Boldogító jó cselekedetek

Mit teszünk egymásért?

Az adventi időszakban, amikor a Karácsonyt várjuk, az osztálytermet együtt díszítjük fel úgy, hogy az ünnepvárást az iskola falai közé is becsempésszük egy kicsit, a gyerekek számára is kellemes hangulatban teljen a közösen töltött idő. Ezen felül mit is tehetünk egymásért, hogy boldogok legyünk és melegség töltse ki a szívünket? A válasz minden gyermek tenyerén megtalálható.

Boldogító jócselekedetek

Az adventi időszak a várakozás időszaka. A gyerekekkel minden héten gyújtottunk gyertyát az osztály adventi koszorúján és megbeszéltük a jelentésüket is. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm és szeretet. Ebben a szellemben töltöttük napjainkat. Adventi jócselekedetek szerint igyekeztünk december hónapban még kedvesebbek, még barátságosabbak, elfogadóbbak és türelmesek lenni egymáshoz. A napi jó cselekedetek mellett ajándékot is készítettek a gyerekek sajátkezűleg karácsonyra a szüleiknek meglepetésül. A gyerekekkel angyalkákat készítettünk, világító hóembereket befőttesüvegből, karácsonyi képeslapot és karácsonyfadíszt gipszből, majd szépen becsomagoltuk és az utolsó tanítási napon a gyerekek hazavihették, hogy Szenteste átadhassák szeretteiknek.

„Jól csak a szívével lát az ember…”

Relaxáció, szabad mozgás zenére. Mesére hívó mondóka, mesegyertya gyújtása. Mese: Szívem kertje. Hozzá tartozó feladatlap színezése. Zene: Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok. Záró beszélgetés: mi tetszett ma a legjobban a foglalkozáson?

Boldogító jócselekedetek

A „Szívem kertje” elmesélése után tanulgattuk a benne található versikét, majd beszélgettünk a témával kapcsolatban. A hét folyamán figyeltük, hogy ki mikor tett valami jót a másiknak/másikkal. Célunk az volt, hogy mindenkiről elmondhassuk, hogy „jószívű”. (Az elején többnyire én hívtam fel a figyelmüket erre, de aztán hamar ráéreztek a gyerek is). A hónap dalát többször is meghallgattuk, játék során becsempésztem a karácsonyi énekek közé is.
Mindenkinek örömteli, sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok jómagam és a csoportom nevében!

“Díszítsük fel szívünket!”

A hónap témája a Boldogító jócselekedetek, amelynek egyes elemeit az adventi időszakba teljes mértékbe bele tudtuk építeni. Decemberben sokat beszélgettünk arról, hogy miként tudunk együtt készülni az ünnepekre. Beszélgetőkör kialakításával a gyerekek elmondhatták érzéseiket, gondolataikat. Megkérdeztem tőlük, hogyha egy kívánságuk lenne, mi lenne az. Örömmel hallgattam, hogy több gyermek gondolt a családjára, kisállatára, barátjára a kívánsága megfogalmazásakor.
Amikor pedig azt kérdeztem, hogy mit kívánnának a csoportjuknak, akkor az egyik kisfiú azt fogalmazta meg, hogy díszítsük fel a szívünket kedvességgel, szeretettel. Így a csoportunk életében ezt lett a hónap mottója.
December minden egyes eseményét átjárta a jócselekedetek gyakorlása. Lehetőségünk volt elmenni a közeli Állatkertbe, ahol a gyerekek nagy örömmel etették az állatokat.
Luca napján, a hagyományokat szem előtt tartva, a Napsugarakkal egy kis műsorral készültünk, így csoportról csoportra járva adtuk elő a “kolyolásunkat”. Luca búzát is ültettünk, amelynek növekedését azzal segítettük, hogy mindennap locsoltuk és szép szavakkal “kényeztettük”. Így nem csoda, hogy karácsony előtt mindenki búzája óriási lett.
Emellett sokat kreatívkodtuk, ugyanis a gyerekekkel közösen készítettünk a szüleiknek egy kis karácsonyi meglepetést.
A hónap a lecsendesedésről, megnyugvásról, ráhangolódásról szólt. Úgy vélem, sikerült a gyerekeknek átélni az ünnep csodáját, a jócselekedetek örömét.

NEM kútba esett tervek :)

Trevi kút legendája
A gyerekeknek nagyon tetszett a Trevi kút legendája. De a feladat elvégzése majdnem kútba esett terv lett, mert karanténba került az osztály. De végül elkészültek a kutacskák. Volt aki otthon készítette és külön öröm volt számukra, hogy szüleikkel együtt alkothattak. Volt aki karantén után az iskolában készítette el technika órán.További sorsuk még várat magára, még 5letelünk azon, hogyan tudnánk velük valami jót tenni………..
Eszünkbe jutott, hogy a Boldogság vár építésénél mi már létrehoztunk egy Kívánság kutat is. 🙂
Később megismerkedtünk egy magyarországi csodakúttal is:
„Mátraverebélyt évszázadok óta legendás helynek tartják a csodakútja miatt. Régi irat számolt be arról, hogy egy néma kisfiú vizet keresve lemaradt apjától. Ekkor megjelent számára Szűz Mária, és egy forrást mutatott a fiúnak. Egy lópatkó formájú mélyedésre mutatott, ahol víz csillant fel. A gyermek ivott a vízből és apja után kiáltott – meggyógyult némaságából. Egy másik változat szerint pásztorfiú előtt jelent meg a Boldogasszony. A helyet szentté nyilvánították, a forrásnak 1195-ben Szentkút lett a neve.
Már a XIII. században búcsújáró hely volt, ám a török hódoltság idején Verebélyt lerombolták, a zarándoklatok megszűntek. A XVII. században a ferencesek kijárták, hogy ismét búcsúkat tarthassanak. Néhány évtizeddel később a szent kútban – szemtanúk állítása szerint – arany kereszt ragyogott fel a vízben, csodálatos gyógyulások történtek, végül egy egész sokadalom előtt jelent meg a Szűzanya, karján a kis Jézussal… ”
Utána újból beszélgettünk a Kishercegről és az ő kútjáról:
„Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt. „
A gyerekeknek nagyon tetszett és megfogta őket a téma, ezért csak hálásak lehetünk…………..

«‹ 283 284 285 286›»
‹