A feladat során a tanulók csoportokat alkottak, majd meghallgatták az idézetet Pál leveléből. Ezután minden tanuló húzott egy betűkártyát. Ennek megfelelően készített minden csoport egy-egy közös rajzot. Az elkészült munkákat összehasonlítottuk és közösen értékeltük.
Boldogító jó cselekedetek
December: Jó cselekedetek hónapja
2021. 12. 06. A mai nap fő szereplője természetesen a Mikulás, Mikulás várás volt. Már reggel Mikulás fejet lehetett színezni, ragasztani, elővettük a Mikulás, és manó, rénszarvas fejdíszeket, persze aztán már szinte mindent, hogy mindenkin legyen valami, és elkészült a Mikulás szánja is. Nagyon sokan utaztak rajta. Nem győzték mesélni az élményeket, milyen ajándékot kaptak. Volt, akinél olyan ügyetlen Mikulás járt, hogy a kitett tejet szétcsöpögtette az asztalon. Hamarabb pakoltunk, mint szoktunk, de persze mindenki dolgozott. Dóra előkerült dobozából, köszöntötte a gyerekeket, megkérdezte, milyen hónap, milyen évszak van. Jó volt ez a gyakorlásnak. Rávezettem őket, hogy most, így Karácsony előtt, a jócselekedetekkel fogunk foglalkozni. Mi is az a jócselekedet. Mindenki az adományozást, a szegény gyerekek segítését szajkózta, persze érthető módon, hiszen már múlt héten el kezdtünk adományokat gyűjteni a rászorulóknak, Csoportunk bevállalt egy családot öt gyermekkel, akik a Karitászon keresztül, a mi segítségünkkel lesznek megajándékozva, a fa alá készített dobozokból. Kicsit nehéz a dolgunk, mert csak annyit tudunk, hogy 15, 9, és 5 éves kisfiúnak, meg 13, és 11 éves lányoknak gyűjtünk. Ezt persze a gyerekek is tudják, hiszen otthonról adakoznak a szüleikkel együtt. Szóval, mikor más ötlet nem volt, akkor mondtam, hogy mindenki csukja be a szemét, és lássa maga előtt a családját, apa, anya, fáradt, sok a dolga, Dadus néni alig győzi a munkáját, hol tudtok segíteni? Na, erre már beindult a fantázia, záporoztak az ötletek, jó cselekedetek. A foglalkozást gyorsan befejeztük, amikor jött a hír, sietni kell, mert jön a Mikulás az udvaron vár minket!
Kedden, mire érkeztek a gyerekek, elosztottam az adományokat a dobozokba. Mindenki csodálkozva nézegette mikor megérkezett, de mivel nagyon jól tudták mire vannak a dobozok, hiszen tegnap mutattam amikor hajtogattam, csak nyugtázták, hogy jól tele van pakolva. A dobozok tetejét viszont díszíteni kell, mert fekete, ezért egy fenyőt rajzoltam rá, aki szerette volna, jöhetett kiragasztani kicsi hópihékkel. Közben Karácsonyi dalokat énekeltünk. Reggeli előtt, amikor már mindenki megérkezett, körbeálltuk a dobozokat, megnéztük mi van benne. A gyerekek kérdezték, hogy kié lesz? Hány évesé, és fiú, vagy lány? Már volt, amikor találgattak is. Mikor végig néztük, kértem őket, rakják rá kezüket a dobozra, lefényképezem. Olyan ügyesen mindenki odarakta, hogy a dobozok nem is látszódnak, az viszont igen, hogy egy csoport vagyunk. Nimród el is kiáltotta magát: „Tulipán csoport HAJRÁ!!!” Reggeli után kiosztottam a szivecskéket, lehetett díszíteni, ragasztással. Mondtam annak készítik, akit meg akarnak lepni, mert szeretik. Ma egy dinoszaurusz helyettesítette Dórát, mert Nimród annyira ragaszkodott hozzá, mondtam jó, csak hagy ültessem ide, hogy figyeljen Titeket. A Holle anyót meséltem: Jó tett helyébe jót várj! közmondást erősítve bennük. Mindenkinek be kellett csukni a szemét, és arra gondolni, ki, mit cselekedett jót, tegnap délután, otthon. Felsorolták. A foglalkozás végén Bella zenéjére táncoltunk. „Jól csak a szívemmel láthatok” és „Repülj velem!”
