondolkodó, Hioszi Tatiosz tanítása: „Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.”
Valóban: ha arra törekszünk, hogy másokért cselekedjünk, valamint, ha figyelmesek vagyunk és észrevesszük, hogy hol van szükség a jócselekedeteinkre (mert mindig ott van körülöttünk a lehetőség), akkor minden egyes jótettünkkel, amellyel segítettünk valakinek és ezáltal boldoggá tettük, az számunkra is boldogságot terem. A másikkal való szeretetteljes kapcsolat felmelegíti szívünk-testünk-lelkünk.
A diákjaim ebben a hónapban nem oszthatták meg egymással élőben a gondolataikat a vírushelyzet miatt. Az általam összeállított gondolatmenetet követve otthon készítették el az ehavi boldogságóra feladatait, és miközben rajzoltak, színeztek, rejtvényt fejtettek, jót cselekedtek, tudták, hogy mindannyian ugyanazt csinálják otthon. Ez lélekben összekötötte őket még akkor is, ha most a jócselekedeteket otthon hajtották végre és nem egymással, az iskolában. Ezt jelzik a kis karácsonyfadíszekre írt és rajzolt jócselekedet kihívás megvalósított tettei is (a répahámozástól anya megöleléséig), amelyek a mi közös karácsonyfánkra kerültek fel (lásd melléklet).
Tartottunk online találkozót is néhányan, ahol a havi boldogságórához kapcsolódó történetet meséltem el nekik: Mester Györgyi: Karácsonyi kommandó című elbeszélését: öt fiú titokban segít a falu rászoruló időseinek ott, ahol tud: havat lapátolnak, fát hordanak be, tetőt javítanak stb. A megható történet üzenete ugyanaz, mint Caroll és Tatiosz gondolata: ott tegyünk jót, ahol vagyunk! Vegyük észre és ne legyünk restek megtenni! Ennyi a boldogság titka: másokat boldoggá tenni ♥
„A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát!”
Számos bölcs és igaz gondolatot találtam a boldogító jó cselekedetek témakörrel való foglalkozás során, közülük kettő fogott meg leginkább, melyek szorosan összekapcsolódnak. Az egyik Lewis Caroll megfogalmazása, miszerint „Az élet egyik legmélyebb titka, hogy igazán csak azt érdemes megtenni, amit másokért teszünk.” , a másik pedig az ókori gondolkodó, Hioszi Tatiosz tanítása: „Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.”
Valóban: ha arra törekszünk, hogy másokért cselekedjünk, valamint, ha figyelmesek vagyunk és észrevesszük, hogy hol van szükség a jócselekedeteinkre (mert mindig ott van körülöttünk a lehetőség), akkor minden egyes jótettünkkel, amellyel segítettünk valakinek és ezáltal boldoggá tettük, az számunkra is boldogságot terem. A másikkal való szeretetteljes kapcsolat felmelegíti szívünk-testünk-lelkünk.
A diákjaim ebben a hónapban nem oszthatták meg egymással élőben a gondolataikat a vírushelyzet miatt. Az általam összeállított gondolatmenetet követve otthon készítették el az ehavi boldogságóra feladatait, és miközben rajzoltak, színeztek, rejtvényt fejtettek, jót cselekedtek, tudták, hogy mindannyian ugyanazt csinálják otthon. Ez lélekben összekötötte őket még akkor is, ha most a jócselekedeteket otthon hajtották végre és nem egymással, az iskolában. Ezt ábrázolják a kis karácsonyfadíszekre írt és rajzolt jócselekedet kihívás megvalósított tettei is (a répahámozástól anya megöleléséig), amelyek a mi közös karácsonyfánkra kerültek fel (lásd melléklet).
