A 3.-4. osztályosokkal az optimizmusról beszélgettünk. Egy kisgyerek hallotta már ezt a furcsa szót, de nem tudta, mit jelent, a többiek nem is hallották még. A Mese a kőről, aki mindig elégedett volt című mesét elmesélve sikerült érthetővé tenni a derűlátás, az optimizmus fogalmát. Így már többen tudtak kapcsolódni és elmondtak egy-egy saját élményt, amikor valamiért rossz kedvűek voltak, de mégis észrevettek valami apróságot, ami miatt lett okuk az örömre. Szép napkelte, egy kis virág, amely a járda repedésében nő, egy szép lepke, vagy valakinek a kedvessége. Ilyen élményeket fogalmaztak meg. Ezekről készültek rajzaik is.