Szerda reggel sikerült a két utolsó doboztetőt is kidíszíteni (adomány doboz), és becsomagolni a dobozokat egy kivételével. Reggeli előtt hallgattunk zenét, Bella CD-jéről. Reggeli után viszont rögtön neki fogtunk a mézeskalács nyújtásához, szaggatáshoz. A tésztát egyik anyuka hozta a csoportból, így egy kicsit hideg volt, mert éjszaka hűtőben tartotta. Viszont a gyerekek meg élvezettel puhították tiszta tenyerükkel. Mindenki szaggatott egy kis ideig, nagy volt az érdeklődés, de 24 kisgyerek akart cukrászkodni. Hurrá! A rendbe tétel után szituációs játékba kezdtünk, amit gyakorolnunk kell majd a közeljövőben, hiszen nagyon meg voltak szeppenve a figyelő szemektől. A szituációt én találtam ki, több szereplő bevonásával, két helyzetet is lejátszottunk. Azért valamit nagyon jól csináltak, mert a gyerekek felismerték a helyzeteket. Megbeszéltük mi volt jó, mi rossz cselekedet. Zsóka dadus néninknek megköszöntük a sok munkát, jó cselekedet, amit a mézeskalács sütés, és a szoba rendbetételéért tett. Még tapsot is kapott. A délelőttöt zenével zártuk, a koreográfiát egyedül találták ki, elindultak körbe, egymás kezét fogva. „Jó emberré csak a szívemmel válhatok!”
A csütörtök a torna napja. A gyerekek, mivel a szülők reggel nem jöhetnek be, öltözködtek a tornához, és a sok ruha miatt sokat kellett segíteni nekik. Ekkor jött Bence, a Karitasz vezetője, hogy elvigye az adományba összecsomagolt dobozokat. Nagy örömmel jött, nosztalgiázott egy kicsit, hiszen mindkét lánya ide járt hozzánk, a Tulipán csoportba. Boldog volt, mesélte, hogy nagyon sok adomány gyűlt össze, így bőven tudnak osztani a rászorulóknak. A dobozokat megköszönte, a gyerekek integettek mikor elment. A torna labdás feladatokkal zajlott, nagyon ügyesek voltak, sok dicséret hangzott el. Reggeli után karkötőket gyártottak a barátoknak, családtagoknak, vagy éppen maguknak, nagy szív volt a gyöngyök közepén, ezzel is jelöltük a szeretetet. Amíg fűztek, akinek kedve volt, jöhetett a mézeskalácsot kiosztani az óvoda dolgozóinak. Szép, szív formájú doboz készült a mézeskalácsoknak. Először kicsit megszeppenve, majd egyre ügyesebben ment a kínálás, még a kisebbeknek is. Alakítottunk egy nagy szívet a szőnyegen saját testüket használva, ami nagyon jól mutat a fényképen. A kezükkel is megtanultak szívet mutatni. A gyümölcsevésnél Ők is kaptak mézeskalácsot.
Pénteken zenével kezdtük a napot, zeneszóra érkeztek a gyerekek. Már ügyesen éneklik a dalt: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok!” A karkötő fűzést kérték reggel, még sokan készítettek, vitték haza örömmel. A reggeli után karácsonyi díszt készítettünk, és hogy két helyen ugye nem tudok segíteni, a formanyomó használatát Julcsi átvette tőlem, így nem volt fennakadás a ragasztásnál sem. A forma szélét kellett beragasztani mintával, már egyre több gyereknek sikerült is. Pakolás után elbúcsúztunk Dórától egy ideig, mert ugye mindenki hosszabb ideig otthon lesz, és Dóra addig alszik, pihen. Ismétlés képpen felelevenítettük jócselekedeteinket, utána meggyújtottuk a három Adventi gyertyát, énekelve, verselve. Kitettük a szívecskét a lépcsőre, megszámláltuk mennyit teljesítettünk, mennyi van még hátra.
Mozgalmas, néha szívszorító, de nagyon szép hét van mögöttünk.
December- a jó cselekedetek hava
Az óra elején elmeséltem a diákoknak ezt a történetet.
Kétféleképpen kellett folytatniuk:
Találjátok ki, mi történhetett a vándorral, míg távol volt és adjátok elő!
Meséljétek el a történetet a kő szemszögéből!
A drágakő
Egy indián bölcs vagy egy vándor! Mindkét csoportból alkossatok egy-egy párt! A párok olvassák el A drágakő című tanmesét és húzzanak egy „játékkártyát”, majd annak megfelelően adják elő a történetet! Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…” – szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.
Értékes válaszok születtek, ahol jelen volt a felismerés és a lelkiismeretfurdalás is. Senki nem akart sokáig élni a kővel, visszaadták.
Az első feladat frontális volt, a 2. feladatban már csoportban dolgoztak a tanulók.
Két tanuló dolgozott a táblánál, hogy mit jelent számukra az adás és a kapás.
Az első csoport kérdőívet töltött ki, sajnos sok volt a 3-a és 4-es pontadás.
