Decemberi témánk a boldogító jó cselekedetek gyakorlása volt. Az advent egy varázslatos időszak, ilyenkor igyekszünk mindannyian egy kicsit jobbak lenni , kicsit jobban figyelni a környezetünkre és társainkra, kicsit többet segíteni otthonunkban és az óvodában is, igyekszünk örömet okozni a környezetünkben élőknek és megvigasztalni a szomorkodókat. Ezen gondolatok jegyében telt a decemberünk. A szőnyegen ülve sokat beszélgettünk arról, hogyan tudunk segíteni egymásnak, és nagyon fontos volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, ha örömet szereznek másoknak, az nekik is nagyon jó érzés. A sok közös éneklés, játék során egyre nyitottabbak lettek egymás felé. Többször játszottuk a ” Szeretlek, mert…” játékot, ahol nagyon érdekes dolgokat mondtak egymásról a gyerekek, illetve körbe adtuk a ” Szeretet ölelést”.
Boldogító jó cselekedetek
Téma: A jó cselekedetek gyakorlása és a belső béke megélése
A decemberi hónapban a hangsúlyt a várakozás érzelmi megélésére és a közösségünk erősítésére fektettük. Célunk az volt, hogy a gyerekek a külsőségek helyett a belső értékekre – a szeretetre, a figyelemre és a hálára – összpontosítsanak.
A hónap minden napját közös mesepercekkel indítottuk. Ez a rituálé segített a csoportnak elcsendesedni, és békés, nyugodt állapotban kezdeni a napot. A mesékhez naponta meglepetés feladatok is társultak, melyeket a tanulók a napközi folyamán készítettek el. Az elkészült alkotásokat minden másnap kiállítottuk a termünkben, így a közös munkánk gyümölcse folyamatosan díszítette a környezetünket.
Levél a Mikulásnak: Az első foglalkozáson nem csupán listát írtunk, hanem érzéseket fogalmaztunk meg. A leveleket egy közös séta keretében elvittük a helyi Mikulás-házba, ami maradandó élményt nyújtott a gyerekeknek.
A következő órán a Karácsonyról beszélgettünk. Megvitattuk, hogy az ajándékoknál sokkal fontosabb a szeretet, az öröm és a béke érzése, amit egymásnak adhatunk.
A szünet előtti utolsó napot igazi közösségi élménnyel koronáztuk meg. Közös mézeskalácssütést szerveztünk, ahol az illatok és az együttes munka még inkább összehozta a csoportot. A napot az „angyalkázás” tette teljessé: a tanulók névre szóló karácsonyi üdvözleteket írtak egymásnak, ezzel is gyakorolva a jó cselekedetek erejét és a társas kapcsolatok ápolását.
Összegzés: Ez a hónap bebizonyította, hogy az apró gesztusok, a közös alkotás és a figyelem teszik valóban boldoggá az ünnepi készülődést. A gyerekek megtapasztalták az adás örömét és a közösségi lét megtartó erejét.
A foglalkozást a Napimádás és Tüdőtakarítás relaxációval indítottuk.
A téma feldolgozását a Jóságfa titkai c. mese köré építettem.
A mese egy fáról szól, amely nem almát, nem körtét termett, hanem színes szívecskéket.
De csak akkor, ha az erdő lakói kedvesek voltak egymáshoz. A fát 3 manó őrizte, akik észrevették, hogy a fa levelei megfakultak, mert az emberek elfelejtettek egymásra figyelni.
Miközben bejárták az erdőt és segítettek a nyuszin és észrevették, hogy segítség mindig szívet növeszt a jóságfán. Megvigasztalták a szomorú kis rókát, amitől újabb szív termett a fán, így rájöttek, hogy vigasztalás is jó cselekedet. Megtanították az írigy medvének, aki nem akarta megosztani a mézét senkivel, hogy a jóság nem fogy el attól, ha adunk belőle.
A mese végén az egész erdő összegyűlt a Jóságfa körül. és mindenki mesélt egy apró jó cselekedetről:
• egy megosztott játék,
• egy kedves szó,
• egy segítő kéz.
A Jóságfa fényesen ragyogott, tele volt szívecskékkel.
A manók mosolyogtak, és ezt mondták:
– A jóság ott van mindenkiben. Csak elő kell venni.
