A gyerekek nagyon élvezték a hónap témájához kapcsolódó feladatokat. Sokszor lépnek be reggel az osztályba: „Én egy pozitív gyerek vagyok”. 🙂
Az optimizmus gyakorlása
A Vörösbegy csoportban az optimizmus témakörét párhuzamosan dolgoztuk fel az időjárás változásával, és az érzékszervek témakörrel. Szomorú Szilárd borongós kedvét Boldog Blanka derűlátásával hasonlítottuk össze. Így az optimizmus szót lefordítottuk „ovis nyelvre” és innentől derűlátásnak hívtuk. Igyekeztünk a csoport egyik felének borongós kedvét derűlátóvá varázsolni, mosolyt csalni a bánatos arcokra.
Tódi törpét követve mi is elkészítettük „derűlátó szemüvegünket”, amelyekbe díszítés után világoskék, illetve zöld átlátszó „üveget” (fóliát) ragasztottunk. A hatás döbbenetes volt: a kék és zöld szín nyugtatólag hatott a csoportra, utána ezekben folytatódott a játék:)))
A tükör segítségével megláttuk, milyenek vagyunk kívül, majd azt megfordítva azt is, hogy milyenek vagyunk belül, mi az, amiben erősek vagyunk. Mindenki megrajzolta az önarcképét és a tükör hátoldalára felírtuk, ki miben erős. Ezt sokszor és sokan hangoztattuk, mondván a kimondott szónak óriási ereje van, annak is fontos, aki mondja és annak is, aki hallja. Ennek varázslatos megerősítése volt a „szeretetfolyosó”, amin a behunyt szemű gyerekeket kedvesen vezetgetve, simogatva terelték át a többiek, odasuttogva, ki- miben a legügyesebb.
Közös hálafánk átalakult az „erősségeink fájává”, ahol a megfelelő ágra saját készítésű faleveleiket ragaszthatták.
A csillogó varázsgömbre tenyerüket rátéve, kérhették a gömb segítségét ahhoz, amit hamarosan szeretnének elérni.
1. Kedves Ági! Reméljük, jobban vagy! Jobbulást kíván az egész osztály! Nagyon várunk vissza, hiányzol már nekünk! Üdvözlettel: 3. osztály
2. Kedves Laci! Ne izgulj! Minden rendben megy majd a versenyen! Mi szurkolunk Neked! Laci és Szilárd
3. Kedves Niki! Bízom benne, hogy jól érzed magad az új közösségben! Ha lesz időd, szeretettel várunk vissza az élménybeszámolóra! Gyere minél hamarabb! Üdvözlettel: Vivi
A gyerekek nagyon ügyesek és lelkesek voltak.
Közösen találtuk ki, hogy legyen az iskolánk a középpontban.
Az épületet felújították, s elképzeltük, milyen lesz majd parkosítás után, hiszen mindannyiunknak fontos, hogy környezetünk szép és tiszta legyen.
Erről szólt ez a foglalkozás. Az optimista jövőről….. 🙂
Dani Szilvia
A 2. Boldogság órán az optimizmus gyakorlásának témájában készítettek a gyermekek rajzot.
„Hogyan beszélsz magaddal játék” és rajzkészítés előre fénymásolt színes lapokon történt. A játék előtt már néztünk egy rövid videót és beszélgettünk az optimismusról, pesszimizmusról, és az ehhez kapcsolódó pozitív és negatív érzelmekről, gondolatokról.
Ebben a játékban megerősítő, pozitív gondolatokat, szuggesztiókat kerestek a gyermekek, melyek felidézése jó érzést vált ki belőlük. Írtak és rajzoltak a kis ablakokba (munkafüzet 31. oldal).
A rajz készítése közben a „Pozitív gyerek vagyok” dalt hallgattuk /10 perc/.
Csoportunkkal 1956 eseményeivel kapcsolatos kisfilmet tekintettünk meg. Beszélgettünk a látottakról, a film alatt is magyarázatot fűztem a képsorok értelmezéséhez. Ezt követően kirajzolhatták magukból a látottakat az 1. b osztályos kisgyermekek. Némely képen mosolygó arcokat is találhatunk, de a virágra szálló pillangóval szimbolizáltuk a reményt éltető optimizmusunkat.
Az egyik legkedvesebb témánk! Előkerült a Optimista Miska, és Pesszimista Pista, és újra „elbeszélgettünk” velük is. A szituációs játékokkal, a mesével, és a pozitív tükörkép elkészítésével, valamint a pozitív üzenetek megfogalmazásával mélyítettük az optimizmus „gyakorlását” . És persze a dalolással, amit önfeledt tánccal kísértünk, hisz „…én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok!”