Az optimizmus gyakorlása
Az órát egy játékkal kezdtük, két csoportra osztottam az osztályt, az egyik csoportnak szomorúnak kellett maradnia, a másik csoportnak viszont meg kellett nevettetnie az első csoportot, majd szerepcsere következett. Ezután megbeszéltünk mit jelent az optimizmus szó, milyen helyzetekben lehetünk optimisták. Bagdi Bella:Pozitív gyerek vagyok című dalának meghallhatásával folytattuk, majd csoportokban szituációkat adtak elő a gyerekek, amikor negatívan indult egy helyzet, de ők optimistán reagáltak. Végül befejezetlen mondatokat egészítették ki, melyek az optimizmushoz kapcsolódtak. Ezekből készítettünk egy tablót. Házi feladatként pedig azt kapták, hogy gyakorolják minél többször az optimizmust!
Nehéz volt megrajzolni a megfogalmazott gondolatainkat. Szomorú, kilátástalan dolgokat kerestünk, majd az ellentétüket. Azt tapasztaltam, hogy főleg a félelmeikről beszéltek: félnek a viharoktól, attól, hogy egyedül kell lenniük. De az ember természet iránti felelőtlensége is szóba került. Majd a jót, a pozitívat keresetük és rajzoltuk a lélekemelőt: a természet szépségét, az álltatok szeretetét, a családi szeretetet, ami minden kilátástalan helyzetben átsegít a bajokon.
A diákok fekete-fehér képeket kaptak, párban dolgoztak. A feladatuk az volt, hogy színezzék ki azt a részletét a képnek, ahol valami szépet, értékeset találnak. Nagyon jó megoldások születtek. Említették a barátságot, a mosolyt, a természetet, a keresztet, Istent.
Az óra végén közös fotót is készítettünk először lekonyuló szájakat tartva maguk előtt (kicsit fehér jegyzetpapíron), majd pedig mosolygósat (színes jegyzetpapíron). Az utóbbi fel került a plakát két sarkába is, mivel az ő mosolyuk is a szép dolgok közé sorolható…
