Az optimizmus gyakorlása
A gyerekek közösen elkészített optimista szemüveg felvételével, lerajzolták, milyen szépnek látják a világot. A színek gazdagsága és a formák, illetve a megjelenő alakok is a boldogságot tükrözik.
„A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.”
Az utóbbi időben nagyon szomorú voltam, mert problémáim akadtak az iskolában és sajnos otthon, a szüleimmel is. Úgy éreztem, hogy az egész világ összefogott ellenem, nem tudtam hogyan találhatnék kiutat ebből a helyzetből. A gondok elől az olvasásba próbáltam menekülni, úgy reméltem, hogy megnyugvást hoznak és titkon a megoldást is innen reméltem. Ahogy egyre többet olvastam, felébredt bennem valami. A könyvek megnyitottak előttem egy új világot, elhatároztam, hogy később szeretnék én is ezzel foglalkozni. Elkezdtem jobban tanulni a suliban, mert már volt egy cél, melyért érdemes volt küzdeni. Kíváncsiak vagytok rá, hogy mi volt az a csillag, mely rám vetette a fényét? Egy könyv, egy csodálatos regény, mely segített a bajban. Szabó Magda regénye, a Mondják meg Zsófikának című alkotása segített rajtam. A kislány, aki édesapja elvesztése után kell, hogy felépítsen egy új életet, a legjobb és legszebb példa volt a számomra.
Érdekes elképzelések a jövőről. Van aki saját vállalkozást képzel el, ami nagyon jól megy, van aki ” paradicsomi ” környezetet: pálmafák, tenger, napfény, koktél, …Egy a közös mindenki elképzelésében: kellemes szép új világ jön el.
A feladatot a gyerekek nem csupán rajzzal, hanem számukra fontos és értékes idézetekkel szerették volna megoldani, ennek az ötvözetéből született meg ez a munka. A szép új világ legfontosabb elemeit gyűjtötték össze csodaszép idézetekkel(kedvencük Böjte Csaba gondolata volt a családról) és két fotóval, mely elengedhetetlen a világban, a szív és a mosoly, hiszen ezek nélkül nem lehet élni. Nos, mi kell egy szép. új világhoz? SZERETET, OPTIMIZMUS, CSALÁD ÉS CÉLOK!
„Szép új világ” gyerekszemmel: cukorka eső, hercegnők, pónik és a szép virágos rét.
Az optimizmust gyakorló tevékenységek során a gyemekek ügyesen ráéreztek a különbségre.
Az októberi témát egy mesével indítottuk. Az égig érő paszuly című mesét dolgoztuk fel. Kidomborítva belőle azt, hogy a szegény fiú egy szem babból gazdagodott meg. Csak mert hitt benne és nem adta fel a küzdelmet. Legnagyobb élményem az volt, amikor a kolléganőm mesélte, hogy a gyerekek mikor tanulták a soron következő betű írását egyeseknek sehogy sem akart úgy „kanyarodni” az a betű, akkor elkezdték biztatni egymást: Tudod tanárnénivel azt tanultuk, hogy soha sem szabad feladni! Így vált nálunk -a pici elsősöknél – valóban gyakorlattá az optimizmus a mindennapokban :). A „kis manók” elkészítették rajzaikat, melyek az általuk elképzelt szép új világot ábrázolják.
“A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.”
Manapság nagyon sokat gondolok arra, hogy mennyit változott a világ, és az jut az eszembe, hogy szinte mindig csak a rossz dolgok kerülnek az előtérbe. Sajnos jogos az a felvetés, mely szerint nagyon pesszimista nemzet a magyar. Arra próbálok törekedni, hogy a saját életemet ezzel szöges ellentétben, egy optimista szemlélet jegyében tudjam alakítani. Hiszek abban, hogy a kiegyensúlyozott élethez ez igenis hozzátartozik és példaként igyekszem járni a környezetem előtt is.
Osztálytársaimnak is azzal szoktam érvelni, ha valami rossz dolog történik, hogy próbáljuk meglátni minden rossz dolog mögött a jót is. Az iskolában, amikor például nagyon szomorú volt az egyik barátom, odamentem hozzá és elmagyaráztam neki: Nézd, tudom, hogy most úgy gondolod, hogy nagyon nagy a baj, és kétségbe is vagy esve, de kérlek jusson az eszedbe, hogy mi itt vagyunk Neked, az egész osztály és bármiben számíthatsz ránk. A barátom körülnézett a teremben és meglátta a kedves, együttérző társakat, akiket eddig talán észre sem vett, mert mindig csak arra koncentrált, hogy neki milyen rossz. Semmit és senkit nem akart észrevenni a környezetéből, nagyon borúsan látott mindent. A mottóként megadott idézetet is elmondtam neki és kértem, hogy vegye észre, mi vagyunk itt a csillagok, melyek a fényt jelenthetik a számára, csak ki kell nyújtani értünk a kezét.
Ebben a hónapban igyekeztünk minden nap foglalkozni az optimizmus témájával. A gondolatainkat megpróbáltuk optimistává változtatni, a feladatainkhoz való hozzáállásunkat pedig pozitívvá. Az őszi szünet előtt pedig még lerajzoltuk a Mi szép új világunkat is.
