Az októberi téma, az optimizmus gyakorlása könnyen beépíthető volt mindennapjainkba, hiszen eddig is ez a szemlélet jellemezte nevelő munkánkat. Bízunk mindenki képességeiben, a pozitív megerősítést tartjuk az értékelés legfőbb eszközének.
A témakört kezdő reggeli körünkben legelőször is minden kisgyermek elmondhatta, szerinte mi az ő legjobb tulajdonsága, és egymásnak is elmondtuk, mit szeretünk a másikban a legjobban. Ezt követően megfogtuk az „igazmondó térdünket”, ami segített, hogy olyan tulajdonságunkat is megtaláljuk magunkban, ami nekünk egyáltalán nem tetszik. Ezeket a rossz tulajdonságainkat aztán mind bedobtuk a szőnyeg közepére, majd kinyitottam az ablakot, és az összeset közös erővel kifújtuk az ablakon.
A „tüdőtakarítás ” relaxáció után elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvegének történetét, majd megbeszéltük, mi az, ami szomorúságot okozhat a gyerekeknek, hogy mit látnak szépnek a világban, mi az, amiről úgy gondolják, nehezen megy nekik, mit tehetünk azért, hogy könnyebben sikerüljön…stb.
Azért, hogy könnyebb legyen a világot szebbnek látni, tudni, hogy bármit meg tudunk tenni, elkészítettük saját varázsszemüvegünket. Nap közben többször felpróbálják a gyerekek, ilyenkor mindig elmondjuk, hogy „bármit megtudsz tenni”, „képes vagy rá”.
A hónap során kedvenc dalunk lett a „Pozitív gyerek vagyok”, gyakran énekelgetik játékidőben, és a szülők elmesélése szerint otthon is.

Ezt a nevelési évet óriási lelkesedéssel kezdtük a kolléganőmmel, mivel mindkettőnknek több évvel ezelőtt volt kiscsoportunk. A családlátogatások során találkoztunk a leendő Tulipán csoportos picikékkel. Közülük 12-gyerek bölcsis volt, ők az első napokban közlékenyebbek és közvetlenebbek voltak.Október közepére 19 gyerekünk lett. Az óvodai élet szokásaihoz nagyon hamar sikerült alkalmazkodniuk. A csoportban egymás elfogadása, első perctől nem okozott problémát.(1. kép) Nagyon érdekes volt a számunkra is, hogy próbálnak egymásnak segíteni az öltözködésben is. Az udvaron érdekes eset történt amikor a kisebb cumis bátortalanabb kisfiú a kérésemre segített a leesett cipőjét felhúzni a csoporttársának. (2.kép) Ha valaki szomorú megöleljük egymást,hogy rögtön jobb kedvre derüljön. (3. kép)Amikor a mosdóba indultunk, no de közben megérkezett egy bánatos kis pajtás, a gyerekek maguktól elkezdték volna ölelni, no de ő csak óvónéni közeledését fogadta el. így azt javasoltam, hogy a többiek nyugodtan öleljék meg egymást, amíg én a síró kis pajtást tartottam ölembe. Hiszen ez mindenkinek jól eső, fincsi dolog.(4.kép)
A feltöltendő feladatok
1.Nagyító
A leesett, ledobott játékok mellett a szőnyegen négy kisfiú szépen épített.Az asztali konstrukciós játékok is a földre kerültek, amikor a formakereső kirakóval a másik asztalnál játszó két kislányt megdicsértünk, a másik asztalon az egyik kisfiú máris elkezdett a földről a játékot szedni.(5-6.kép)