Az optimizmus gyakorlása

Az e havi boldogságórát egy játékkal kezdtük. A gyerekeket véletlenszerűen két csoportra osztottam, majd feladatul azt kapták, hogy nevettessék meg egymást. Sikerült is nekik, nagyon élvezték a játékot. Végül spontán odajöttek hozzám és engem is megpróbáltak megnevettetni. (Többek között megcsiklandoztak.  )
Ezek után arról beszélgettünk, hogy ki miért és min szokott nevetni, és miért jó a nevetés. A válaszok elég eltérőek voltak, de abban mindannyian egyetértettek, hogy jó dolog a nevetés. Magát az optimista és a pesszimista szavakat még nem hallották, így beszélgetni sem tudtunk róla. A szómagyarázat után megkérdeztem tőlük, hogy ki milyen embernek tartja magát. (optimista-pesszimista) Két kisgyerek kivételével mindenki optimistának vallotta magát. Arra a kérdésre, hogy ki milyen életet képzel el magának és milyen pozitív eseményeket vár az eljövendő évektől, legtöbben szép nagy házról, boldog családról, férjről, feleségről, gyerekekről beszéltek. Érdekes, hogy a 2 legjobb képességű gyermek nem volt megelégedve magával, mert ők mindig jobbat és többet szeretnének annál is, amit tudnak. Megbeszéltük, hogy igyekezzenek pozitívan, boldogan hozzáállni a feladatokhoz, és örülni az elért eredményeknek.
Ilyen hangulatban készült közös munkánk a Szép új világról szóló tablónk.
Az optimista jelmondat megfogalmazása nem sikerült még a piciknek. Óra végén azonban nagy örömmel és lelkesedéssel hallgattuk meg az optimizmus dalát. A zenehallgatás eredményeként megszületett a közös osztályjelmondatunk: VIDÁMAK, DERŰSEK, POZITÍVAK LESZÜNK.

Máhr Attiláné
1. o. osztályfőnök