Boldogságóra Program

A Vörösbegy csoportban az optimizmus témakörét párhuzamosan dolgoztuk fel az időjárás változásával, és az érzékszervek témakörrel. Szomorú Szilárd borongós kedvét Boldog Blanka derűlátásával hasonlítottuk össze. Így az optimizmus szót lefordítottuk „ovis nyelvre” és innentől derűlátásnak hívtuk. Igyekeztünk a csoport egyik felének borongós kedvét derűlátóvá varázsolni, mosolyt csalni a bánatos arcokra.
Tódi törpét követve mi is elkészítettük „derűlátó szemüvegünket”, amelyekbe díszítés után világoskék, illetve zöld átlátszó „üveget” (fóliát) ragasztottunk. A hatás döbbenetes volt: a kék és zöld szín nyugtatólag hatott a csoportra, utána ezekben folytatódott a játék:)))
A tükör segítségével megláttuk, milyenek vagyunk kívül, majd azt megfordítva azt is, hogy milyenek vagyunk belül, mi az, amiben erősek vagyunk. Mindenki megrajzolta az önarcképét és a tükör hátoldalára felírtuk, ki miben erős. Ezt sokszor és sokan hangoztattuk, mondván a kimondott szónak óriási ereje van, annak is fontos, aki mondja és annak is, aki hallja. Ennek varázslatos megerősítése volt a „szeretetfolyosó”, amin a behunyt szemű gyerekeket kedvesen vezetgetve, simogatva terelték át a többiek, odasuttogva, ki- miben a legügyesebb.
Közös hálafánk átalakult az „erősségeink fájává”, ahol a megfelelő ágra saját készítésű faleveleiket ragaszthatták.
A csillogó varázsgömbre tenyerüket rátéve, kérhették a gömb segítségét ahhoz, amit hamarosan szeretnének elérni.

Képek