A mese után mi is megkerestük közösen a bennünk lakó jóságot. Mindenki mesélt valami jócselekedetéről, amiért egy színes szívecskét kapott.
Majd képeket válogattunk, amin jó -és rossz cselekedetek voltak, megkerestük melyek azok, amiért a jóságfán biztosan szívecske teremne.
Közösen kiszíneztük a jóságfánkat és felragasztottuk rá a színes szívecskéket, a kiválasztott jócselekedetekkel. A szívecskékre felkerültek azok a jóságok, amelyeket megkerestünk egymásban és magunkban.
(segítek, megosztom, megbocsátok, megvigasztalom, bocsánatot kérek, megölelem, megsimogatom, adok, vigyázok, meghallgatom, játszani hívom).
A boldogságórát egy mozgásos játékkal zártuk le:
Haegy egy jó cselekedetet mondtam a gyerekek felvehettek egy szívecskét, és a kosárba gyűjthették. Kipróbáltuk úgy is, hogy egy-egy nagycsoportos volt a játékvezető és ők mondhattak jó cselekedeteket társaiknak.
Az óvodában a jó cselekedetekről beszélgettünk a gyerekekkel. Megbeszéltük, miért fontos segíteni egymásnak, az embereknek és az állatoknak is. A gyerekek nagy örömmel vettek részt egy gyűjtésben, amelyet kutyák számára szerveztünk. Élelmet, takarókat és játékokat hoztunk, hogy segítsünk azoknak az állatoknak, akiknek erre szükségük van.
A közös beszélgetések során a gyerekek megtapasztalhatták, milyen jó érzés adni és segíteni. A program különleges élménye volt, hogy személyesen is találkozhattunk állatokkal, így a gyerekek közelebb kerülhettek hozzájuk, és még jobban megérthették a gondoskodás és szeretet fontosságát.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Egymás támogatása, segítése átszővi mindennapunkat, de az ünnep közeledtével mégis nagyobb hangsúlyt fektetünk rá. Az adventi naptár napi bontogatása is nagy öröm számukra, ezután a Mikulás érkezését vártuk nagy izgalommal. A szülőkkel közös adventi barkácsdélután volt a legmeghittebb ünnepre hangolódó programunk: a közös kézműveskedés, teázás, majd a adventi koszorú harmadik gyertyájának meggyújtása.
A foglalkozást a Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dallal kezdtük, majd megbeszéltük a téma fogalmi hátterét, mit jelent jót tenni. Gyerekszemmel nézve nagyon kedves, őszinte gondolatok fogalmazódtak meg. Szituációs játékokkal folytattuk a foglalkozást, amelyet nagyon szerettek a gyermekek. A szívem kertje című mesével folytattuk a téma feldolgozását, majd a jó cselekedet jelét kiszíneztük és felragasztották a 4. lépcsőfokra.
A karácsony közeledte remek alkalmat nyújtott számos jó cselekedetre. Év végére minden elcsendesedett, a gyerekek is élvezték, hogy segíthetnek, mit jelent: „Jobb adni, mint kapni.”
Decemberben adventi küldetést hirdettem. Feladatokat kaptak a gyerekek, amikkel otthon a szülőket kellett meglepni. A szülők aláírásukkal igazolták, hogy a meglepetések „célba értek”.
Szó esett a „Kétszer ad, aki gyorsan ad”, a „Jobb adni, mint kapni” mondások mögött rejlő mély tartalmi jelentésekről.
Nemcsak a szülőket lepték meg a gyerekek, hanem szívekbe vagy ajándékdobozokba rajzolva, mindenkiről írtak pozitív tulajdonságokat, amikkel mosolyt csaltak a másik arcára.
Mottónk: Mindenkiben a jót kell keresni!
