A nagykárolyi Bogyó és Babóca vegyes csoport szerint: \”Optimista nagyítóval szebb a Világ!\”. Körben állva, testi kontaktussal köszöntöttük egymást. Vállainkat összeérintve, egymásnak vándor simit, vándor piszét és vándor mosolyt adtunk. Nagyító alatt megvizsgáltuk azokat a pozitív tulajdonságokat, melyeket szeretünk egymásban. Megbeszéltük, mit jelent pozitívnak, azaz optimistának lenni. Kikiabáltuk a Világba, hogy: \”POZITÍV GYEREK VAGYOK!\” BÁRMIKOR, BÁRMIRE KÉPES VAGYOK! A Nagyító című témánál, a természetvédelemre fektettük a hangsúlyt. Megbeszéltük, hogy melyek a természetromboló és természetvédő cselekedetek. Színes ceruzát ragadtunk, s lerajzoltuk hogy milyen rendetlennek látjuk jelenleg a Világot, s milyen gyönyörűvé varázsolhatnánk, ha optimista nagyítóval szemlélnénk. Végezetül táncolva elénekeltük Bagdi Bella \”Pozitív gyerek vagyok\” című dalát.

Optimistaként mindenben a jót, a szépet, a kedveset, a varázslatosat keressük és főleg látjuk meg. Nem kellenek ehhez nagy dolgok, inkább csak fogékonynak, nyitottnak kell lenni az életünk apró örömeire, csodáira. Célunk, hogy ebben segítsük a gyerekeinket! Érezzék, hogy fontosak, úgy vannak jól, ahogy vannak. Meggyőződésünk, legjobb módszer a dicséret! Hiszen minél többet dicsérjük a gyermeket, annál inkább tudatosul benne, hogy ő is ügyes, mindent meg tud csinálni, nyilván az életkorához mérten. Ez pedig motiválja, hogy egyre pontosabban, önállóbban, kreativan végezze a dolgait.
A hónap feladata az optimizmus gyakorlása volt. Nálunk ezt gondolták róla a gyerekek…….
• Milyen az optimista ember? (boldog, vidám, mosolygós)
• Hogyan lesz valakiből optimista? (Mindent megpróbál, ha jól csinál valamit, sokat dicsérik, ügyes, segit másoknak, pozitívan gondolkodik, hisz magában)
• És milyen az, aki nem optimista? (pesszimista, morgós, nincs kedve semmihez, szomorú, ideges, kiabálós, azt hiszi, hogy semmit se tud megcsinálni, sokszor leszidják, megbüntetik)
• Mit érezhet az egyik ember és mit a másik? (jó kedvet – szomorúságot)
Jól körül jártuk a témát, közben voltunk optimisták, voltunk pesszimisták.
• Melyik helyzetben éreztük jobban magunkat? (Amikor optimisták voltunk, sokat nevettünk, tudtunk segíteni, sikerült bekötni a cipőfűzőt, megtanultam kétkerekűvel bicajozni, sikerült megvigasztalni egy sírós ovistársat…)
Úgy tűnik, az optimizmus tényleg egyenlő a pozitív gondolkodással!
Mindenki kívülről fújja: ..Mert én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok!”