A gyermekek különböző érzelmeket ábrázoló képek közül válogathattak. Elmesélhették, hogy mikor voltak szomorúak, vidámak. Mi segítette őket megnyugodni? Mi volt a jó, abban amikor… Játszhattak a bábokkal.
Az optimizmus gyakorlása
A téma feldolgozása során a legeredményesebb feladat az volt, hogy a „Boldogító erősségek” kártya segítségével megbeszéltük a pozitív emberi tulajdonságokat, majd mindenkinek ki kellet választani azokat, ami az ő erőssége.
Nagyon meglepődött néhány gyerek, amikor a saját listáját megnézve, azt tapasztalta, milyen sok jó tulajdonsága van, amire építhet.
Ezt a témát nagyon szerették kicsi elsőseim. Tetszett, hogy vidám témákról beszélgettünk. Smilekat válogattunk, csoportosítottunk, rajzoltunk.
Ezt a témát nagyon szerették kicsi elsőseim. Tetszett, hogy vidám témákról beszélgettünk. Smilekat válogattunk, csoportosítottunk, rajzoltunk.
A Boldogságórát nagyon várták a gyerekek, a relaxációs gyakorlatunk a „Repül a karom, ha akarom…”.
A pozitív gyermek vagyok c dal megtanulása után, mozdulatsor begyakorlásával tettük még érdekesebbé a dalt. Aztán következett a csapatjáték, mindenki szabadon választotta ki, hogy melyik csapathoz szeretne tartozni.(Szomorú Szilárd – Boldog Blanka).Mindkét csapat megtapasztalhatta mindkét érzelem kifejezését. Élvezték a gyerekek ezt az érdekes játékot.Elkészítettük a varázsszemüvegünket és mindenki elmondta a saját” rossz „élményét. A szemüveg felvétele után eleinte segítséggel elmondták hogyan tudják jóra fordítani .A foglalkozás lezárásaként kiszíneztük az optimizmus jelét. Ez az óra számomra is különös volt, hiszen a gyerekekről újabb információkat kaptam.
Az órát beszélgetéssel kezdtük, megbeszéltük az optimizmus szó jelentését. Példákat mondtunk egy-egy élethelyzet optimista megközelítésére.
A beszélgetés után a gyerekeknek el kellett képzelniük a lehető legjobb életüket, erről rajz és/vagy vázlat készült. Megbeszéltük, hogy ki és hogyan képzelte el az életét. Leginkább a következő kérdéseket vitattuk meg: Kikkel élsz együtt? Hol élsz/éltek? Mit dolgozol? Mekkora a szűk baráti társaságod? Hogy telnek a hétköznapjaid? Hogy ünnepelted a 40. születésnapod?
Óra végén közösen megállapítottuk, hogy minden életünkben előforduló szituáció megítélése csak nézőpont kérdése. Valamint azt, hogy az egészségünk megőrzése érdekében pozitív életszemléletet kell kialakítanunk. Célunk ezentúl az lesz, hogy minden helyzetben arra törekedjünk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.
A beszélgető körök, a boldogságprogram kínálta gondolat és véleménycserék egy-egy fogalom értelmezése (pl: szeretet, vágy, részvét, optimizmus stb) az absztrakt gondolkodás gyakorlásán túl eljuttatták gyermekeinket a csoportos beszélgetés szintjére, magasabb szintre emelve a gyerekek szociális érzékenységét. Érzéseiket nem csak szóban de rajzban is képesek kifejezni, (lsd: képek). Az ábrázolást megelőzte egy olyan játék, amiben két csoportot alkottunk „vidám-szomorú”. Az egyik csoportnak addig kellett a „vidámságot” eljátszania amíg a „szomorú” csoportot meg nem nevettette. Nagyon szerették a gyerekek ezt a foglalkozást, volt aki „jóságos pillanatoknak” hívta.
Ebben a hónapban minden reggeli kör azzal kezdtük, hogy a gyermekek választhattak maguknak a smile arcok közül (szomorka és vigyorka). Ezt az érzelemtablóra helyeztük fel a gyermekek fényképei mellé. A délelőtt zárásakor a búcsúkörben újra választhattak az arcocskák közül. A foglalkozás végére egyre többen választották vigyorkát.
Az órát ráhangolódással kezdtük, aztán beszéltünk az optimizmus fogalmáról. A munkafüzetből megkerestük a svéd bölcsességet a rejtvényben, majd a pozitív gondolkodás 12 pontját vettük át, amelyet aztán ünnepélyes keretek között kifüggesztettünk a tábla melletti faliújságra, hogy minden nap emlékeztessen bennünket, hogy optimistán szemléljük a világot.