A foglalkozás elején meghitt környezetet alakítottam ki szőnyeggel, párnákkal, halk ünnepi zenével és elektromos gyertyával. A tanulók körben ülve relaxációs gyakorlattal érkeztek meg az órára, majd pozitív, adventhez kapcsolódó szavakat tartalmazó csillagokat húztak, amelyeket felolvastak és röviden megosztották személyes élményeiket. Ezt követően motivációként egy mesét ( Mesék a karácsonyi csillagokról és az öreg fenyőről) olvastam fel, amelyet közösen, megállásokkal olvastunk, a tanulók bevonásával. A mese feldolgozását egy kreatív feladat követte, mely során a tanulók párokban, digitális felületen saját „csillagukat” rajzolták meg és megfogalmazták jócselekedetüket vagy jelmondatukat. A foglalkozás második felében egy körjáték keretében egymásnak adtak pozitív megerősítéseket, majd személyes vállalásokat fogalmaztak meg. Az óra végén egy rövid lezáró, elcsendesítő gyakorlat segítette a tanultak érzelmi megerősítését. A foglalkozásom célja a pozitív énkép fejlesztése, az önbizalom erősítése, valamint a
közösségi kapcsolatok és az empátia elmélyítése volt egy mesén és dramatikus-
élménypedagógiai elemekkel átszőtt tevékenységen keresztül. Emiatt választottam az advent
időszakát ehhez a foglalkozáshoz, hisz ilyenkor az emberek eleve jobban figyelnek befelé is
és több az apró jócselekedet a mindennapokban. A meghitt környezet nagyban hozzájárult a
hangulatukhoz és motivációjukhoz. Már a mesefelolvasását is egy közösségi élménnyé tettem,
hisz több alkalommal megálltam és kérdéseket tettem fel nekik, amelyekre örömmel
válaszoltak. Már a bevezető során megfigyelhető volt a nyugodt, elmélyült figyelem, amely
sikeresen megteremtette a foglalkozás érzelmi biztonságát.
A mese felolvasását követően irányított beszélgetést alkalmaztam, amely során a gyerekek
értékelték a szereplők cselekedeteit, rámutattak a jó tettekre, és szóban reflektáltak arra,
milyen viselkedések segítik a közösséget. A gyerekek aktívan, örömmel osztották meg
gondolataikat, több alkalommal saját élményt is behoztak, amely erősítette a közösség
bizalmát.
A digitális canva white-board feladat során minden gyermek megalkotta saját csillagát,
amelyben megjelenítették, hogyan tudnak ők maguk ragyogni a hétköznapokban. Ezzel
erősödtek az önkifejezés, az önismeret és a kreatív gondolkodás kompetenciái. A gyerekek
eleinte nehezen tudták felismerni és megfogalmazni saját erősségeiket, de végén egyre
bátrabban fogalmazták meg mely dolgokban kiemelkedőek. A digitális eszközhasználat
szintén produktív és motiváló keretet teremtett.
A foglalkozás záró részében fényküldés az én személyes kedvencem, amely során minden
gyermek megfogalmazott egy kedves üzenetet egy társának, majd egy saját ragyogásígéretet
is, ezzel elősegítve a szociális viselkedést, az érzelmi tudatosság fejlődését, valamint a
reflektív gondolkodást. A körben ülés, a gyertyaláng hangulata és a megosztás intimitása
mély közösségi élményt teremtett.
Összességében a foglalkozás sikeresen szolgálta a személyiségfejlődést, a közösségi élményt
és a pozitív érzelmi biztonság erősítését. A gyerekek fegyelmezetten, átéléssel és nyitottsággal
voltak jelen. A jövőben érdemes lehet a jócselekedeteket hosszabb távon is követni, napló
vagy csillagtáblás visszacsatolással, hogy az értékek gyakorlati szinten is beépülhessenek a
mindennapokba.
A témát a sarkvidék élővilágával összekapcsolva dolgoztuk fel .
A szomorú jegesmedve c.mesével,az elfogadás fontosságát erősítettük meg az állatokkal-,és embertársainkkal kapcsolatosan a gyerekekben. Milyen jó dolgokat tehetünk egy „különleges Északi sarkon élő állatok környezetének megóvásában együtt,közösen.Összefogással,környezetünk megóvásával ,hogyan menthetjük meg az ott élő állatok „jeges környezetét”.Közös vizuális tartalmak elkészítésével ,sarkvidéki állatok színezésével,ragasztásával,festésével,közös munkával épített kinti-benti jégkunyhó elkészítésével dolgoztuk fel a témát.
És egy közös „Jég-varázs” tánccal zártuk be a témát az összefogásért.