Az optimista szemüvegen keresztül hogyan látjuk a világot, a jövőt.

Tavaly ilyenkor hangos volt az osztály a „Pozitív, pozitív gyerek vagyok” daltól. Ebben az évben egy kicsit csöndesebb módon beszéltük meg az optimizmus gyakorlását. Lévén meghalt az egyik tanító nénink. A beszélgetés során magunk elé képzeltünk egy varázsgömböt. Azt kerestük benne, hogy mi az ami most segítene bennünket, hogy optimistábban lássuk a világot, pozitívabbak legyünk. Majd elrepültünk 20, 30 év múlva, „mint a szüleink” fogalmazta meg az egyik kisfiú, és azt kerestük milyennek képzelik el az akkori életüket. Először bátortalanul jöttek az ötletek. Majd belendültek a tervezésbe, álmodozásba és elmondták – a talán még eddig maguknak sem megfogalmazott – vágyaikat. Itt a családi háztól, a saját lovon, a jó szakmán át az egyszerűen „csak boldog családon” keresztül minden belekerült a varászgömbünkbe. És mivel közel van Mindenszentek és Halottak napja, így a varázskastély és a technika órán készített denevérek is helyet kaptak a faliújságunkon.

A Manók csapata a világban meglátja a boldogságot: fűben, fában, még a hulló levelekben is! Így egy egész táblányi boldog falevelük lett!

Az Elfogadók csapat varázsszemüveget készített, mellyel bármit megláthatnak, ha belenéznek. El is varázsolják, ami nem tetszik nekik: szomorúságból vidámság, rossz időből jó idő lesz! Egy papírboszit is készítettek a szemüveg mellé, mert így még hatásosabb a varázslat.

A szolnoki Szegő Gábor Általános Iskola 1.b és 3. a osztályos tanulói nagy örömmel, lelkesedéssel vetették papírra gondolataikat a jövővel kapcsolatban.