Tartottunk online találkozót is néhányan, ahol a havi boldogságórához kapcsolódó történetet meséltem el nekik: Mester Györgyi: Karácsonyi kommandó című elbeszélését: öt fiú titokban segít a falu rászoruló időseinek ott, ahol tud: havat lapátolnak, fát hordanak be, tetőt javítanak stb. A megható történet üzenete ugyanaz, mint Caroll és Tatiosz gondolata: ott tegyünk jót, ahol vagyunk! Vegyük észre és ne legyünk restek megtenni! Ennyi a boldogság titka: másokat boldoggá tenni ♥
A választható témakörök közül, ebben a hónapban a „Kedvességnap” feladatot választottuk. A decemberi hónapban sajnos több kis Katica is beteg lett, így különösen is hiányoztak a barátok egymásnak. Minden reggel megbeszéltük, hogy ki mikor fog visszajönni, esetleg üzent-e az anyukájuk, illetve hogy hány nap múlva ünnepeljük a karácsonyt, amit az adventi naptáron is nyomon követtünk. Az adventi naptár is már jó motiváció volt, hiszen igyekeztek jó cselekedetekkel, kedvességgel, együttjátszással kiérdemelni a kis jutalmat. A havi témánk az óvodában a „Család” témakör volt, így megint szorosan kapcsolódott a Boldogságóra foglalkozáshoz, nagy örömünkre. A szülők előzetesen küldtek emailben családi fotókat, mely meglepetés volt a gyerekek számára. Elsőként az újszülöttkori, baba képeket vetítettük le, ebből kellett kitalálni ki lehet a képen. Ezt követően, mindenki bemutatta szűkebb és tágabb családját, családtagjait. Több alkalommal beszélgetőkör formájában mélyítettük el a családi szeretet, gondoskodás, közös ünnepek során átélt élmények fontosságát. Rávezettük a gyerekeket, hogy nem csak az ajándékoknak, játékoknak kell örülni, hanem az együtt töltött időnek, az élményeknek is. Ezt segítette a „Mi jót tettél?” című játék is, ahol a gyerekek állatbőrbe bújva mesélték el milyen jót tettek aznap. Érdekes válaszok születtek: – „Időben felkeltem és elkészültem.”; -„Megvigasztaltam X.Y.-t.”; -„Olyannal is játszottam, akivel annyira nem szoktam.”; -„Katikának (dajka néni) segítettem szalvétát hajtani.” El is játszottuk a javasolt szituációs játékokat, amiben segíteni tudunk társunknak, szüleinknek. Együtt egy körkötelet fogva is feltudtak állni, így meg tapasztalták milyen dolgozni egy közös célért. A gyerekek szívesen hallgatták meg a téma javasolt meséjét (Bezzeg Andrea – Szívem kertje), majd kiszínezték Amáliát, amint a seprűn hazarepül. A munkafüzetben található színezőket örömmel fogadták és néhányan még a kedvesség szimbólumát is kivágva tovább adták. Volt, aki megtanult szívecskét rajzolni. A hónap dalát régóta ismerjük, örömmel ismerték fel-hiszen ez szokott lenni a délutáni ébresztő dalunk. A téma lezárásaként az utolsó napok egyikén elkészítettük a Kedvesség Napot, ahogyan mi képzeltük. Az előre kivágott karton Napocskára a gyerekek kivágott körökre lerajzolták magukat, illetve a hiányzó pajtásokat. Mindenki kiválasztotta a legjobb barátait és kis segítséggel megrajzolta az arcát. Közösen elhelyeztük a Katicákat és felragasztottuk, még a felnőttek is felkerültek a Katica Napocskára. Méltó helye lesz ennek az alkotásnak is a Hála falunkon.
Iskolánk az utóbbi pár napban online oktatásban vett részt, mivel az iskola dolgozói és hozzátartozói közül többen is megbetegedtek. Így nyolcadikos tanítványaimmal csak online óra keretében tudtunk beszélgetni az egészség fontosságáról, magunk és mások testi, lelki épségének megóvásáról, megvédéséről. A mostani helyzet veszélyeiről, hogy mit tudunk mi a vírus terjedése ellen tenni. A gyerekek ezen fellelkesülve nagyon szép szájmaszkokat terveztek, melyet meg is szeretnének varratni saját viseletre.