1. nagyon nem értesz vele egyet 2. nem értesz vele egyet 3. egyet is értesz, meg nem is 4. egyetértesz vele 5. nagyon egyetértesz vele 1 2 3 4 5
1. Mások segítése időpocsékolás.
2. Ha lehetőség adódik, szívesen segítek másoknak.
3. Ha van rá lehetőség, visszajuttatom a talált pénzt.
4. Az egyik legnagyszerűbb dolog az életben a családom és barátaim segítése.
5. Sürgősségi esetben inkább elkerülném a segítségadást.
6. Csodálatos dolog másokat segíteni szükség esetén.
7. Az önkéntes segítés felemelő érzés.
8. Utálok eltévedt idegeneket útbaigazítani.
9. Az önkéntes munka boldoggá tesz engem.
10. Minden hónapban időmmel vagy pénzemmel támogatok egy jó ügyet.
11. Hacsak nem a családom tagjai, az idősek segítése nem az én felelősségem.
12. A kisgyerekeknek tanítani kellene mások megsegítésének fontosságát.
13. Elgondolkodtató, hogy halálom után felajánlom szerveimet azzal a reménnyel, hogy másoknak segítek vele.
14. Igyekszek segíteni minden iskolai és közösségi tevékenységben.
15. Békesség tölt el, miután segítettem valakinek.
16. Ha valaki előttem a pénztárnál pár forint híján nem tud fizetni, azonnal kisegítem.
17. Büszke vagyok, amikor tudom, hogy nagylelkűségem kisegített valakit a bajból.
18. Mások megsegítése több bajt okoz, mint jót, mert utána mindig másokra akarnak támaszkodni, és nem tesznek magukért.
19. Ritkán adok pénzt nemes ügyre.
20. Szegényeken segíteni nagyon jó dolog. Fontos!
Egy külön csoport azt írta le, hogy mit tehetnek önmagukért, hogy jobb legyen nekik. Velük külön is elbeszélgettünk, mert olyan dolgokat soroltak fel, amihez pénz is kell. Aztán már ők is sorolták a maguk verzióit az erdővel kapcsolatban.
A szokásos kártyás csapat képeket választott ki, hogy mit jelent számukra a jócselekedet.
A mi csoportunk egy jót játszott ismét. Mindenki felírt lapra két fogalmat, ami a számára fontos, majd az egyiket megtarthatta, a másikat átadta valakinek a csoportunkból. Én például a foci szót kaptam, ebben próbáltam megkeresni, ami számomra fontos.
Majd jött a mikulási osztályajándékozás. Minden tanuló kihúzott egy nevet, úgy kellett átadni az ajándékot, hogy megmondták a másiknak, hogy mit szeretnek benne. Jó volt látni, ahogy a tizenkettedikes tanulók örültek és pakolták ki a csomagjukat.
Szép és lélekben gazdag óra volt.
A következő héten csináltunk évzárást (2021) az alábbi kérdések segítségével:
Mit rügyeztettél ki magadban ebben az évben?
Mi indult el benned?
Mi virágzott ki?
Mi gyümölcsözött?
Mi érett meg nálad?
Mit kellett leszüretelni?
Mit kellett válogatni?
Mit kellett raktározni?
Majd 2 kártyát húztak a tanulók: egyet 2021-re, ami jellemző volt az évükre és egyet 2022-re, hogy mit szeretnének.
1. Lazító gyakorlat (ellentétes mozdulatsor)
2. Beszélgetés a jó cselekedetekről, azok fontosságáról.
3. A kőleves mese meghallgatása. Beszélgetés a meséről a téma kapcsán. Véleményformálás.
4. Mesehősök jó cselekedetei. Gyűjtés munka párban.
5. Mi lehet jó cselekedet? csoportban közös kép készítése.
6. Zenehallgatás: Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok.
6. Meditáció
A Karácsony előtt kifejezetten aktuális volt a téma. A gyerekek buzgón rajzolták a jócselekedet-virágokat.
Nagyon értékes és hasznos volt a jó cselekedetek gyakorlása az osztálynak. A Mikulás eljöveteléhez kötöttem az órámat, és ennek folytatásaként a gyakorlását. Azt találtam ki, hogy miután a Mikulás elhozta a csomagokat és beadta az ablakon, a gyerekek egymásnak adták át a csomagot egy jó cselekedet és boldogító szavak kíséretében. Megható jelenetek és jókívánságok követték egymást. Nekem is jutott belőle.
Mesét írtak a gyerekek, aztán eljátszották a cipőikkel. Borzalmas veszélyektől mentették meg a főhőst.
Cipősdoboz akció a Segítség Köve Alapítvány munkájának támogatása
A projekt leírása:
A Segítség Köve Alapítvány az idei évben 23. alkalommal szervezte meg a karácsonyi Cipősdoboz akciót, melynek keretein belül, több száz gyermek megajándékozása a cél. A csepeli szociális intézményekben; anya- és családotthonban, gyermekotthonokban, fogyatékkal élő gyermekeket, illetve a szociális szférában dolgozó munkatársak által javasolt rászoruló, mélyszegénységben élő gyermekeket szeretnénk megajándékozni.
Ehhez csatlakozva iskolánk, így a mi osztályunk is adományokat gyűjtött.
Feladat:
– Használaton kívüli cipősdobozok gyűjtése.
– A cipősdoboz tetejének- és aljának színes csomagolópapírral való bevonása.
– A dobozok megtöltése újszerű vagy új ajándékokkal életkor- és nem szerinti csoportosításban.
Ez a feladat kiváló alkalom volt arra, hogy a gyerekek megmutassák saját korosztályukkal szembeni gondoskodásukat, odaadó és együttérző normáikat. A feladat közben öröm volt látni, ahogy egymást az adakozásra buzdították.