December a jó cselekedetek hónapja, amit mi minden évben nagyon várunk. A készülődéssel, ének-és verstanulással, ajándék készítéssel töltött idő mellett nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy egymásra még jobban odafigyeljünk, segítsük egymást. Szeretet postaládát készítettünk a csoportszobába, melyben jó cselekedet gyanánt az egymásnak rajzolt alkotásaikat helyezhetik el a gyerekek. A Hóvirág csoportban a délelőtt során kartonból kivágott szíveket díszíthettek a gyermekek, melyet fel is használtak a karácsonyi vásárban. A vásárt a csoportszobában rendeztük meg. A kiválasztott társuknak vásárolhattak karkötőt, só-liszt gyurmából készült mézeskalácsot és papírból készített karácsonyfadíszt. A megvásárolt áruért az általuk készített szívekkel fizettek.
A vásárt követően a nagy szőnyegen kényelmesen elhelyezkedve relaxációként légzőgyakorlatot végeztünk, majd Bagdi Bella Szép nap kezdetű dalával megteremtettem a meghitt hangulatot az angyalka húzásához. A gyerekek sorra húztak egy-egy jellel ellátott angyalkát, melyet a karton karácsonyfára csíptettünk. A csipeszekre előre felrajzoltam a jeleket. Megbeszéltük, hogy ki kinek lesz az angyalkája karácsonyig és melyek azok a jó cselekedetek, melyeket megtehetünk társunkkal.
Lezárásként a Szálljatok le kezdetű karácsonyi dalt gitároztam a gyerekeknek, majd felajánlottam, hogy a vizuális asztalnál lerajzolhatják a karácsonyi kívánságukat, melyet a szeretet postaládában helyeztünk el.

Csodálatos decemberi boldogságórás napokat töltöttünk el együtt a gyerekekkel, és ez a hangulat remélem egész hónapban kitart majd. Malomkörzés relaxációval kezdtünk, ahol elengedtünk minden feszültséget magunkból. Beszélgettünk a jócselekedetek kifejezés jelentéséről, kérdeztem ki milyen jócselekedetére emlékszik vissza. Nagyon sok kedves dolgot mondtak. Közben a héten elkezdtünk a másik csoportnak ajándékokat készíteni, illetve azt kértem a gyerekektől válasszanak titokban maguknak valakit a csoportból, akinek a hét folyamán titkos segítő manója lesz. A választottak idővel rájöttek, de olyan aranyosan segítettek a másiknak, elpakoltak helyettük, megterítettek az ebédnél helyettük, segítettek az öltözködésben, úgyhogy nem volt nehéz rájönni kinek ki volt a titkos segítő manója. Jó volt látni, hogy ilyen segítőkészek voltak és élvezték ezt a titkolózást is. Megnéztük az animációs kisfilmet is, amit ámulva néztek végig, utána pedig leosztottam a szerepeket és boldogan játszották el. Van aki zavarban volt, volt aki játszi könnyedséggel alakította a kisfilmben látott figurát, de a lényeg szerintem mindenkinek átjött és játékként élték meg az egészet, nem feladatként. A hónap meséjét is feldolgoztuk, az ajándékok készítése közben pedig a hónap dalát is sikerült meghallgatnunk. A hét végén pedig átadtuk az ajándékokat a másik csoportnak, nagy lelkesedéssel mentünk át és nyújtottuk át nekik. Szerintem a képek mindent elmondanak. 🙂 Jobb velük a világ! Boldog karácsonyt kívánunk, jövőre találkozunk!

Az év utolsó hónapjában kiemelt szerepe van a szeretetnek. A Mikulásvárás és a karácsonyi időszak mind remek alkalmat ad arra, hogy pozitív érzéseket alakítsanak ki a gyermekekben. A mi és a szülők feladata, hogy rávezessük a gyerekeket arra, hogy nem csupán kapni jó, hanem adni is. A hónap témája a boldogító jó cselekedetek lehetőséget adott arra, hogy a kedvesség, segítőkészség, önzetlenség a gyermekek mindennapjaiba is megmutatkozzon.
Óvodánk idén először kezdeményezte a „fordított adventi kalendárium”-ot, amikor nem mi kapunk, hanem mi adunk másoknak. December 1-jétől gyűjtést szervezünk a hátrányos helyzetű családokban élő kisgyermekeknek, akiket karácsony előtt megajándékozhatunk az összegyűlt adományokból. A gyerekekkel sokat beszélgettünk erről, hogy ugyan kapni is jó, de adni még nemesebb gesztus, segíteni önzetlenül a szegény gyerekeken. Sokan hoztak be olyan jó állapotban lévő könyvet és játékot, amivel már nem játszanak, de más még örülhet neki. Közösen pedig levittük és beletettük ezeket az ajándékokat a gyűjtődobozba.
A „Szívem kertje” mese meghallgatása után lehetőség volt egy olyan beszélgetés kezdeményezésére, ahol a gyerekek elmondhatták mikor és kivel cselekedtek jót. Sokan azt mesélték, hogy az anyukájuknak a főzésben, takarításban, az apukájuknak a kerti munkáknál, barkácsolásoknál szoktak segíteni. Az egyik kislány egy törött szárnyú denevért mentett meg a nagymamájával úgy, hogy elvitték az állatorvoshoz.
A héten találtunk egy térképet és elmondtam, hogy kaptam egy üzenetet a Mikulástól, aki segítséget kér tőlünk, mert fogva ejtette őt a Jégkirálynő a jégpalotájába. A gyerekek lelkesedve vettek részt a küldetésben. A térképünk mutatta az előttük álló feladatokat. Minden feladat után egyre közelebb jutottunk a jégpalotához, amit a távcsövükkel egyre nagyobbnak láttak. A palota előtt összedugtuk a fejünket (közös problémamegoldás), mivel tudjuk a Jégkirálynőt megenyhíteni, hogy elengedje a Mikulást. Erre olyan válaszok jöttek, hogy: barátsággal, szép szóval, szeretettel. A gyerekek ezen leleményessége vezetett oda, hogy a Jégkirálynő jégszíve megolvadt és melegség, szeretet árasztotta el, s megígérte nekünk, hogy soha többet nem tesz ilyet.